Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-03 / 36. szám
A 34. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Lubomír Strougal szövetségi miniszerelnök hétfőn a prágai Hrzán palotában fogadta Marjai Józsefet, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettesét, aki látogatáson tartózkodott hazánkban. Tanácskozásuk tárgya a dunai vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos teendők megvitatása volt. Marjai József a hét folyamán ellátogatott Bratislavába is, ahol pénteken fogadta öt Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára Peter Colotkának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, szlovák miniszterelnöknek a jelenlétében. A nap folyamán a bratislavai várban fogadta a vendéget Viliam Salgovic, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is. A megbeszélések a magyar—csehszlovák gazdasági együttműködés fejlesztésére vonatkoztak. • Hétfőre virradó éjszaka a dél-afrikai rendőrség rohamegységei az ország különböző részein ismét durván léptek fel a néger lakosság nagyszámú csoportjai ellen. A Fokváros körüli gettókban voltak a legbrutálisabb beavatkozások, itt a rendőrség a könnyfakasztó gáz mellett lőfegyvert is használt a tüntetőkkel szemben. • Ünnepi gyűlést tartottak kedden Bmóban a Rovnostnak, a dél-morvaországi kerületi pártbizottság napilapjának dolgozói, levelezői és terjesztői hazánk legrégebbi, ma is megjelenő munkás- és kommunista napilapja indulásának 100. évfordulója alkalmából. A Rovnost első ízben 1885. augusztus 20.án jelent meg. Az összejövetelen részt vett a CSKP Központi Bizottságának küldöttsége Jan Fojtíknak, a CSKP KB Elnöksége póttagjának, a KB titkárának vezetésével. • A TASZSZ hírügynökség kedden hozta nyilvánosságra a Szovjetunió parlamenti csoportjának a világ valamennyi parlamentjéhez intézett felhívását, amelyben többek között a következő áll: A Szovjetunió parlamenti csoportját mélységesen aggasztja a lázas nukleáris fegyverkezés, azért felhívással fordul a többi ország parlamenti képviselőihez, hogy aktívan szánjanak síkra a nukleáris fegyverarzenálok további növelésének és tökéletesítésének megállitásáért. • Magyarországon kedden tetőztek az alkotmány napjának ünnepségei. Országszerete megemlékeztek az 1949. évi alkotmány kihiredetésének 36. évforulójáról. Ez az alkotmány kimondta: minden hatalom a munkásosztályé és kitűzte a szocializmus építésének útját. • A szlovák nemzeti felkelés 41. évfordulója alkalmából szerdán Zdenék Cemy, Csehszlovákia moszkvai ideiglenes ügyvivője sajtóértekezletet tartott. Ezen megemlékezett az egyik legnagyobb antifasiszta fegyveres felkelés kirobbanásának történelmi feltételeiről. • Országos ülést tartottak szerdán Prágában a Csehszlovák Tudományos-Műszaki Társaság vezető tisztségviselői. Értékelték a társaság hozzájárulását a prágai városi pártszervezet és a főváros üzemei által a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére kibontakoztatott mozgalomhoz. • A kolumbiai kormány keddi kollektív lemondása után Belisario Betancur elnök kinevezte az új kabinetet. A kormány azért nyújtotta be lemondását, hogy az elnök számára lehetővé tegye a kabinet átalakítását. • Santiago központjában 15 sebesült áldozata volt a chilei rendőrség tüntetők elleni brutális beavatkozásának. A Pinochet-diktatúra rendőrsége a rezsim-ellenzői közül több mint száz személyt letartóztatott • Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és Lubomir Strougal, szövetségi miniszterelnök táviratban fejezte ki jókívánságait Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, A Román Szocialista Köztársaság miniszterelnökének az ország nemzeti ünnepe. Románia fasiszta uralom alóli felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából. • Hivatalos látogatásra csütörtökön a Német Szövetségi Köztársaságba utazott Bohuslav Chrtoupek csehszlovák külügyminiszter. Az alsó-szászországi Celle város repülőterén a csehszlovák vendéget Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet alkancellár. külügyminiszter üdözöHe. A tárgyalások során véleményt cseréltek az egyes időszerű nemzetközi problémákról. Pozitívan értékelték, hogy az 1975-ben megtartott helsinki értekezleten megkezdődött folyamat életképes. • A hétvégén hazánk 17 járásában tartották meg a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség hagyományos tömeg politikai rendezvényeit, a béke- és barátsági ünnepségeket a dolgozók és fiatalok részvételével. Jelen voltak a párt- és az állami szervek tisztségviselői, valamint a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövetségének