Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-03 / 36. szám
KALENDÁRIUM 1735. IX. 5-én született Johann Christian Bach német zeneszerző. 1870. IX 7-én született Alekszandr Ivanovics Kuprin orosz író. Szeptember 8-a az újságírók nemzetközi szolidaritásának napja; 1943-ban ezen a napon végezték ki a német fasiszták Julius Fucíkot. Szeptember 9-e a csehszlovák bányászok napja. Szeptember 9-e a Bolgár Népköztársaság állami ünnepe. Szeptember 9-e a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állami ünnepe. KÖNYV Flamand közmondások Véletlenül került a kezembe idősebb Pietr Bruegel Flamand közmondások című festményéből készített tanulságos album. Egyik ismerősöm nyomta elém — néhány elejtett szavából tetszést véltem kihallani. Érdeklődve lapoztam bele. Élénk színekkel festett képsorok vagy éppen elgondolkoztató jelenetek tárultak elém. Az egyes alakok és csoportok szerkezeti elrendezése sakkfigurák rendszerére emlékeztetett. Első ránézésre túlzsúfoltság érzetét keltette a kép — id. Bruegel képeire jellemző a jelenetek tobzódása, a többcselekményüség —, de a figyelmesebb elmélyedés eredményeként megelevenedett az elvarázsolt táj, a figurák élni kezdték mozgalmas életüket. Mint tudjuk, Bruegel a németalföldi testeszet mestere szatirikus, olykor groteszk zsánerfestményein paraszti tömegjeleneteket ábrázolt közmondások és bibliai festmények alapján. Nem az idealizált embert akarta bemutatni, a Flamand közmondásokban is az emberi gyarlóságot, a jellemtelenséget állítja pellengérre. Festményét a könyv tervezője és összeállítója, Kass János részletekre bontotta, segítve az egyes képsorok figyelmesebb tanulmányozását. A jelenetekhez Lukácsy András irt értelmező szövegeket, amelyek nemegyszer jól jönnek, hiszen némely félreérthető dolognál több dologra is asszociálhat az ember. „A mese csodavilága — fordított világa — minduntalan megjelenik (nőé) a képen" — írja Lukácsy. „Mert mi is a közmondás? Olyan általánosan elterjedt szókapcsolat. amely valami közkeletű igazságot, élettapasztalaton alapuló bölcsességet foglal össze szellemes fordulatban." Ősei hagyatékából származó, számtalan generáció felhalmozta élettapasztalatból meríti témái.t Bruegel. Az egyik kivágáson meséinkből ismert jelenetre találtam: Kerek tölgyfa asztalnál róka kucorog, vele szemben hosszú csőrű darumadár foglal helyet. Bár a festő mindkét állatot a meséből jól ismert saját edényével ábrázolja, a részletek apró kidolgozásával nyilvánvaló a művész szándéka: figyelmeztetni a róka csalárdságára, átvitt értelemben az emberi gonoszságra. S a többi részlet is, mind-mind a butaságról, a meggondolatlanságról, a sületlenségről, a képmutatásról, a fösvénységről s megannyi erénytelen emberi tulajdonságról húzza le a leplet. Számos tanulságos jelenetet tanulmányozhatunk a Corvina Kiadó megjelentette, nálunk is megvásárolható kötetben, amely nemcsak a felnőtteknek, de a gyermekeknek is nagy örqmet szerezhet. Horváth Gabriella FOLYÓIRAT Diáktükör Az új tanév kezdetével fennállásának tizedik esztendejébe lép a komáromi (Komámo) Magyar Tannyelvű Gimnázium ifjúsági lapja, a Diáktükör. Nem volt alkalmam szót váltani a szerkesztőbizottság (Kis Petik Katalin, Hegedűs Andrea, Németh István, Szabó Hajnalka és Kulcsár Szabó Attila, Kmeczkó Szilárd, Bárány Ivett, Győző Csaba, Németh Éva és Szoboszlai Ilona) tagjaival, s az őket irányító dr. Virágh Józsefné tanárnővel sem beszélgethettem, így nem