Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-03 / 36. szám
Hazánk legnagyobb konzervgyárában, az érsekújvári (Nővé Zámky) Novofructban, ahol az év tizenkét hónapjában éjjel-nappal folyik a termelés, a hatalmas csarnokok szomszédságában egy szerény, kis, fehérre mázolt falú, hosszúkás helyiséget fedeztünk fel. Közepén, ajtótól ablakig fehér abrosszal leterített asztal, rajta tányérkák, tálacskák, s egy falatka pástétom, egy kanálka befőtt, néhány szem borsó, csipetnyi lekvár, egy csöpp dzsem ... Csak nem a hét törpe ebédlőjében vagyunk? — jegyeztem meg, mire Ida Bachová vegyészmérnök, az üzem laboratóriumának fönökasszonya — amúgy munkáját minden jel szerint nagy odaadással végző s (ugyancsak minden jel szerint) kitűnő fiatal szakember — nevetve magyarázta, hogy ez a degusztáló terem, itt tartják a napi termékkóstolót. És akárcsak a mesékben, itt is háromfelé ágazik az út: a minőség útja. — Valamennyi termékünkből mintát veszünk, és itt, ebben a helyiségben minden reggel nyolc órakor elkez-A hét avagy dödik a kilépő ellenőrzés. Ennek egyik része a degusztáció, másképpen szenzorikus vagy érzéki értékelés. Ezt egy tizenegy tagú bizottság végzi. A bizottságban jelen van a termelésvezető, képviselteti magát a műszaki részleg, a kereskedelmi részleg, a műszaki kilépő ellenőrzés. Vagyis valamennyi érdekelt fél. S természetesen ott vagyunk mi, a nem érdekeltek — s ezért nem részrehajlók (!) — is. A mi munkánkat ugyanis az állami minőségellenőrzés vizsgálja felül, így nem érdemes „vajszivűnek" lennünk! — Mire kell odafigyelnie, mit kell értékelnie a degusztálónak? — Ismert dolog, hogy amit a szem megkíván, azt a gyomor is megkívánja! Ezért az értékelésnél okvetlenül figyeljük a termék küllemét. Nagyon fontos az étvágygerjesztő szín, a kompotoknál, hogy szép egyforma nagyságú gyümölcsök, tehát pl. nem diónyi és ujjhegynyi eperszemek úszkáljanak a lében, aminek tisztának, átlátszónak kell lennie. Továbbá a szag, az íz... — Hogyan zajlik egy ilyen degusztáció? — Hát..., nézünk, szagolgatunk, kóstolgatunk. Az értékelés azelőtt úgy ment végbe, hogy a bizottság minden tagja külön-külön A, B, C jelzésű lapocskák felmutatásával „szavazott" valamennyi terméknél. Ültünk az asztal mögött és emelgettük a lapocskákat, mint valamikor a mükorcsolyabírók, s a végén összesítettük az eredményt. Tulajdonképpen ma is ezt a módszert alkalmazzuk az értékelésnél, csak annyit a különbség, hogy mivel azelőtt láttuk egymás lapocskáját, s ezzel esetleg befolyásolhattuk egymás döntését, ma „titok"-ban szavazunk. Az A, B, C szavazatokat végül a degusztációs füzetben összesítjük, s a végeredmény jelzi a termék minőségét. „A” egyenlő kitűnő, kiváló minőség; „B”-megfelel a normának, „C" — nem felel meg. — És melyik betű szerepel a leggyakrabban a degusztációs füzetben? — A „B”. Az „A" csoportba sorohatjuk szinte kivétel nélkül az ínyencek ízlését is kielégítő Adria vegyessalátát, továbbá valamennyi bébiételünket. — S ha a termék „C" — vagyis nem felel meg a normának? — Ez is előfordul. Ilyenkor a raktárból tíz mintát veszünk és újra ellenőrizzük, hogy nem csupán a véletlen játszott-e velünk. Ha igen, akkor minden rendben, mert a második ellenőrzés eredménye számít, ami ez esetben a leggyakrabban „B". Ha viszont újra „C"-ként értékeljük a terméket? Akkor