Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-10 / 37. szám
KÓRHÁZ AZ Albert, Schweitzer száztív évvel ezelőtt született az elzászi Kaysbergben, és húsz éve szeptember 4-én halt meg az afrikai Lambarénébén. Filozófiai, teológiai, majd orvosi diplomát szerzett. Alapeszméje az ..Élet tisztelete”, amelynek értelmében „korlátlan felelősséggel tartozunk mindennel szemben, ami él”. Afrikában alapított kórháza most a változás, átalakulás korát éli. A későbbi Nobel-békéd íj as Schweitzer 1913-ban harmincnyolc éves korában kezdett dolgozni az afrikai dzsungel szívében, egy kis missziós kórházban. Szenvedélye a teológia, amelyből a Sorbonneon doktorált, és a zene. Gyermekkora óta orgonáit. Zeneakadémiát is végzett. Bach műveinek híres előadója, neves zenetudós és orgonaépítő volt. Barátai később azt mondták róla: „Afrikában öreg négereket mentett meg. Európában öreg orgonákat”. Nobel-díjból új kórház Egy újságcikk hatására teljesen új irányba fordult az élete. A cikk a párizsi missziós társaság togói munkájáról szólt. Családja és barátai hiába próbálták lebeszélni. Schweitzer beiratkozott az orvosegyetemre, s 1913-ban orvosi diplomát szerzett. Mielőtt Lambarénébe utazott — orgonavirtuóz lévén — hangversenysorozatot adott, hogy az így szerzett bevételből missziós kórházat rendezzen be. Adódtak nehézségek — a Schweitzer házaspár ugyanis német állampolgárságú volt. Lambaréné pedig Francia-Afrikához tartozott. 1913-ban végre megkezdhették a munkát az Ogawe folyó mellett. Ősszel már álltak az első barakkok: rendelő, kis mütő. gyógyszertár. 1914-ben Schweitzeréket egy internáló táborba vitték a Pireneusokba. Innen csak 1918-ban térhettek vissza Elzászba. Schweitzer előbb kórházi asszisztensként dolgozott. majd 1922-ben hangverseny- és előadókörúton járt Dániában. Angliában. Csehszlovákiában és Spanyolországban. Pénzt gyűjtött, hogy tovább dolgozhasson Lambarénébén. 1925-ben az összeomlott régi kórházat újjáépítették, de ez túl kicsinek bizonyult. Schweitzer új kórházat épített — ez a folyóparton máig álló épületek legrégibb része. A második világháború előtt Schweitzer ismét Európában járt. Újabb hangversenyek, előadások. gyűjtések. 1939 februárjában tért vissza az őserdei kórházba. 1948-ban szabadságra Európába, majd néhány hónap múlva az Egyesült Államokba utazott. Afrikai missziós kórháza ekkor már világhírű, sokfelé Schweitzer Társaságok jönnek létre. Dr. Albert Schweitzer 1962-ben megkapta a Nobelbékedijat. amelynek összegéből Lambarénébén falut épített a leprások számára, és új kórházat a régi mellé. 1965. szeptember 4-én meghalt a nagy orvos, gondolkodó, művész és tudós: Az őserdőben temették el, 1957- ben elhunyt felesége mellé. Lambarénébén a nagy orvos legendájának nyomában járunk, látni akarjuk, hogyan él tovább Schweitzer müve. és hogyan épül az új Lambaréné. Max Caulet egy francia vidéki hetilapban olvasta, hogy Lambaréné híres kórházába ügyvezető igazgatót keresnek. Caulet. gomblyukában a Becsületrend szalagjával mosolyogva emlékezik : — Amikor a tizenegy tagú bizottság elé kerültem. Albert Schweitzer lánya megkérdezte: — Ismerte apámat? — Nem! — Tud a tevékenységéről? — Hallottam valamit, de nem sokat! Viszont kezeskedem. hogy ha valamit elvállalok, akkor megállóm a helyem. Talán túlságosan magabiztos voltam akkoriban. De nem volt baj. hogy amikor Gabonba érkeztem, nem nehezedett rám teherként a doktor legendája. — Nem azért jött Lambarénébe. mert Schweitzer munkássága lelkesítette? — Lelkesedtem én. de főleg kíváncsi voltam! Addigra már négy kitűnő elődöm abbahagyta ezt a munkát. Miért jöttek el? Ez izgatott. x A családtagok is — Milyen állapotban találta a kórházat? — Anyagi és pénzügyi szempontból katasztrofális helyzetben. Lambaréné afféle menhely lett bárki számára. aki idejött és itt akart lakni. A hajdani híres kórház olyan volt, mint egy piszkos őserdei falu. 1971 első felét a rendcsinálásra fordítottam. — Mivel kezdte? — A kórházban szanaszét kószáló állatokat visszazárattam a helyükre. A követelményeknek meg nem felelő segédszemélyzetet pedig elküldtem. Az orvosoknak és ápolóknak elmagyaráztam, hogy fontosabb feladatuk van. mint disznót tenyészteni. Rendbe hozattam a vízvezetéket és a villanyt. Villany csak a mütőépületben volt. A kórházat, amelyben zűrzavaros állapotok uralkodtak. Európából igazgatták. Elképzelhető, mit jelent az. ha minden döntés sok ezer kilométerre innét születik meg. Amikor idejöttem, ötvenéves voltam. Ebben a korban már elég nehéz elölről kezdeni valamit. De hamar rájöttem, hogy Lambaréné jövője nem alapulhat azokon a faépületeken. amelyeket a Doktor emelt. 