tudom, milyen feltételek között dolgoznak (bár a lap 1983/84-es 1—2. számának vezércikke utal bizonyos nehézségekre: „lapunk folyamatos megjelenését anyagi gondok akadályozzák. Itt szeretnénk köszönetét mondani a TÁTIKA együttes vezetőjének, Hodek Máriának és a csoportban táncoló három diákunknak, akik fellépésükkel hozzájárultak lapunk megjelenéséhez ..."), mik a céljaik, terveik, s így a kézhez kapott lappéldányok tartalmát-kivitelezését sem tudom összehasonlítani az eredeti szerkesztői elképzeléssel. Ám a Diáktükör így is érdekesnek tűnik, s átlapozva, elolvasva nem csodálkozom, hogy nemcsak az iskola tanulói, hanem a szülők is szívesen olvassák, s ismerőseik, rokonaik körében is terjesztik. A Diáktükör évente kétszer jelenik meg, változó oldal- és példányszámmal (az előbbi cca. 35—40, az utóbbi 550 körül mozog). Állandó borítóján Fügedi Jenő linómetszete látható. Az állandó rovatokon kívül, mint amilyen a Kultúrkalendárium, azaz Kultúrpolitikai naptár és a Szilánkok iskolánk életéből, rendszeresen jelennek meg kiállításismertetők is. Bemutatták Osztényi Leander, Fügedi Jenő, Csemiczky László tárlatát. A Diáktükör közöl hosszabb-rövidebb szlovák nyelven írt cikkeket, verseket, nyári és gyermekkori élménybeszámolókat, helytörténeti jellegű írásokat, részleteket az iskola diákjainak szakdolgozataiból (A halak tartózkodási helye — Kulcsár Ferdinánd munkája; Az orosz és magyar közmondások csoportosítása — Vörös Tímea; A fiatalok bűnözéséről — Paló Béla), tudományos érdekességeket, folytatásos regényeket (Éva és Pista története — Pinke Júlia; Sohase mondd, hogy vége — Kossár Lajos), elmélkedéseket sőt képregényt is! Nekem tetszett a Diáktükör, legalábbis az a hat szám, amit volt szerencsém átböngészni. S végezetül még három dolgot! Egy: tetszik, hogy a Diáktükör foglalkozik, s AHOGY foglalkozik anyanyelvűnkkel, a magyar nyelvvel — pl. összehasonlít, tájszógyűjteményt közöl. Kettő: a Diáktükör az idei járási és kerületi „Gimnázíádán" ELSŐ lett. Három: továbbra is sikeres alkotó munkát, kitartást és erőt kívánunk a tízesztendős komáromi lapnak! Lampl Zsuzsanna FILM Xanadu Szunyókáltam ugyan, de láttam. A kötelességtudat nyomott vissza a székbe, meg egy kicsit a kíváncsiság, hogy mi lesz még, helyenként pedig a zene és a színek forgataga tartott ébren. Mondhatnánk, ez utóbbiaknál nem is kell több egy jó musicalhez. Kétségtelen, a jó musical erényeihez tartozik a közérthető fabula, az igénytelen forgatókönyv, a káprázatos kosztümök, a sok zene és persze, a tánc. Egyszerűség ide vagy oda, tény, hogy a Xanadu alkotói igencsak leegyszerűsítették a dolgukat. Egy képzőművész fiatalember, aki a lemezgyártó vállalatnál dolgozik, beleszeret egy szépséges ismeretlen lányba, akit egy plakáton látott meg. Ettől kezdve mindent megtesz azért, hogy megtalálja őt. A dolgok úgy alakulnak, hogy mély és őszinte szerelme megeleveníti a plakát-girlt. A Múzsa ezután itt-ott testet ölt a fiatalember előtt. Ezen kívül segít még — mármint a Múzsa — egy csillogó-villogó szórakozóhely felújításában, megnyitásában. Láthatjuk, egészen kifizetődő dolog az ilyen Múzsa (Olivia Newton John megszemélyesítésében), hiszen mialatt a fiatalember azon elmélkedik, megcsókolja-e szépséges Múzsáját, a lokál egészen jól beindul. Ami egyszerűen nem volt érthető: fölösleges volt és megalapozatlan a rock-együttes és a swinges big band tagjainak összetűzése, a régi és az új párhuzama, ami végül is