Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-08-13 / 33. szám
— Az aratás nem megy úgy, mint szeretnénk. — Ezzel fogadott július 23-án Varga Kálmán, a keszegfalusi (Kamenicná) Steiner Gábor szövetkezet elnöke. Majd kérdés nélkül folytatta mondandóját, hiszen ezekben a napokban a gabona betakarítása foglalkoztatja öt a legjobban. — Az aratást az előző évekhez képest 10—14 nappal később kezdtük. Háromnapi munka után kivert belőle bennünket az eső. Igaz, a régi mondás azt tartja, ha az aratókat egyszer-kétszer nem veri ki az eső, nem lesznek jók a kapások. Nos, hát panaszra nem lehet okunk. De az eső nyomán a szemek nedvességtartalma 16 százalékról 19—25-re nőtt, abba kellett hagyni a munkát. Ma reggel az aratási bizottság úgy döntött, hogy a hatszáz hektár búzát — amiből eddig 192 hektárt arattunk le — félben hagyjuk és megkezdjük a tavaszi árpa vágását, mert félő, hogy megdől. Kombájnokkal csak a violíni határ felé menet találkoztunk. Mert a szövetkezet négy falu határát öleli fel. Keszegfaluén kívül Gadóc (Hadovce), Megyercs (Calovec) és Violin lakosságából tevődik ősze a tagság. A falvakban semmi nyüzsgés, mintha nem is június közepe lenne, a gabonabetakarítás ideje. — Ma az aratás már nem mozgósítja úgy Varga Kálmán, a szövetkezet elnöke id. Lovász Imre terményszállítóval a falu népét, mint néhány évvel ezelőtt — mosolyodik el az elnök. — Mindössze 90 dolgozót köt le a négyszázhatvanötből. Csupán férfiakat, egyetlen nőt sem! A veszteségellenörök kivételével, akik diákok. A nagy teljesítményű gépek egyre inkább kiszorítják a nehéz fizikai munkát. A kombájnokra, a szállítógépekre szakképzett vezetők, kitartó, erős férfiak kellenek. De azért nehogy azt higgye, hogy nálunk a nőknek nincs munkája!... Minden egyes szövetkezeti tagnak mértünk ki kapálnivalót; 23 ár hagymát, 40—42 ár cukorrépát, 7—8 ár gyökérzöldséget. Ezt majd be is kell takarítaniuk. A 90 hektáros gyümölcsösünket és 2 hektáros fóliás kertészetünket mind nők művelik. Nyolcvannégyen pedig az állattenyésztésben dolgoznak. A aratás férfimunka, mégsem az igazi „erőpróba", az az őszi betakarításkor vár ránk. Aratáskor nincs olyan problémánk, amelyet nem tudnánk megoldani. A jó szervezés és előkészületek, az emberek megértő magatartása a biztosítéka annak, hogy most is időben és veszteség nélkül betakarítjuk, ami megtermett. Hogy időben, az azért is fontos, mert utána a lucernamag begyűjtése vár a kombájnokra, majd a szója betakarítása. Az embereket is ösztönözzük: olyan munkaversennyel és jutalmazással, amely pénzt hoz a konyhájukra. Az elnök, aki huszonöt évvel ezelőtt került a szövetkezetbe, nagy szenvedéllyel beszél a szójáról mint az emberiség élelmezési gondjának megoldójáról. Nyugat-Szlovákiában az ö szövetkezetük a szójatermesztés rendszergazdája, ők maguk öt éve termelik, idén 350 hektáron. S noha ma még elsősorban a gabonától függ, hogy lesz-e elég kenyerünk, Varga Kálmánt már a jövő nemzedék „kenyere" izgatja. A múltról is szívesen beszél, elnökösködésének első éveiről, amikor az önkötözőgépek után asszonyok gyűjtötték össze a kévéket, kézzel hányták traktorra, cséplőgépen csépelték ki. De hol van ma már íz az idő, amikor apraja, nagyja a határban nyüzsgött?! Ma 12 kombájn végez az aratással tíz-tizennégy nap alatt. Saját kombájnjuk — erre külön is büszkék —, már második éve nem igénylik mások segítségét. Ha itthon végeznek, mennek tovább, a bálványi (Balvany) magtermesztő állami gazdaságba és a senicai szövetkezetbe. De most még jóformán előttük van az aratás. Ebédidő táján érkezünk a határba, az úton a szövetkezet autóbuszával találkozunk, viszi-hozza az aratókat és a többi dolgozót is ebédre, a gadóci üzemi étterembe. A kombájnosok váltják egymást, ebédidő alatt sem állnak. Az ebédről visszatérők az út szélén megállnak egy percre. Fiatalok, harminc-harmincöt év körüliek. Zobor Tibor nyolcadik, Bohus János második éve arat. Kérdem tőlük, ennyi idő alatt történt-e lényeges változás munkájukban? — Nagyobbak lettek a hektárhozamok, jóval. És kevesebb a fizetésünk... — teszik hozzá halkabban. J| ftv® Teberák Zoltán mérnök a két kombá/nossal, Németh Feri bácsival és Lampert Zoltánnal A miértre nem tudnak, vagy nem akarnak felelni. Az elnök a délelőtt folyamán már beszélt erről: a teljesítményhez mérten aránytalanul magasak voltak a fizetések. A „normát” tehát felemelték. Az előző évekhez képest így kevesebbet keresnek. Próbálom ezt magyarázni, de hiába, a szó nem pótolja a pénzt. Közben újabb kombájnos érkezik, Mujzer Pista. Láncot tart a kezében, dühösen kérdi a fiúkat, nincs-e nekik tartalékban, hogy ne kellene érte a központba mennie. Előfordul, hogy meghibásodik valami, pedig ők maguk készítették elő a gépeket, ugyancsak nagy körültekintéssel, hogy aratás közben a lehető legkevesebb gondjuk legyen vele. Még az a szerencse, hogy számoltak a várható hibákkal is, időben beszerezték az alkatrészeket, emiatt most nagy kiesés nem lehet. Gazdag a termes, öröm vele a munka KÖNÖZSI ISTVÁN felvételei
