Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-17 / 38. szám
Fontos ez az előzetes ism nélkülözhetetlen a tájékozol hoz. a kikerülhetetlen kérd feltevéséhez. Mert kérdezni ■ kell. Legalább olyan jól, ahog soros híranyagot szerkes: Elég beleolvasni a távirati ir lapjainkban megjelenő hír hogy meggyőződhessünk SJOM BAT PÉNTEK Friderika CSÜTÖRTÖK 20 SZERDA Diána Vilhelmina KEDD Zsófia HÉTFŐ Edd Horváth Gabriella volt egy fiatal tanítóm, aki a magyar nyelv szeretetére oktatott. Juhász Róbertnek hívják, nála sajátítottam el a stilisztika alapszabályait. Hogy mindezt helyesen kamatoztathassam, csak rajtam Kubik Katalin — második évfolyam .Valószínűleg a barátok hatására választottam az újságírói pályát, mert eredetileg jogász szerettem volna lenni, de a gimnáziumban nagyon jól ment a fogalmazás. A főiskolán is bizonyára jól menne, de nem nagyon kérik számon a kéziratokat, inkább a sajtótörténetet. Én azonban szeretném végigjárni a valódi újságírói iskolát, tehát nem akarok rögtön nagy riportokat írni, hanem a hírszerkesztéstől a tördelésig, a nyomdai olvasástól az anyagbeszerzésig mindent szeretnék megtanulni, már csak azért is, mert a főiskolán erre nincsen lehetőség. Ezért örülök annak, hogy az első évfolyamot követő kötelező gyakorlatra sikerült az egyik legjobb nevű járási laphoz, a Csallóköz — Zitny Ostrovhoz kerülnöm, mert ott valóban sok olyan dologgal találkozhattam, amiről nem is tudtam. Magyarán: illúzióim nincsenek azzal kapcsolatban, hogy mit fogok csinálni. Nem fontos, hol kezd az ember, de tudnia kell, hova akar eljutni. Hogy milyen újságírónak képzelem magamat? Még semmilyennek, de ha újságíró leszek, nagyon fontos lesz számomra, hogy ne ücsörögjek a szerkesztőségben, hanem járjam a „terepet", kint legyek az emberek között. Mániám ismerkedni. Ugyanakkor tudom, az újságírónak fantasztikusan barátságosnak kell lennie, bár nem szabad túlzásba vinnie a bizalmaskodást. Nem tetszik, hogy egyik-másik újságírónk túlságosan nyílt, már-már fölényesen az, s ez nemcsak beképzeltséget mutat, hanem személyiségzavarokat is sejtet. Remélem, én nem fajulok idáig. Az biztos, úgy majd nem vágok bele a munkába, hogy előre ne tudjak az illető személyről vagy dologról valamit. Horváth Gabriella első évfolyam Az újságírás: etika, vagyis olyan tudomány, amelynek egyetlen tárgya van: az erkölcs. A sajtó közösségünk erkölcsi alapelvének azon kifejeződési formája, amelyben az erkölcsi követelmények, konfliktusok, ítéletek, érzelmek, az erkölcsi jó, nevelés, szokás s megannyi erkölcsi viszonylat a legáltalánosabban fejeződik ki. A sajtó annál hatékonyabb, minél pontosabb adatokkal, objektív történeti helyzetismerettel dolgozik. Miképp az erkölcsnek, akként az újságírásnak is figyelme középpontjába kell állítania, hogy miképpen lehet megalapozni a változás és változtatás eszméjének nemességét, ugyanakkor nem tévesztheti szem elől, hogy mennyire jogosultak és megengedhetők a cselekvés eszközei. Cselekedjék akár munkás, akár művész, akár politikus, cselekvésük megítélésében belső erkölcsi irányultságáról nem térhet le a marxista sajtó, mely a marxista társadalom, a közvélemény színtere, kinyilvánulási terepe. S ez egyben azt is feltételezi, hogy a sajtónak kikezdhetetlen, folyton megújuló erkölcsi érettséggel kell rendelkeznie, hiszen ő viszi be a tömegek tudatába a tényleges feladatok, a cselekvési feltételek és eszközök megértését, feltárva az erkölcsi normák mögött álló társadalmi, nemzeti és egyéb érdekeket. Ez csak látszólag könnyű feladat, és sokakban azt az illúziót kelti, hogy az újságírás könnyen járható út, már-már leányálom. Az alábbiakban olyanokat faggattunk az újságírásról, akik úgy döntöttek, a Bratislavai Komensky Egyetem Bölcsészkarának újságírói tanszékén szereznek diplomát, hogy szlovákiai magyar publicistaként dolgozhassanak. „A környezetemben élők kissé furcsállották, hogy mezőgazdasági szakközépiskolából újságírói főiskolára jelentkeztem. Azt hangoztatták, hogy egy szakközép nem készíthet fel megfelelően. Otthon főleg édesapámnak voltak előítéletei, amin nem is csodálkozom. Ö elég sok újságírót ismer, köztük nem egyet, aki csak munkahelye révén újságíró. Ö azt szerette volna, ha a kevésbé „rázós" jogi pályát választom, vagy külkereskedelmire jelentkezem, mondván, ott is kamatoztathatom vitalitásomat, de már belenyugodott, hogy a sajtó mellett döntöttem Miért? Mondjam azt, hogy szép és nemes célnak tartom az igazság közlését? Felszínesnek tűnik, pedig így igaz, ráadásul tisztában vagyok azzal is, hogy a tiszta igazságot nem könnyű hírül adni. Igazságkeresés? Ez hosszútávú terv. Egyelőre sok munkát adna az is, ha mindazt megírnám, ami itt van előttem, szinte parlagon hever, s amelyet mégis egyéb, szerintem kevésbé fontos anyagok kiszorítanak lapjainkból. Mert ahogy a sajtónak, úgy az újságírásnak is az az első számú kötelessége, hogy híven tájékoztassa az olvasót a mindennapi életről. Ennek viszont elengedhetetlen feltétele, hogy az újságíró stílusa ne a dadogás, ne a köntörfalazás legyen, hanem a szókimondás. Persze, rendelkeznie kell néhány szakmailag nélkülözhetetlen tulajdonsággal is, ilyenek a tájékozottság, a vitalitás, a meg nem alkuvás és a jó toll. Az éles toll, amit a szikéhez hasonlíthatnék. A fájdalmat okozó, de gyógyító eszközhöz. Én nem néhány ember szája íze szerint, hanem az olvasónak szeretnék írni. Az alapiskolában Cséfalvay Ingrid erre megint csak egyetlen g\ szert látok : ki az emberek Ki a szerkesztőségekből, jobban lássuk, megértsük é: latjuk is a valóságot. Tu most könnyű beszélnem, h meg csak főiskolás vagyok, szinte minden előttem van, eltelik ez az előttem álló h esztendő, valószínűleg má: latok majd sok mindent, s a vezetem is megváltozik, fi időm akad: írni, írni. Mii megírni, ami bánt, még akk ha semmi remény a közié« írni. írni, csak így lehet tanulni az újságírást. ' Cséfalvay Ingrid harmadik évfolya „Ha minden jól megy — egy vizsgám hátra van —, a iskolaévben már harmadiké szék. Már a múlt év végi kellett döntenem milyen irá lepek tovább. A lehetőségi rádió, a televízió és — a főis így nevezik — a propaganda leg. Mivel a Csehszlovák Rác Televízió magyar nyelvű a iban sok lehetőséget egy
