Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-08-13 / 33. szám

— De ha most velem jössz, belehalsz a

fáradtságba — tiltakozott Csike. de a lány addig erősködött, míg végül bele kellett egyeznie. ^

Az ajándék, amire Mr. Ofulue a pénzt adta nekik, nem más volt. mint egy ágy. Egy igazi rugós matraccal ellátott, szép ágy. Akunna nem tudta, hogyan kell lepedőt függönyöket, edényeket, tányérokat, kis olajkályhát vásárolni. Számára mindez ismeretlen volt. Még apja házában, Lagosban sem aludt soha ágyban, csak ha beteg volt és abban az ágyban is csak szalmazsák volL Ha a múlt éjjel beleegyezett volna, hogy Okobosi felesége legyen, ugyanilyen. bár I buszában készült és jóval keskenyebb ágyban fekhetett volna. Olyan zavar fogta el, hogy már-már azt kívánta, el se jött volna Ősikével, de a fiú tele volt önbizalommal. felszólította Akunnát, hogy üljön le az ágyra, próbálja ki a másik matracot, megkérdezte, a fatámlájút vagy a fémlámlájút szeretné-e jobban. Végül a fém mellett döntöttek, mert. mint Csike előrelátóan rámutatott, nem tudják, mennyi ideig maradnak Adegorék kunyhójában, és az ilyen helyeken a fényezett fába könnyen beletelepszenek a bogarak. Vásárolt még Akunnának két teljes ruhaanyagot, egy halmintásat és egy másikat, amelynek a mintája hanglemezekből állt; ez volt a legújabb divat. A lány nem győzte újra és újra megköszönni, mígnem a fiú megígértette vele. hogy egyetlen köszönömöt sem mond többé. Megsimogatta az arcát, s látta, hogy a lány akaratlanul is összerezzen.

— Ugye. a múlt éjjel itt ütöttek meg, az arcodon? — kérdezte, s közben a piactéren nyüzsgő embereket nézte.

— Ezért sem akartam, hogy most ide gyere velem, mert még látszanak a nyomok az arcodon.

Akunna megérintette az arcát; igen, még mindig fájt. bár megpróbált elfeledkezni róla. úgy örült a szabadulásának. Könyörgött a fiúnak, vegyen neki egy tükröt. Meg is kapta, azzal a feltétellel, hogy majd csak másnap néz bele. Hazafelé, az Ughellibe tartó buszon Csike ismét megkérdezte, sokat ütötték-e az elmúlt éjszaka. A lány reszketett, de elhárította a kérdést azzal, hogy majd csak akkor beszéljenek a dologról, ha már találkozott leendő munkaadóival A sofőr beleegyezett hogy vár tíz percet, míg Csike bemegy az irodába.

Amikor a fiú már kerek harminc perce elment, a sofőr veszekedni kezdett Akunnával. s a lány kérte, legyen irántuk elnéző. Csak most házasodtak össze, magyarázta, nem látta-e azt a rengeteg finom holmit amit itt hoznak magukkal ? A sofőr végül hajlandónak mutatkozott akár két órát is várni rájuk, hiszen nem mindennap esik meg, hogy az ember segítséget nyújthat olyanoknak, akiknek ennyi pénzük van. és akik előtt ilyen fényes jövő áll. Csike büszkeségtől ragyogva lépett ki az olajtársaság irodájából. Berontott a buszba, és olyan erővel ragadta meg Akunna fáradtságtól törődött testét, hogy a lány szinte felszisszent fájdalmában. Aztán elmesélte, hogy a következő kedden már munkába is állhat, „pontosan öt nap múlva". Akunna el sem akarta hinni a szerencséjüket, és ugyanakkor félelem lopódzott a szívébe. A dolgok gyanúsan jól haladnak, és túlságosan gyorsan. Hangtalanul imádkozni kezdett az Istenhez, hogy segítsen nekik boldogságuk megőrzésében. A sofőr kapott két üveg sört a most vásárolt kartonból, és ez elfeledtette vele összes bosszúságát. Váratlanul prófétává lett. és közölte velük, hogy előre látja, milyen boldogok lesznek.

— Ki merné állítani, hogy a házasság nem rózsaágy? — kiáltotta. — Ki mint veti nászágyát, úgy alussza álmát! Ha egy pár rózsamagot ültet, a házassága rózsaágy lesz. és ha vihart ültet, viharágy lesz. — Ő látja, hogy ők rózsát vetnek, hiszen nem a legjobb ágyat

vették-e meg a városban? Felajánlotta, hogy megkereszteli nekik az ágyai és végül amikor a házuk előtt lerakták, fél üveg sört rálocsolt.

