Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-27 / 35. szám
Párbeszéd a bratislavai Mihály-kapu alatti diétás étteremben (közkedvelt nevén Perlicka, azaz „Gyöngyöcske"): — Van húsleves, borsóleves ... Mit ebédelnél? — Szeretném megkóstolni a te főznak felel meg, s ezért természetesen pénz is jár)... Én az ilyen embereket csak lenézni tudom, megvetni... Már a salátalé kanalazgatásánál tartok (nyamm-nyamm), s ő kijelenti: — A szakácsságon kívül csak egy dolog érdekel. Az írás. Én a versekben élek. ÚT az öregember szemében fénylik a kép ütemes. Csak később tudatosítottam, hogy a versnek tartalma kell, hogy legyen. Nemcsak írni tanított, az elméletre is. Verstan, versfelosztás, rímek, stílusok. Ady és József Attila volt nekem akkoriban a „sztár". Majd jött Pilinszky, Paul Selan, Holan. Százszor is olvashat— 1981-ben mentem el először az Iródiára. Oda is Karcsi vitt el magával. Hiába írtam volna. Ha ö nem törődik velem, magamra maradok. Mert bennem soká élnek a sérelmek. Tudom, ez nem jó, de nekem a más baja is fáj... Úémkb&t ékk... tödet | — Nincs választék! Itt mindent ketten főztünk a kollégámmal. Akkor hát legyen először leves, s ha leves, akkor legyen húsból, mert az mindig jobb ... ... Á, újabb vendéglátóipari titkot tudtam meg, gondolom elégedetten, s miután Mészáros Laci elviharzik, hogy a megrendeléseknek megfelelően hol egy még sistergő sülthússzeletet, hol egy adag gulyást, máskor meg illatozó szegedi gulyást tegyen a tányérra — s közben balra fordul: sajtot ránt ki, jobbra fordul: hagymát pirít, és szól a „konyhaszimfónia", klopfolás, rotyogás, csörgés, sípolás —, elképzelem öt, mint kisgyermeket, aki ahelyett, hogy „fiús" játékokat űzne, édesanyjának segít a konyhában (édesapja nem kis mérgére, mert ugye „egy fiúnak az apja mellett a helye" ...), s olyan kedvet kap a főzicskéléshez, hogy amikor választani kell, gondolkodás nélkül kijelenti: én szakács leszek.... ...S most — tizennyolc évesen — szakács! Milyen? Kortyolgatom a még gőzölgő levest (finom!!!), s ő azt mondja: — Rossz szakács vagyok. Az iskolában megtanultam ugyan, hogy melyik ételbe miből mennyi kell, de az ételek titkát csak a gyakorlatban lehet ellesni. Mert minden ételnek van ám titka! A záróvizsgán káposztalevest és orosz tojást kellett csinálnom. Ez a könnyebbek közé tartozik, de kóstold meg, ha egy rossz szakács csinálja, és kóstold meg, ha jó szakács! Pedig mind a kettő ugyanazt teszi bele, csak az egyiknek fantáziája is van! Az a jó szakács, aki a semmiből is jót tud főzni. Mint a főnököm. A jó szakács megmutat egy ételt, de magadtól kell rájönnöd, hogyan csinálta, s a magamfajta kezdőnek ez hol a lámpák alól kiköltöznek gondjaink és a magukra maradt terhes asszonyok foganó átka mint csillag száll a férfi felé Elképzelem a tizennégy éves Lacit. Először szerelmes. Verseket ír a lányhoz. Gyűlnek, gyarapodnak a szerelmes ifjúi vallomások, azután jön a nagy csalódás. Amikor megmutatja a lánynak a verseket, az jót nevet... — így hát ő megmaradt a saját világában, én meg a versekében. Mert a szerelmes „versek" után jött a „csalódás kori költészet". Persze nem így kellett volna kezdeni, hisz még azt sem Mottó: „A világ nagyon hétköznapi, már ünnepelni is megtanult." (Mészáros László: Kétsoros) Az utolsó találkozásunk emlékére Fotó: Könözsi Kenyér helyét keresem az asztalon, István és máris nem vagyok, sem férfi sem nő. Ha levetkőzöm, szétszakadok, de számon kérem ha megmaradok. kitűnő iskola! Egyébként a kirántott sajt is isteni... — Ma már az illatából is meg tudom állapítani, milyen lesz a kaja. Saját receptem még nincs. Talán majd egyszer ... Hogy mi a saját recept? Ha te találod ki az alapételt. Ha egy már ismert alapot veszel át, csak az adalékok mások, az nem saját recept. Persze vannak ám a szakmában olyanok is, akik más szakács alapételét használják fel, beletesznek valami újat, s beadják, mint újítást (mert a saját recept újítástudtam, mire jó a papír meg a ceruza... Az igazi tanulás akkor kezdődött, amikor Feliinger Karcsival barátok lettünk. Mindketten jókaiak (Jelka) vagyunk. Egyszer anyu mondja, hogy Karcsinak megjelent egy verse az újságban. Átmentem hozzájuk, elbeszélgettünk, megnézte az irományaimat, és mondta, hogy ez még nem az igazi. Tanulnom kell. Mert én akkor azt hittem, hogy egy vers akkor jó, ha rímes. tam őket, mindig találtam még valamit, ami szíven szúrt. Máig is ök a kedvenceim. A példaképeim. Mert nyíltan szólnak, konkrétan, nem rettegnek a többi ember ítéletétől, elmarasztalásától. S ha rossz kedvem van, ma is verseskötetet veszek elő ... A szavak néha „elfekszenek”, de ilyenkor érnek a gondolatok, mint magzat a születésig. Laci néhány versgyermeke az Iródia négyes számú antológiájában is megjelent. Párbeszéd ugyanott (a „Gyöngyöcskében"), kétszáznegyven plusz valahány perccel később: — Tehát a célod Laci? — Hát... Jó szakács szeretnék lenni. De olyan, aki nemcsak a főzökanalat tudja forgatni, hanem a tollat is. — S ehhez mi kell? — Sok-sok-sok-sok tanulás-tanulás ... Lampl Zsuzsanna