képviselői. TUDOM, MIÉRT ÉLTEM Nyílt tekintetű, fiatalos külsejű asszony. A lépcsöházban találkozunk, de csak akkor merem megszólítani, amikor megbizonyosodom arról, hogy tényleg ő az, akit keresek, amikor lakása ajtaját nyitja. Nehéz elhinni róla, hogy hetvenéves. — Tegnap, a három nemzedék találkozójának előestéjén öt községben tartottak falugyűlést. Én Bzincebe készültem, mivel a nöszövetség járási aktivistájaként oda járok — meséli. — De egyre erősködött mindenki, hogy menjek Papradba. Aztán kiderült, hogy miért. Ott köszöntöttek föl a születésnapom alkalmából. Nagy örömöt szereztek ezzel. Katarina Bunová kezdettől, vagyis 1945 óta tagja a nőszövetségnek, sőt a Csehszlovák Köztársaság idején is tevékenykedett már a Zivena egyesületben. A háború utáni években a nemzeti bizottság mellett működő nőbizottságban dolgozott. — Azokban az években még sok minden nem volt természetes, ami ma az. Nekünk valóban harcolnunk kellett az egyenjogúságért. Sokszor a fejünkhöz vágták: a nők maradjanak a fözőkanálnál, ne politizáljanak, de mi nem hagytuk magunkat. A nők jöttek hozzáfnk, és elmondták minden gondjukat-bajukat. 1949-ben itt, Stará Túrában létrehoztuk az első óvodát, majd a Chirana gyár (akkor még másképp hívták) segítségével 1951 -ben Szlovákia első bölcsődéjét. Sokan nem értették, mit akarok. A gyereket elvenni az anyáktól?! Stará Túrában és környékén sokan ismerik Katarina aszszonyt. 1970-ig a nőszövetség helyi alapszervezetének elnöke volt, s több mint húsz évig a nemzeti bizottság képviselője-ként is működött. Hitetlenkedve hallgatom, mi mindenre futotta az erejéből. Harminc női alapszervezetet alapítottam a hetvenes években a környező falvakban, a trencíni Odevában, Nővé Mesto nad Váhomban. A pártszervezet, a vállalat igazgatója mindenütt segített kiszemelni olyan valakit, aki képes lenne egy alapszervezet vezetésére. Én azután fölkerestem az illetőt, megbeszéltem vele a teendőket, majd összehívtuk az asszonyokat. Persze, nem mindenütt ment a dolog ilyen egyszerűen. Volt olyan község, ahol eleinte nem érdekelte a nőket a szervezet, de én nem hagytam annyiban a dolgot. Ez a szervezet — akárcsak a többi — a mai napig működik, a s a tagok ma megköszönik, hogy akkor a sarkamra álltam. Stará Turá a negyvenes években három és fél ezer lakosú község volt, ma város, tízezer lakossal. Szegény vidék volt ez valamikor, ma ötezer embernek nyújt megélhetést az orvosi műszereket gyártó Chirana vállalat. A nőszervezetekben ma 470 tag tevékenykedik. — A háború után a fő gondunk az volt, hogy nem volt mit enni. Ma kulturális rendezvényeken, társadalmi munkában veszünk részt. A környezetünket szépítjük, rendben tartjuk 35 szovjet katona sírját, előadásokat szervezünk a fiataloknak. Ha kell, segítünk a szövetkezetnek a komló- és krumpliszedésben. Valamikor, ha be kellett fejezni egy munkát, sötétedés után is maradtak az asszonyok. Ma már másképp gondolkoznak. Múltkor egy fiatal lány megkérdezte tőlem, hogy miért voltunk olyan buták, hogy annyit dolgoztunk. Mondtam neki, ha nem dolgoztunk volna annyit, ma nem lenne ilyen jó dolgotok. Minden embernek csak egy élete van. Úgy kell élni, hogy ősz fejjel viszszatekintve elmondhassa az ember, miért éltem, meg tudom mutatni, mit tettem. Egyszerűen, magától értetődő természetességgel mondja mindezt, miközben fürkésző tekintettel néz rám, mintha mérlegelné, vajon én, aki szintén csak hírből ismerem azokat az időket, hogyan reagálok? Határozott, tettre kész most is. Hajában nincs egyetlen ősz szál sem. — Pedig nehéz életem volt. Itt születtem Stará Túrában, s itt élek azóta is. 1939-ben kezdtem dolgozmi a Chiranában. 1947-ben felvettek a pártba. Ebben az évben meghalt a férjem, ittmaradtam egyedül, négy gyerekkel. A legkisebb egyéves volt akkor. Nagyon nahezen éltünk. Hogy hogyan tudtam a négy apró gyerek mellett a szervezeti életben részt venni? Amíg más aludt, én főztem, mostam, hogy mindenre jusson időm. Igaz, egy kicsit a saját gyerekeimet loptam meg, de úgy gondoltam, hogy segítenem kell másokon is. Minden gyerekem itt maradt tanítónők. Mikor a lányom gyerekei megszülettek, otthon maradtam, én neveltem őket. Aztán, mikor felcseperedtek, újra visszamentem a gyárba, s ma is dolgozom nyugdíjasként. Öt unokám van, mindegyik tanult, szép eredményeket értek el. Büszke vagyok rájuk. Míg beszél, mindvégig azon tűnődöm, vajon mitől olyan vonzó az egyénisége. Aztán rájövök: a szavaiból, a lényéből áradó őszinteség, meggyőződés a titka. Hisz abban, amit mond s amiért él. BERTHA ÉVA KÖNÖZSI ISTVÁN felvétele
