Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-17 / 38. szám
Miroslav Cech mérnök, a műemlékvédő intézet kassai részlegének igazgatója. 2. Szikora István asztalos mester kapui az eredetiek hű másolatai. 3. DuSan Solőáni történész dönti el, milyen színű legyen egy-egy ház homlokzata. 4., 6. Napról napra újul a Lenin utca. 5. A Szent Erzsébet székesegyház restaurálása. 7. Kolozs Jolanta restaurátor a kerületi könyvtár freskójának felújításán dolgozik. KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei műhelyek — pl. cipész, szíjgyártó stb. — kapnak itt helyet. Köztudomású, hogy Kassa polgármestere, Rudolf Schuster mérnök szívügyének tekinti a műemlékek védelmét, a belváros restaurálását. — Szeretnénk, hogy a belvárosban mindenki kellemesen érezze magát. Sétáló utcának nyilvánítottuk a Lenin utcát. Terveink szerint jövőre, a nyári hónapokban már villamos sem fog itt közlekedni. Mindent megteszünk. hogy megőrizzük vagy visszaállítsuk a régi Kassa hangulatát. A színháznál már állnak az egykori utcai lámpák másolatai, de sorra kerülnek a régi cégtáblák is. Sok levelet kaptam személyesen én is, amelyben észrevételeiket. bírálataikat mondják el a lakosok, és tanácsokat is adnak. Örülünk ezeknek a hozzászólásoknak, mivel azt bizonyítják, hogy a belváros felújítása a város lakóinak közös ügye. Fontosnak tartom a múlt megismerését ahhoz, hogy megértsük a jelent és a jövőt, ezért szeretnénk életre kelteni a Fazekas utcában a régi, már kihalófélben lévő mesterségeket is. A jövö évben elsőként egy klasszikus kis pékséget és péküzletet akarunk nyitni, utána fokozatosan fazekasműhelyt, kosárfonót, könyvkötődét, bőröndös- és takácsmühelyt, órajavítót. Megőrizve a régit, de szolgálva a ma emberét. MILICKY JOLÁN A Csendes Mihail Solohov (1905 — 1984) Nobel-díjas szovjet-orosz regényíró, elbeszélő a doni kozákok között nőtt fel, ott töltötte egész életét, a polgárháború idején maga is részt vett a Don mentén garázdálkodó bandák elleni harcokban. így nem meglepő, hogy majd minden müve a doni kozákság életével foglalkozik. Alapjában ismeri életüket. Soksok sziporkázó ötlet, még több alak, pozitív és negatív hösök kelnek életre korai elbeszéléseiben. Kopár, nyomorúságos vidéket ismerünk meg ezekből az Írásokból', nehezen megművelhető földeket, nehezen élő és nehezen mozgó, mozgatható embereket. Minden egyes elbeszélése drámai töltésű, sűrített élet, s hatalmas erők csapnak össze bennük. Szegények a gazdagokkal, apák a fiaikkal, a vörösök a fehérekkel. A húszas évek válságos időszaka bontakozik ki annak szeme előtt, aki a Doni elbeszéléseket olvassa : a polgárháború, a szocializálás nagy időszaka. Aki figyelmesen olvassa ezeket a doni történeteket, az egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy az alig huszonegy éves író nekikezd a Csendes Donnak, élete főművének. Sok a mondanivalója a kozákságról, kimenthetetlen az anyaga. Élettel telített, vérbő alakok jelennek meg előttünk: azok az alakok, akiket az elbeszéléséből már megismerhettünk, csak még mélyebbé, tipikusabbá formálva. Ellentmondásos jellemek, kitartásra, hűségre, árulásra egyaránt kész emberek népesítik be a regényt. A sok szálon futó, sok száz alakot felvonultató „kozákeposz" a huszadik század egyik legellentmondásosabb időszakában játszódik: valamivel az első világháború előtt indul, és 1922 táján ér véget, amikor már látszódik, nem hiába a sok vérontás: az új rendszer, az új elképzelések körvonalai már kialakulóban vannak. Ellentmondásosak az emberi jellemek, de maga a kor még ellentmondásosabb: döntést, hovatartozást kér az emberektől. A jobbára írástudatlan, csak a földnek élő kozák parasztságot valamilyen örök összetartozás illúziója sodorja a fehérek zászlója alá. Solohov tudja, hogy nem olyan erős ez az összetartozás, a tradíciók sem oly erősek, inkább az emberi makacsság, a félelem, a félelem az újtól, a mozgástól, az az erős, az tartja össze őket. Grigorij Meljehov, a regény főhőse egy ilyen paraszti család ivadéka. A vörösök közt nem találja a helyét, nem tudja maradéktalanul elfogadni az újat, mint a körülötte levők, visszasodródik a