— Persze ez nem valódi keresztelő — mondta. — Azt ti csináljátok ma éjjel, araikor egyedül maradtok.

Adegor, aki éppen akkor ért haza a farmról, csatlakozott a játékhoz Keresztelő nincs név nélkül mondta, és megkérdezte a házaspárt, milyen nevet adnak az ágyuknak. Akunna majdnem összeesett nevetlében, Csike pedig azt mondta, még sohasem hallott arról hogy egy ágynak nevet adtak volna. Adegor kóladióért küldött, és ott a nádtetős kunyhó verandáján fohászkodott Istenhez hogy sok gyerekkel áldja meg az ágyat, és azok. akik rajta alszanak, legyenek egymással nagyon boldogok.

— Azért ezt az ágyat a keresztségben ..Örömnek” nevezem el!

Mindenki nevetett tapsolt és Akunna végre találkozott a szomszédokkal is. Eddig senki sem tudta a valódi nevét, ezért elnevezték a ladynek. „aki aranyos ágyban alszik”.

A szeretkezés, Csike meglepetésére, egyiküknek sem jött magától. Akunna először megpróbált kitérni. Előbb meg akart fürödni, aztán hallgatta az újonnan vett rádiót, aztán ezt csinált azt csinált. Ami Csikét illette, minden olyan egyszerűnek tűnt amikor eltervezte. hogy megszökteti a lányt Okobositól. Akármit tettek is vele, mégis az ő felesége lesz. Akkor minden teljesen világos volt. Be kellett vallania, hogy a lány iránt érzett bizalma megingott amikor a fülébe jutott, hogy nem volt szűz, de tudta, ez a lány kell neki. még akkor is, ha már Okobosi gyermekét váija. Az

BUCHI EMECHETA

életében. Mit számít hogy nem ő az első férfi a lány életében? Boldog volt, hogy még csak tizenhat éves. Igen, voltak kalandjai Ibuszában, de többnyire felnőtt nőkkel, akiknek féljük is volL

A lány most már olyan erősen reszketett, hogy még a fiú is zavarba jött Akunna szánalmat keltő állapota felébresztette benne a kedvességet.

— Nem foglak bántani — mondta lágyan. — Engedd el hát magad. Hogyan bánthatná az ember a levegőt amit beszív. életének egyetlen örömét az egyetlen lényt...

És csak mondta, mondta, édes semmiségeket suttogva a fülébe, míg hirtelen rá nem döbbent, hogy a behatolás valóban nehézsénem fizetik ki. a menyasszony meghal gyermekágyban.

A fiú megborzongott és a sírás környékezte, mert eszébe jutott a lány. amint ott állt a pataknál abban a régi ruhában, mint valami ifjú özvegy.

— Taníts meg! — hallotta a lány sürgető hangját.

Nehezebb és fájdalmasabb volt mint a fiú gondolta, de reggelre mindketten jobban érezték magukat Akunna még mindig szégyellte magát Csike előtt az őszinteségéért Csike pedig megpróbálta arra bátorítani hogy mondja el, ő mit akar. A lány aztán hamarosan megtanulta, mivel szerezhet örömet a fiúnak.

(buszában nem sok öröm várt Akunna hozzátartozóira. Mihelyt Okobosi rájött, hogy a lány megszökött és ráadásul régi ellenségével nemcsak azt mondta el a szüleinek, hogy előző éjszaka vele hált. és üresnek találta, de azt is. hogy levágott egy fürtöt a hajából — bizonyságul idegen hajfürtöt vitt —. és így, a törvények és a szokások értelmében Akunna nem mehet cl a férje mellől. Ezek után hosszú veszekedések kezdődtek, és Akunna népéből sokan valóban megharagudtak az Ofulue családra. Nyíltan megkérdezték tőlük, elfelejtették tán, hogy kicsodák, és azzal vádolták őket, hogy elrontották egy fiatal lány életét. A lány most már sohasem térhet vissza többé (buszába, mert elkövette a legszömyűbb bűnt. Az öregebbek közül néhányan kijelentették, hogy mindaddig, míg Okonkuo nem fogadja el a menyasszonypénzt a rabszolgától a lány Okobosihoz tartozik; az ő felfogásuk szerint ugyanis egy rabszolga fattya és egy szabad ember fia dolgában nem lehet egyformán ítélkezni Ez kellemetlenül érintette Okobosit mert ő azt szerette volna, ha Akunna soha többé nem jöhet Ibuszába rabszolga szerelmével. Megfenyegették Csike nővéreit és szüleit. Az apa nem féltette a saját életét, de a lányait elküldte hazulról, míg a dolgok le nem csillapodnak. Másképpen álltak hát bosszút rajta.