1975 októberében szerződtettem egy Lack nevű fiatal építészt. Azóta már elkészült a 6 700 négyzetméter területű épület. Van poiiklinika. két sebészeti pavilon, szülészet, gyermekgyógyászat, igazgatósági és műszaki épület, víztorony és vízvezeték, röntgenosztály, gyógyszertár, számos szakorvosi rendelő és néhány lakás a dolgozóknak. A kórház jellegét megőriztük, de nem falu ez már. hanem egész városka, ahol a betegek nincsenek elszakítva hozzátartozóiktól. A Doktor eszméinek megfelelően ez a kórház nemcsak a gyógyulás, hanem a teljes élet színtere is. Más a Doktor Bejárjuk a kórházat, megcsodáljuk a környéket. Itt a folyó festői partján készültek valamikor a Tarzan-filmek külső felvételei. Schweitzer célja az volt. hogy a betegeket kórházban gyógyítsa ugyan, de megőrizze természetes környezetüket is. Hadd gyógyuljanak szinte otthoni légkörben. ŐSERDŐBEN Ezért kívánta, hogy a betegek családja is a kórház területén lakjon, és a kórtermek mellé kis lakóbarakkokai építetett, konyhával. A családtagok egyben segíthettek is a csekély létszámú személyzetnek. Dr. Andreas Steiner kinyitja a legendás előd dolgozószobájának ajtaját, ugyanazzal a kulccsal, amelyet Schweitzer hordott magánál. Ugyanaz a recsegő deszkapadló. ugyanazokon a polcokon valamivel több szakfolyóirat. majdnem ugyanazok a műszerek. Csak a doktor más. — Mint a kórház főorvosa, ön úgy érzi. hogy Albert Schweitzer müvét folytatja? — Nem akarom, hogy őhozzá hasonlítsanak, nem is volnék méltó rá. Schweitzer sok tulajdonsága hiányzik belőlem. Én a mai kor orvosa vagyok, más tudásanyaggal. Akik Schweitzer után idejöttek, igyekeztek mindenben őt utánozni, és ez volt a fő hibájuk. Nem akarták megérteni, hogy nincs értelme mesterségesen megtartani Lambaréhét olyannak, amilyen régen volt. Két év helyett négy — Kik a munkatársai doktor úr? — Négyen vagyunk orvosok: egy belgyógyász, egy gyermekorvos, két sebész. Van tizenkét szakképzett ápolónk, köztük két gaboni. További négy gaboni most tanul külföldön. Van ezen kívül egy ötvenöt tagú helyi segéd személyzetünk. — Schweitzer doktor legnagyobb érdeme kétségkívül az volt. hogy idejött gyógyítani. Az akkori Afrika egészen más volt. mint a mai. Nem volt víz. gyógyszer. Schweitzer egyedül volt. Később csatlakoztak hozzá mások, de csak akkor, amikorra a kórház már híressé vált. Eljöttek egy évre vagy néhány hónapra és nagy hűhót csaptak maguk körül. így Lambaréné Schweitzer idején a fehérek kórháza lett. feketék számára. Jelenleg azon vagyunk, hogy egységes fehér-fekete gárdát alakítsunk ki. Azt hiszem, ez a legfőbb változás. A kórház területén jelenleg ötvennégy leprás, kétszáz más beteg és rajtuk kívül még mintegy háromszáz személy tartózkodik. Egy betegre egy vagy két fő kísérő személy, családtag jut, ők szintén itt élnek. ^ — Tudnak-e a betegeik valamit Albert Schweitzerről? — Van még a kórházban néhány ember, aki viszonylag sokat tud a Doktorról. De a többség, a fiatal gaboniak számára Schweitzer neve egyszerűen a kórház szinonimája lett. Azt hiszem, senki sem csinált akkora propagandát ennek az országnak, mint ő. Világszerte többen tudnak Lambaréné és az Ogawe folyó létezéséről. mint az egész országról, a mai Gabonról. — És ön hogyan gondol rá? Nem találja-e, Schweitzer hírnevét kissé túlzottnak? — Én az orvos Schweitzerhez jöttem, nem a hírnevéhez. Itt az óriási fák alatt, az ösvényeken, amelyeken ő járt. a pavilonokban, amelyekben ő gyógyított, a dolgozószobájában ismertem meg filozófiáját, és megértettem az életét is. Mondhatom, hogy Schweitzert igazán megérteni csak itt lehet. Munkámat az ő gyakorlati eredményei ösztönzik. — Ennek köszönhető talán, hogy ön két évre jött ide, és mégis már négy éve itt van? — Nem a legenda kedvéért maradtam. Tetszik nekem ez a munka, és úgy érzem, a gaboniaknak szükségük van rám, mint ahogy egész Gabonnak szüksége van erre a kórházra. Nincs okunk kételkedni Steiner főorvos szavaiban: Gabonnak valóban szüksége van erre a kórházra. Hiszen ebben a fiatal afrikai országban, amely 1960-ban lett független, még mindig ötezernél több lakosra jut egyetlen orvos. B. Sz.
