Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-01 / 40. szám
dalainkat, a virágokat. A bratis/avai Szakszervezetek Házában megtartott ünnepség résztvevői. Idősebbek és fiatalok egyaránt konkrét munkával járultak hozzá a negyven év alatt elért eredményekhez Csak egy kérdésre . . . ... állítottam meg a szünetben az érsekújvári járás küldöttségének két tagját, mindketten Stúrovóiak. Tóth Irén, az SZNSZ járási bizottsága elnökségének tagja és vezetőségi tag városa Dél lakónegyedének utcai bizottságában. Fazekas Anna, az SZNSZ városi bizottsága elnökségének tagja és a stúrovói 1. sz. utcai alapszervezet elnöke. — Mit „visznek” haza erről az ünnepi nagygyűlésről, mi az, ami esetleg új ötletet adott további szervezeti munkájukhoz? ' Fazekas Anna: Nagyon megkapó, szívet szorongató volt a visszaemlékezés a régi küzdelmes évekre, a nők hősies ellenállására a háboníban. De ha előre nézek, akkor otthon először is Peter Colotka elvtárs beszédéről számolok be. Nekem nagyon tettszett. az, hogy olyan őszintén, nyíltan, minden kertelés nélkül szólt azokról a jelenségekről, amelyek a gazdasági életben az elöbbrejutást gátolják. Tökéletesen igaza van: a dolgokat végig kell gondolni, ésszel kell dolgoznunk és terveznünk. Mindez nagyon is megszívlelendő éppen most. amikor a Nemzeti Front áj választási programját készítjük elő... Tóth Irén: Én is csak ott kezdeném, ahol Anna, a felszólalásoknál, a visszaemlékezéseknél. Én már a háború után születtem, csak a képzeletemben, gondolatokban próbálom átérezni azokat a borzalmakat, amelyeket anyáink és nagyanyáink átéllek. Éppen ezért úgy vélem, hogy különösen manapság, ebben a bonyolult nemzetközi helyzetben, szervezetünk mozgalmi életében nagyon fontos, hogy az idősebb elvtársnök igenis idézzék fel a háborús időket, nehogy mi, fiatalabbak akár egy percre is elfeledjük, hogy a jövő szempontjából nincs fontosabb, mint az általános leszerelés kérdése, a béke megőrzése. Dobos Magda, a Szlovákiai Nőszövetség Tőketerebesi (Trebisovj Járási Bizottságának elnöke is részt vett az ünnepi ülésen. — Fiatal lány voltam, mikor 1946-ban szülővárosomban. Királyhelmecen (Král. Chlmec) Árendás Anna kezdeményezésére megalapítottuk a nőszövetség alapszervezetét. Nem volt könnyű dolgunk, akkor a nők nem sokat tudtak a világról. Látókörük. ha most összehasonlítom a jelenlegivel, szinte hihetetlen, milyen szűk volt. Minden újtól idegenkedtek. Emlékszem, mennyit magvaráztuk, bizonygattuk a szülőknek. hogy szükséges a városban bölcsödét létesíteni. Sok-sok órába tellett, míg meggyőztük az első szülőket. 1951-ben hat gyerekkel nyílt meg a bölcsőde. Az első sikerek után. melyek közvetlenül a háború utáni években bizony elég nehezen születtek, megnyertük a nők bizalmát. Ezek után aztán sokkal könnyebben ment minden. Nem keveset tett a nőszövetség az egész járás területén a szövetkezetek alapításánál. Az agilációs munkát, azt is mondhatnám teljes egészében átvállaltuk. Később harcoltunk a szolgáltatások, üzletek, óvodák építéséért. Figyelmeztettük a járás vezetőségét, hogy Királvhelmec környékén nincs a nőknek munkalehetőségük, így lett pékség, bútorgyár. Kezdetben nagyon nagy szükség volt az ideológiai nevelés megszervezésére, talán az egészben ez volt a legnehezebb, az előadásokra szinte mindenkit külön-külön kellett meghívni, majd csaknem kézen fogva elvezetni. Negyven évvel ezelőtt az újrakezdés, az élet, a nők munkája sokkal nehezebb volt, mint ma. Éppen ezért ma nagyon elszomorít az emberek egymáshoz való viszonya, az az érzésem gyakran, hogy az emberi kapcsolatok, egymás megbecsülése, tisztelése már nem is létezik. Mindenki bezárkózik, nem keresi a társaságot, valamikor ez nem így volt, nagyobb volt az összetartás, az összetartozás. Nagy gondot okoz ez a nőszövetség munkájában is. főleg az új lakótelepeken, ahol fiatalok laknak. Örülök, hogy részt vehettem ezen ünnepi nagygyűlésen, de annak, hogy negyven évvel ezelőtt tag lettem és dolgozhattam a nőszövetségben, még jobban. Nemsokára nyugdíjas leszek, több lesz az időm. szerelnék még többet tenni a nőkért, a csalódó-A Csehszlovák és a Cseh Nőszövetség üdvözletét tolmácsolja Elena Litvajovának Jarmila Malecká, a CSSZNSZ alelnöke, a Cseh Nőszövetség elnöke Egy percre . . . ... foglaltam le a nagygyűlés végezetével nőszövetségünk mozgalmi életének egyik kitüntetett veteránját, Krista Bendovát, a neves írónőt, hogy megkérdezzem tőle: — Mi volt a legizgalmasabb, a legszebb a mozgalmi életben? S mi az a legfontosabb, amit a mai fiatalok tarsolyába tenne, hogy vinnék át magukkal a harmadik évezredbe? — Hogy mi volt a legszebb, legizgalmasabb ? Már maga a tény, hogy mozgalmi életei éltünk. Nem akárhogy! Lelkesen, szenvedélyesen, csordultig tele hittel abban, amit csinálunk és amiért csináljuk. Hittünk a Feladatban, a Küldetésben, a Kötelességben. Ma itt agitáltunk, holnap valahol egészen másutt szerveztünk. Többek között például a földművesasszonyok esti iskoláját. így visszanézve, az eltelt idő távlatából látom csak. hogy ez milyen nagy horderejű dolog volt! És arra jólesik visszagondolni, hogy lántoríthatatlanul meg voltunk róla győződve, hogy amit teszünk, nemcsak a nőkért, hanem mindenkiért, az egész ország felemelkedéséért tesszük. És hogy' mi lenne az a „hamuban sitit pogácsa ”, amit a harmadik évezredbe induló fiatalok tarisznyájába lennék? Nos, vigyék magukkal, mentsék át a közösségi érzést, az emberszeretetet, a virágokat, a csillagokat, az állatokat és a dalainkat, hogy azokkal melengessék meg a szivüket, ha netán fázna a majdani technika sok csodája közepette.. . _|__ A tanácskozót követően nyílt meg a Technika Házában a NO a képzőművészetben elnevezésű kiállítás, amelyet az ünnepi ülés résztvevői is megtekintettek KÖIMÖZSI ISTVÁN felvételei A legkisebbek virággal köszöntik a küldöttségek vezetőit és az SZNSZ KB tagjait