fehérekhez, de az urak hatalmát sem bírja megemészteni, lenézett paraszt a tisztek között... Harmadik utat keres, egyedül marad, és elbukik. A kozákság e nagy regényeposzát több mint tizenöt évig írta Solohov. A Csendes Don magyar kiadását érdekesen idézi fel Cserépfalvy Imre: Az egy kiadó feljegyzései című könyvében (1982). Solohov regényének 1 —3. kötete már megjelent magyar nyelven 1935—36-ban, nem keltett különösebb visszhangot, csak Veres . Péter reagált rá terjedelmes cikkben. A 30-as évek végén — Így a könyv — a cenzúra engedékenyebb lett, lehetőség nyílt a Csendes Don újabb kiadására. Annál is inkább időszerű volt az ötlet, mert ekkor már kész volt a regény negyedik, befejező kötete. A kiadó megszerzi Moszkvából, néhány hónap alatt lefordittatja Kovái Lőrinc íróval. A cenzúra azonban a kötet utolsó fejezeteit csaknem végig átírta. Mi legyen? így nem jelenhet meg! Inkább torzóban hagyták, úgy jelent Don írója meg 1941 nyarán. Decemberben már a második kiadására került sor. A feltűnő könyvsiker felbosszantotta a hatóságokat, a kiadó vezetőjét letartóztatták. Mivel azonban a hatósági személyek is ellentmondó nézetedet vallottak, elejtik a vádat, a könyvet nem tiltják be. Néhány vélemény a hatósági jegyzőkönyvekből: IJK regény ugyanannyi jót mond a fehérekről, mint a vörösökről s a rosszat is megírja mindkettőről..a regény. „ügyesen rejti el a kommunista propagandát." /Vagy j .A könyvnek különösen az I. és II. kötete az olvasóra egyenesen elrettentő hatású .. Nálunk Fábry Zoltán foglalkozott többször is a Csendes Donnal. 1930-ban ^z első két kötetről ir a Korunkban: „Marádék nélküli feltárás egy különös nép sajátságának. A kozákok első modern emberi ábrázolása . . . Solohov kozákjai épp rám lövöldöztek..." Folyik a vér, az intrika erősödik, a háború átváltozik polgárháborúvá: még több vér, még több intrika: itt ugyan még győz az ellenforradalom, de már elörevetitödik bukásuk. A harmadik kötet megjelenéséről is a Korunkban ir 1935-ben (a német nyelvű kiadásokat olvasta): „Az egész harmadik kötet vad, gyűlöletes szeretkezés egy új szóval és fogalommal: a szovjettel. A harmadik kötetben sem készülnek el a kozákok ezzel a harccal... De lassan mégis világosodnak az agyak..." Csak a negyedik kötetben folyik a döntő csatározás. Solohov másik nagyregénye a Feltört ugar. A regény a kollektivizálás hiteles krónikája, a pártmunkások, a kommunista vezetők harca az újért, a parasztok vajúdása, a fehérgárdista tisztek újabb támadási kísérletei — mintha a Csendes Don folytatása lenne. A körülmények, az adottságok természetesen már mások. Solohov szándéka: megmutatni az orosz paraszt lelkében lezajló változást, amelyet a történelmi események kényszerítettek ki. A változás nem könnyű, az átalakulás még nehezebb. A 2. világháborúban Solohov a központi lapok haditudósítója, irodalmi munkássága e felé a háború felé fordul. „A gyűlölet iskolája" (1942) agitativ elbeszélése, „A hazáért harcoltak" befejezetlen regénye (1943—44) és az „Emberi sors" (1957) kisregénye — a Don-vidéki hadra kelt népek életét, megpróbáltatásait ábrázolja. Az első két műben a visszavonulás nehéz perceit idézi. „A hazáért harcoltak" befejezetlenül maradt regénye lírai elemekkel átszőtt történet. Az „Emberi sors" című kisregénye új fejezetet jelent a szovjet háborús irodalomban. Solohov ábrázolja először a háborút az egyes ember szemével. A regény hőse, Szokolov, egyszerű sofőr, a német koncentrációs táborban sem veszti el hitét, megőrzi emberségét s hűségét hazája iránt. Családja elpusztul, mire hazakerül, megszökik a táborból, egyedül marad a világban, de nem roppan össze. Még a nálánál is árvább kisgyermekkel kezdi az új életet. Solohov művészete a szocialista realizmus jegyében fogant, annak csúcsáig ér fel. Az élet teljességének ábrázolása a fö szempontja. Anyaga, termő fantáziája, nyelvi ereje mind-mind adva volt hozzá. Most, lezárt életművét ismerve, mondhatjuk: müveiben egy nép nehéz életét ábrázolja történelmi harcában, új életének kialakulásában és alakításában. Ez a harc példa lehet előttünk, és Solohov művészete mindig friss élmény. MÉSZÁROS KAROLY
