Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-03 / 36. szám
A nyári hónapokban általában megnövekszik a betöréses lopások száma. A közmondás, mely szerint alkalom szüli a tolvajfj^igazat mond. Hány olyan lakásbetörés történik, amikor a betörő tulajdonképpen nem is betörő, hiszen csupán elég bemásznia, mondjuk, egy nyitva hagyott szellőzőablakon. A szabadságra utazók hetekig őrizetlenül hagyott lakására a lehúzott rolók, a zárt ablakok hívják fel a rosszban sántikálók figyelmét. S ha a betörő igazán szemfüles, és szerencséje van, csak benyúl az ablakon, s viszi, amit lát, mint ahogy azt egy földszintes ház udvarra nyíló lakásában tette. Míg a lakók hátramentek a konyhába, az illető a nyitott ablakon át kiemelt a szobából egy értékes ezüsttálcát. Persze, előfordulnak olyan betöréses lopások is, amikor a delikvens nem válogat. Vagyis visz mindent, legyen az élelmiszer, alkohol, vagy bármilyen más elmozdítható tárgy. Esetünk főszereplője négy, húsz és harminc év közötti fiatalember. Több betöréses lopás írható a számlájukra, amelyeket rövid idő leforgása alatt követtek el, különféle „felállásban”, hol önállóan, hol pedig társulva egymással. Egyik legkedveltebb terepük a Kamenny Mlyn-i üdülőközpont volt, ahová többször is visszatértek. Egy alkalommal az egyik hétvégi házból evőeszköKiinn-si István illus-trácins felvétele zöket, propán-bután fozőt, fazekakat, gumimatracokat, élelmiszert loptak el. több mint ezer korona kárt okozva ezzel az üdülő tulajdonosainak. Majd néhány nap múlva — az ajtózár már ki volt cserélve — ismét betörtek ugyanebbe a házba, ezúttal egy permetezőkészüléket, harminc liter meggybort és öt liter házi szilvapálinkát vittek magukkal. Ugyanakkor behatoltak a szomszédos víkendházba is, ahonnan egy melegítőt, egy gázlámpát és néhány más apróságot zsákmányoltak. A kompánia egyik tagja önállóan is „működött”. Egy autó mellett elhaladva észrevette, hogy az autóban egy pénztárca lapul. Gyorsan határozott. A nyitott szellőzőablakon át kinyitotta a gépkocsi ajtaját, s a megszerzett pénzzel szaladni kezdett. Ezúttal azonban nem volt szerencséje. A közelben tartózkodó autótulajdonos utolérte a tolvajt, s visszavette a pénzét. Egy másik alkalommal véletlenül összeakadt az utcán egyik ismerősével. Miután kiderült, hogy egyiküknek sincs hol aludniuk, elhatározták, hogy főkörnek egy víkendházat. Az egyik ház ajtaja mellett egy lyuk volt, ott próbálkoztak az ajtó fölfeszítésével — sikertelenül. Egy másik házba azonban könnyűszerrel bejutottak, az ott eltulajdonított holmit pedig egy parkban rejtették el. Több bűncselekmény elkövetése előtt alkohollal „bátorította” magát a négy fiatalember. Nemcsak magánházakat „látogattak”, hanem egyszer például egyikük egy kórházba is bemerészkedett. mégpedig úgy, hogy az egyik földszinti helyiség ablakát benyomta, s bemászott. Innen sem távozott üres kézzel, egy rádió és egy falióra volt a zsákmány. A rádiót — amely a kórház egyik dolgozójáé volt — egy ismerőse révén, annak munkahelyén próbálta eladni. A véletlenek összejátszása folytán éppen ott dolgozott az ellopott rádió tulajdonosának egyik barátja, aki felismerte a rádiót. Azonnal jelentette a rendőrségnek, s így a tettesek kézre kerültek. Ezzel bezárult a kör. A négy fiatalember nem kezdő volt. Egyikük munkakerülő, egy kiskorú gyermek apja. hónapokig nem fizetett tartásdíjat. Barátaitól kért kölcsönökből és lopásokból élt. Ő is, akárcsak egyik társa, alkoholista. A társaság másik tagja szintén hónapokig nem dolgozott, anyján, nagybátyján élősködött, kisebb lopásokból tartotta fenn magát. Mindahányan egészséges, munkaképes egyének, akik tudatában vannak cselekedeteiknek, de akaratgyengék, s jellembeli fogyatékosságaik folytán nem tudnak ellenállni a kínálkozó alkalmaknak. Hárman büntetett előéletűek, az egyik ötször, a másik négyszer, a harmadik kétszer volt büntetve különböző bűncselekmények elkövetése miatt. Nem sokkal az újabb betöréses lopások elkövetése előtt szabadultak, egyikük rendőri felügyelet alatt állt. A kerületi bíróság az elsőrendű vádlottat — mivel különösen veszélyes visszaesőről van szó — négy, évre, a másod- és harmadrendű vádlottat két-két évre. a negyedrendűt pedig tíz hónap börtönbüntetésre ítélte. Ezenkívül kettejüknél ambuláns alkoholelvonó kezelést rendeltek el. A négy tolvaj tehát elnyerte büntetését. De mi lesz velük, ha kiszabadulnak? Nehéz elhinni ezekről a munkakerülő, felelőtlen egyénekről, akiket legutóbbi munkahelyükön és lakóhelyükön is negatívan értékeltek magatartásuk, a munkából való kimaradásuk miatt, hogy a börtönből kiszabadulva új életet kezdenek. A környezet, a baráti kör, a rendezetlen életmód annak a valószínűségét növeli, hogy nem lesz erejük — s tán akaratuk sem — szakítani előző életmódjukkal. De vajon miért, hogyan jutottak idáig? Nem tudhatjuk, milyen környezetben nőttek fel, milyen példát láttak maguk körül gyermekkorukban. Az előforduló esetek ismeretében elmondhatjuk, sajnos, akad bőven példa arra is, hogy rendezett családban, jó körülmények között felnövő fiatalok élete siklik ki. s ők. akik szüleiktől mindent megkaptak, lopnak, törnek be csupán jó dolgukból, kalandvágyból, unalomból, vagy ki tudja mi okból. Persze, alkoholista, züllött életmódot folytató apák. anyák családjában fokozottabban fennáll a veszélye annak, hogy gyermekeik is munkakerülővé, különféle bűncselekmények elkövetőivé válnak. Mindenképpen felmerül az emberben a kérdés, hogy mikor ezek a fiatalok első botlásukat elkövették, felfigyelt-e rájuk valaki környezetükben, a családban, az iskolában, az ifjúsági szervezetben* 1 munkahelyükön? S ha igen, megpróbáltak-e rájuk hatni, elbeszélgettek-e velük, megkísérelték-e őket elszakítani a rossz társaságtól, s bevonni őket maguk közé? Vagy rögtön elveszett embernek könyvelték el s kiközösítették őket. mondván, úgysem lehet már rajtuk segíteni? Persze, nyilvánvalóan az is előfordulhat — talán gyakrabban, mint az ellenkezője —. hogy minden erkölcsi példaadás, ráhatás, jó szándék ellenére kudarcba fullad a megjavításukért kifejtett igyekezet. De mégis, fel lehet-e adni a küzdelmet? Persze, az igyekezeten kívül az sem árt, ha ajtónkra biztonsági zárat szerelünk. 1 í BERTHA ÉVA
