Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-27 / 35. szám
b „nőkérdés”: thai csak lehelen, hesreléének, véleményt, tapasztalatot cseréltek n résztvevők. I :. úttal a nairobi egyetem bejárata előtti h ■ (i. I’revrátilová Nairobi litikus és időszerű volt: a békeharc. a leszerelés, a biztonság kérdése hatotta át. Egy-egv nap annál is izgalmasabb volt. mert közben azt figyeltük, hogy mi folyik éppen a Békesátorban. de az is megtörtént, hogy műsoron kívüli beszélgetésre került sor olyan neves küldöttekkel, mint Angela Davis vagy Hortensia Allende, és Betty Friedannel, az amerikai feminista mozgalom megalapítójával, vagy Sally Mugabéval, a zimbabwei küldöttség vezetőjével. Sokunk számára felejthetetlen volt a találkozás a Dél-afrikai Köztársaság aszszonyaival. lányaival, akik egyúttal az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) is képviselték. Egyikük. Mavis Nhalpe tragikus sorsa tükre az apartheidnek. Mavis orvostanhallgató volt a feketék egyeteméit Por! Hart-b-»*», s ő ;> rászí veti az egyetemi diákok felkelésében 1976- ban. A lázadást kegyetlenül leverték. Mavis öccsét megölték a rendőrök, s ő hosszú ideig gyötrődött bizonytalanságban és rettegésben, minden percben várta. hogy letartóztassák.. Végül is illegalitásba kellett vonulnia, el kellett hagynia az országot, a családját. Már a száműzetésben tudta meg, hogy édesanyja röviddel távozása után meghalt. Mavis ma az Afrikai Nemzeti Kongresszus nőbizottságában dolgozik, az a feladata, hogy fogadja a menekült nőket és segítse beilleszkedésüket a mozgalomba. — Hogy mit jelent apartheidben élni? — ismételte meg elgondolkodva a kérdésemet, s válaszolt is rögtön. . — Nos, jogfosztottan tengődni a bantusztánokban. ahol nincs kereseti lehetőség. nincsenek eszközeink sem, amivel a tőidet megművelhetnénk. S hogy mik a bantusztánok? A mi korunk koncentrációs táborai, s Dél-afrikai Köztársaság fekete bőrű polgárainak „gyűjtőhelyei”. A férfiaknak munka után több száz kilométerre kell utazniuk, a nőknek külön engedély nélkül nem szabad eltávozniuk lakóhelyükről. A néger nők több mint 80 százaléka él így a zárt bantusztánokban. Azok a kevesek, akiknek munkaengedélyük van. a legrosszabbul fizetett, legnehezebb munkákat végzik, s írásban kell kötelezniük magukat, hogy munkahelyükre nem viszik magukkal gyermekeiket. A bantusztánok: lassú kiirtása népünknek. Geraldine Twal, vékony, törékeny termetű. de annál határozottabban egészíti ki Mavis szavait: — Számunkra öröm és elégtétel, hogy itt. Nairobiban beszélnek a mi gondjainkról, annak ellenére is, hogy voltak, akik megkísérelték ezt meghiúsítani. A Dél-afrikai Köztársaságban--------'»lo,- - "l-órr|jic ^|c7ljK<irlnl. CSitK CgVC,,. .| II ni az apartheid gyilkos igája alól! Rigoberta Menche a világ másik csücskéből. Guatemalából jött a nők világkongresszusára. Ő is azokhoz a nőkhöz tartozik, akik életüket népük szabadságharcának szolgálatába állították. Öt esztendővel ezelőtt az élete még semmiben sem különbözött a vele egyívású lányokétól. anyjával járt a kávé- és a gyapotültetvényekre dolgozni, apja cukomád-szüretelő idénymunkás, és az év legnagyobb részét távol töltötte családjától. Rigoberta ekkor még csak a quiche indiánok nyelvét beszélte. — Mi sem éltünk különbül, mint sok ezer más indián család, a nagybirtokosok azt csináltak velünk, amit csak akartak, a katonaságuk felgyújtotta falcainkat, hajtóvadászatot indítottak ellenünk, kiszorítottak bennünket őseik földjéről mert errefelé is terjeszkedtek a nagy multinacionális vállalatok. Egy ilyen „tisztogató” akció alkalmával A felemelő érzés, hogy az ember történelmi és megismételhetetlen órákat, napokat él át, furcsa módon egyben nyomasztó is: egy percre sem szabadulhattam attól az érzéstől, hogy amíg ezen vagy azon a beszélgetésen, sajtótájékoztatón vagyok, addig valahol másutt valami borzasztóan fontos dolog történik, amiről éppen lemaradok ... Az újságírók mindennapi maratonja reggel kilenc óra előtt vette kezdetét a nairobi egyetem dísztermében, itt volt kifüggesztve az aznapi program, a sajtóértekezletek, beszélgetések, viták stb. Az újabb híreket fél tizenegykor függesztették ki, s ugyanez délután is kétszer megismétlődött. S ha az ember a bőség zavarában végül döntött,1 hátra volt még a helyiség megkeresése az egyetem útvesztőiben, esetleg a rohanás a kongreszszusi központba, vagy valamelyik szállodába ... S nem érdektelen megjegyezni, hogy a viták, beszélgetések legtöbbje po(jtőD II :tJf (I t«*v rím 1 1 T •' -T-- 1 WIJ J ' k -> I®.
