Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-10 / 37. szám
KALEVALA 1. ének (részletek) Élt hajdanán egy szépséges szűz, levegöég lenge lánya, ki örök szent szüzességben magát mindig megtartotta fenn a fehér felhők felett, magos mennyeknek mezein. Magányát mégis megunta, szüzességét nem szenvedte: mindig magában maradni, szűzen száradni, fonnyadni fenn a fehér felhők felett, magos, magányos mennyekben. Lassan lejjebb ereszkedett, szállott a tenger színére, habzó hullámok hátára, végtelen vizek síkjára. Hirtelen heves szél támadt, vihar vágtatott keletről: tajtékzott tőle a tenger, hánykolódtak a hullámok. Szelek ringatták a szüzet, habos hullámok hintázták tenger tajtékzó terein, végtelen kéklö vizeken. Szél a szüzet megszerette, tenger teherbe ejtette! Viszi méhében magzatát, hordja a szűz hasa terhét hétszáz hosszú esztendeig, kerek kilenc emberöltőn: mégsem szüli meg magzatát, nem jő a világra a vemhe. Víz asszonya vergölődik, hánykolódik a habokon, kél keletnek, száll nyugatnak, messzi délnek dobja magát, vajúdik vad fájdalommal, hasát görcsök hasogatják: mégsem születik a magzat, nem jő világra a vemhe! Sírva fakad fájdalmában, pergő könnyel panaszolja: Óh én szegény, szerencsétlen! Jaj nekem, mire jutottam: balga szűz, bajba kerültem! Örök ég alatt őrlődöm, vad viharok vágnak, visznek, hányódom a hullámokon, tajtékos tenger terein, haragos, hideg habokon. Térdét mérgesen megrázta, lábát lengette, lóbálta: tengerbe gurult a tojás, mind a hét hullámba hullott, széttört mind a sziklaszirten, zúzódott a zátonyokon. De nem vesztek el a vízben, semmi sem süllyedt a sárba, megmaradt minden darabja, mássá, szebbé megváltozott! Tojásnak alsó feléből lett a földnek kemény kérge, tojásnak felső feléből lett a magos mennyboltozat, tojás sápadt sárgájából gyönyörű szép nap született, tojás felső fehérjéből lett a halvány hold korongja, tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen, tojás fekete foltjából sötét felleg sűrűsödött. Fürgén fordultak az évek, mentek, múltak az esztendők: fenn az égen új nap fénylett, új hold sütött a sötétben. Ám a vizeknek asszonya, víz asszonya, lég leánya csak hányódik a habokon, kereng ködös tengereken: végtelen víz van előtte, mögötte a magos mennyég. Kilenc évbe érve, tizediket túlhaladva fejét víz fölé emeli, homloka kikéi a habokból: megteremti, mi még nem volt, földnek, szirtnek formát adott ott a végtelen vizeken, térés, tajtékos tengeren. Hová két kezét kinyújtja, fövenyes földnyelvet formál; hová szép lábát lenyomja, halaknak teremt hajlékot; ahol meg a mélybe merült, mérhetetlen mélység lett ott. Hová derekát dörzsölte, puha pázsitpartot csinált, hová hószín lába lépett, lazacnak lett lakóhelye, hová fejét fordította, kerek öböl keletkezett. Majd a messzi mélybe úszik, lubickol kénye-kedvére, szerteszór sok sziklaszirtet, vizek alá vészes zátonyt, hol a hajók mind elülnek, hajósok a habba vesznek. Megvolt végre minden sziget, teremtett temérdek szirtet, eget tartó oszlopokat. Minden földet megnevezett, sziklaszirtnek szép szint adott, zátonyok vonalát vonta, de a dalos Vejnemöjnen még mindig nem született meg! Rácz István fordítása Jobb lett volna fenn a légben menny szűzének megmaradnom, mint most vízanyaként élnem, fagyos árban fuldokolnom, végtelen vízben vergődnöm, forgatagban fagyoskodnom, habos hullámokban laknom, tengerek terén tengődnöm. ír tiszta tündérének, vízasszonynak, légi lánynak iüzesqjjkii kezdett, pirult parázslott a bőre, lezte, mintha"égne, tagjaiban tűz tombolna! no 16, 1 Százötven évvel ezelőtt, 1835- ben jelent meg először nyomtatásban a finn nép nagy eposza, a Kalevala. A hősökről és csodálatos életükről szóló, vagy háromezer évvel ezelőtt keletkezett énekeket Elias Lönnrot költő és tudós gyűjtötte egybe. Lönnrot munkájával az eposz világszerte ismertté vált, közel negyven nyelven olvasható, köztük magyarul is. Részleteinek, amelyek az első énekből valók, a föld teremtését és a híres hős, az énekes Vijnemöjnen születését besz^lijeljzép képekben. NÉMETH ILONA rajza i -