Évekkel ezelőtt, amikor Mr. Ofulue iskolaigazgatóként nyugalomba vonult visszatért szülővárosába, ibuszába. Bele kellett nyugodnia abba, hogy ő itt rabszolgaivadéknak számít de nem bánta. A gyökerei (buszában voltak. A földön, amit megvásárolt, kakaóbabot, pálmafákat és kókuszdiópálmát ültetett s amikor az emberek látták, hogyan kezdi élvezni munkája gyümölcsét, elfogta őket az irigység. Ofuluénak az ültetvény volt a legérzékenyebb pontja, és ezen a ponton sújtottak le rá. Egy reggel arra ébredt hogy minden növényét kitépték a földből. A sokk nem ölte meg az öregembert, de nagyon megviselte. Ha maga van, annyiban hagyta volna az egészet gondolván. úgysem derítheti ki a vétkest de a fiai másképp gondolkodtak. Talán nem lehet kideríteni, ki csinálta, de azt sejthették, hogy honnan fúj a szél. így Ofulue gyerekei összefogtak, és beperelték az Obidi családot.

Egész Ibusza felvonult tanúskodni az Ofuluék ellen. Az angol törvény azonban nem tett különbséget a rabszolgák hátrányára, az ibuszaiak tehát elvesztették a pert, s kötelezték őket arra, hogy megtérítsék az Ofulue családnak okozott kárt. A szabad emberek kénytelenek voltak új kakaócserjét ültetni a rabszolga számára, és még tetemes kártérítést is kellett fizetniük. Mindez nem javította a viszonyt a városiak és az Ofulue család között. Az átkokból azonban jócskán kijutott annak a családnak is, amely az egész ügynek okozója volt: Okonkuóéknak.

(folytatjuk)

«4 menyasszony

ára

apja eléggé előrelátó volt ahhoz, hogy figyelmeztesse erre a lehetőségre: arra tanította, hogy sohasem szabad egy nőt felelősségre vonni azért, ami a múltban történt egyedül a jövő számít. És Csike megmondta az apjának, hogy ő csak a lány szívét és boldogságát akaija; mindaddig, amíg ez az övé lesz, nem vágyik másra.

Mindez tegnap éjjel történt. De ma éjjel szembe kell néznie azzal, hogy a hónapokkal ezelőtt ártatlannak ismert lánnyal szerelmeskedik-e, vagy azzal az asszonnyal akivel olyan rosszul bántak, hogy még beszélni sem tud róla. Sokkal jobban érezné magát ha beszélhetnének róla, ő azonban nem akar. Amikor a rádióban elhallgatott a zene, felemelte a lányt a kölcsönszékből.

— Emlékszel, mit mondott a sofőr? Nos. nem szabad becsapnunk. — Érezte, hogy régi bizalma visszatérőben van.

— Tudom — felelte Akunna reszkető szájjal, s közben fogai úgy vacogtak, mintha fázna. — Csak félek, ennyi az egész.

A fiú száján már-már kiszaladt: „Nem lehetsz nagyon tapasztalt lányom, de mindketten tudjuk, hogy nem én vagyok az első” — de idejében eszébe jutott apja tanácsa. Ezért így szólt:

— Gyere, kincsem, én majd felmelegítelek, és nem fogsz többé félni. — Szeretett volna mihamarabb túljutni ezen az első tapasztalaton. hogy aztán csak a szerelmükre kelljen figyelnie, hiszen Akunna az egyetlen nő az ő

gekbe ütközik. Újra és újra megkísérelte, mígnem az egyik alkalommal a lány fájdalmában akkorát kiáltott, hogy a fiú megállt.

— De hát miért? — kérdezte. — Hiszen nem vagy szűz...

A lányt mintha hideg zuhany érte volna.

— De az vagyok — mondta büszkén. Lehet, hogy szegény családból származik, de sohase hozna szégyent a férfira, akit szeret — Rád vártam, hogy taníts meg rá.

Csike felült és rámeredt.

— De Okobosi azt mondta ...

— Sajnálom, ezt kellett mondanom neki. hogy megszabaduljak tőle. Még azt is mondtam. hogy te tetted. Ezt nem mondták el neked?

— És semmiért kellett elszenvedned azt a sok kínzást? Annak tudatában, hogy ártatlan

vagy?

— Szeretlek, Csike. Kérlek, taníts meg rá. hogyan szerezzek örömet neked.

— A tieidnek meg kell tudniuk — mondta a fiú. — Lemossuk a foltot a nevedről. Meg kell mondani az apámnak. Ez rettenetes!

— Minek? Most, hogy te tudod, olyan fontos, hogy a többiek is megtudják? Csak add oda nekik békében a menyasszonypénzt, mert tudod, mit mondanak: ha a menyasszony árát

no 15