jön az ellenőrzés, hogy ki követte el a hibát, és természetesen a „raport" az igazgatónál, ami ilyen esetekben senkinek sem szívevágya ... — S gyakran fordul elő, hogy nincs mese, a terméket a „C" kategóriába kénytelenek besorolni? — Ehhez talán annyit mondanék, hogy a múltkor megállított az igazgatónk a folyosón, és tréfásan megjegyezte, hogy már rég voltunk nála ... — Térjünk vissza újra a degusztálóhoz. Tegyük fel, hogy az Önök cseresznyekompótja édes, én meg a savanykásat szeretem, hiszen ízlések és pofonok... De mi van akkor. ha a degusztálók Ízlése is különbözik? Egyáltalán lehet e téren valamiféle objektivitást elérni? S ha igen, mi ennek a biztosítéka? — Hát erre a kérdésre bizony nem könnyű válaszolni. Biztosíték azonban van! Ugyanis a degusztációs bizottság valamennyi tagjának (akik ezért a tevékenységükért negyedévente 150 korona jutalmat kapnak) meg kell felelnie a degusztációs vizsgán, amit kétévenként kell megismételni. Hogy ez miből áll? Pl. ugyanazon szín különböző árnyalatait teszik elénk. Az árnyalatok között alig van eltérés. És akkor meg kell találnunk a helyes sorrendet. Vagy: üvegcsékben folyadékokat kapunk. Valamennyi folyadék ugyanazon ízkoncentrátumot tartalmazza, csak éppen nagyon pici eltéréssel. Némelyikbe desztillált vizet öntenek. És meg kell állapítani, milyen ízt kóstoltunk ... — Szokott reggelizni? — Ó, természetesen. Ma reggel például tíz terméket vizsgáltunk, de azért nyugodtan reggeliztem előtte. Mi csak épp hogy belecsipünk a termékbe, csak egy picikét kóstolunk mindenből, Így nincs gyomorrontás ... Egyébként a degusztálónál nagyon sok mindent felfedezhetünk, s így alkalom nyílik a minőség javítására is. Ám szeretném hangsúlyozni, hogy valamennyi ellenőrzés közül a művelet-közi ellenőrzés a legfontosabb, ami még a gyártás közben történik! — Tíz éve dolgozik ebben az üzemben. Tapasztalata szerint változott-e azóta a minőség? — Határozottan állítom, hogy igen! S ezenkívül mint fogyasztó is elégedett vagyok a termékeink minőségével. Mert egyre finomabbak és gusztusosabbak! — Ön szerint mi ennek az igazán örvendetes ténynek az oka ? — Amikor felépült a gyárunk, ezen * a vidéken még nem volt az élelmiszeriparnak hagyománya. Ma már más a helyzet. Stabil munkaeröállománnyal rendelkezünk, amely képes eleget tenni a megnövekedett követelményeknek is. S ami nagyon fontos: az emberek megszerették az itteni munkát, magukénak érzik a gyárat. Ez részben az anyagi érdekeltség, részben a nevelömunka eredménye. Példát is mondhatok! Az A, B, C kategorizálás nemcsak a fogyasztó érdekeit védi. Mivel tudjuk, melyik terméket melyik részleg gyártotta, minden hónap végén összesítjük az egyes részlegek termékeinek minőségi eredményeit, s aszerint, hogy hol volt a legtöbb jó minőségű termékfajta, kapják a prémiumot. Vagyis az egész „ceremónia" másik funkciója az üzemen belüli értékelés. Az itt dolgozók naponta érdeklődnek, milyen minőségű lett a termék, amit előző nap gyártottak, figyelemmel kísérik a faliújságot is, ahol ezeket az eredményeket feltüntetjük. Egyébként előfordult, hogy az asszonyok tiltakoztak a nyersanyag miatt, amit kaptunk, mondván „ebből csak C lesz!". S azt hiszem, ez a példa önmagáért beszél... LÁM PL ZSUZSANNA Fotó: KÖNÖZSI ISTVÁN (nős) törpe ebédlőjében Mire jó a degusztáció ?