valahogy úgy csengett ki, hogy változnak ugyan az idők, de a zene marad. Hogy Gene Kelly milyen megfontolásból került bele a filmbe, azt csak találgatni lehet. Neve a legifjabb korosztálynak, melynek a film készülhetett, aligha mond valamit. Megjelenése erőltetett, bár kora ellenére tánctudásával színfolt volt a filmben, emlékeztetett árrá, hogy voltak idők, amikor még más táncos-zenés filmek készültek. A színes amerikai film rendezőjét messze elkerülték a Múzsák. Robert Greenwald nem tudott könnyedséget varázsolni musicaljébe. Az olcsó fogások és a sztereotípiák, a giccs és a felületesség tükörsima jegén mozog; és balanszíroznak a főszereplők is a megfelelő vezetés hiányában, amely kizárólag a koreográfiára korlátozódott. Olivia Newton John pontosan olyan, mint mondjuk a Pornódéban : szép és jól programozott, Michael Beck az ifjú képzőművész szerepében cseppet sem győzött meg sokoldalúságáról. Cliff Richard énekelt helyette. Ha mindezt otthon, a tévé előtt kellett volna tudatosítanom, semmi sem tartott volna vissza az álomtól, s álmomban egy igazi musical látványától — talán. Friedrich Magda HANGLEMEZ Még léteznek ... Igen, még léteznek a Hungária-utódok. Igaz, Dolly Rollék egy ideje hallgatnak, de ez valószínűleg csak vihar előtti csend. Hogy aztán a „vihar" milyen lesz, nem érdemes találgatni. Majd meglátjuk. Azt viszont a legmerészebb előrejelzések sem tartalmazták, így hát bombaként robbant a hír, hogy Fenyő Miklós elkészítette legújabb nagylemezét — a Hungária együttessel. No, nem állt össze a régi csapat. Fiatal, ismeretlen zenészek az együttes tagjai. A lemez címe: Van aki forrón szereti. Úgy tűnik, már Fenyő is megunta a várakozást. A break csak nem akart megérkezni... így hát ő is befejezte „misszionáriusi " tevékenységét, s visszatért az egykori sikert hozó rock and roll stílushoz. Aztán itt van az R-GO. Ők is új lemezzel jelentkeztek. A második LP-jük már nem nyújtott annyi új ötletet, mint az első, s így azt joggal minősítették egy helyben topogásnak. Ez aztán — úgy látszik — olyan lökést adott az együttesnek, amely nyilvánvaló továbblépést eredményezett. A harmadik nagylemez meghallgatása után ismét nyugodtan állíthatjuk, hogy Szikora Róbert és csapata jól dolgozik. Precízen megtervezett munka a tizennégy dalt tartalmazó lemez. A borító is ötletes terv eredménye. Csatazajjal indul a szeretlek is nem is című lemez, amely azt is szimbolizálhatná, hogy a sikerért harcolni kell. De aztán az R-GO bebizonyítja, hogy a sikerhez a jó zene is elég. A jó zenéhez viszont jó muzsikusok kellenek. Bennük pedig nem szenved hiányt az R-GO. Főleg Holló József, az együttes billentyűse kapott most jelentősebb szerepet. Tegyük hozzá: rászolgált. Szinte minden számban élvezhetjük szintetizátorjátékát. Egy kissé szokatlan, hogy Kozma Tibor kezében a gitár helyenként keményebben szólal meg, de ez egyáltalán nem ment a csiki-dam stílus rovására. Bár, ha összevetjük a három R-GO lemezt, nem is olyan egyszerű meghatározni, milyen a csiki-dam valódi arculata. A dalok szövegét hallgatva megállapíthatjuk, hogy az együttes bővítette repertoárját. Igaz, néhol a szövegek egy kissé banálisak, naivak, de talán épp ez a naivitás a megnyerő bennük. Végezetül egy idézet a lemeztasakban található tartalomjegyzékről: „Ezt a lemezt minden zenekedvelő embernek ajánlja a zenekar." Mit tehetnénk hozzá ? Legfeljebb azt, hogy a lemezek nálunk is megvásárolhatók. Szabó László
