Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-03 / 1. szám
1. 1975, Berlin: a Nők Évtizedét meghirdető világkongresszus egy pillanata 2. Fiatal munkanélküliek sorakoznak a római munkaközvetítő iroda előtt 3. „Munkát mindenkinek" — hirdeti a duisburgu (NSZK) tüntetők transzparense 4. Ételcsomagokra várakozók egy New York-i templom előtt 5. A szocialista országokban további eredményeket hozott ez a tíz év, a legtöbbet épp a munkakörülmények és a foglalkoztatottság terén Archív-felvételek akarták figyelembe venni a nők gazdasági helyzetének politikai vonatkozásait, s az egész kérdést a számítások, együtthatók és grafikonok szűk keretei közé igyekeztek szorítani, és nem óhajtottak a társadalmi és politikai rendszereknek a nők foglalkoztatottságára való hatásáról tárgyalni. Arra törekedtek, hogy a tárgyalásokról kizárják a háború és a béke kérdését, vagyis azt, ami ma mindenkit a legjobban érdekel, és természetszerűleg a nőket is érinti. Az alapvető eszmei ellentétek és néhány kérdés eltérő megítélése ellenére a szemináriumon leszögezték, hogy a Nők Évtizedében számos komoly változásra került sor. Elsősorban a fejlett kapitalista államokban a hetvenes évek kezdetétől lassult a gazdasági fejlődés. Míg az előző időszakban az évi fejlődés ötszázalékos volt, az 1970—1983-as években csaknem a felére csökkent (két és fél százalékra). Az említett időszakban a kapitalista államokban csökkent a termelés üteme, emelkedtek az árak, nőtt a munkanélküliek száma. Az inflációt, a gazdasági fejlődés lassúbb ütemét, a munkanélküliséget nem szüntette meg az a bizonyos fokú EGYENJOGÜSÄG A nő gazdasági helyzete Európában — ez volt a címe az ENSZ Gazdasági Bizottsága szemináriumának, amelyet Bécsben tartottak 1984. október 15—19-én. Az osztrák kormány meghívására a bizottság tagállamainak képviselői jöttek össze Bécsben. A tagállamokon kívül — amelyek között ott van az Egyesült Államok és Kanada is — részt vettek a tanácskozáson az UNESCO, az Egészségügyi Világszervezet és más szervezetek képviselői is. Argentína, Japán és Kenya küldöttei megfigyelőként voltak jelen a konferencián. A szeminárium része volt a világkongresszus előkészületeinek, amelyek a kenyai Nairobiban tartanak meg 1985. július 1 5—26-a között. A kongresszus a Nők Évtizedét zárja le, amelyet az ENSZ Közgyűlése hirdetett meg az 1976— 1985-ös időszakra. A szeminárium főbb témái a következők voltak: a fejlődés és hatása a nők gazdasági helyzetére, a nők és a munkaerőpiac, a nők munkahelyi helyzete és a munkanélküliség, a nők helyzete az egyes foglalkozási ágakban, munkakörülményeik. Az ötnapos tanácskozáson sok érdekes adat hangzott el az európai nők helyzetéről. Ez az egyik legfejlettebb terület, mégis sok ellentmondás, eltérés fedezhető fel az adatok között. Az európai terület ugyanis eltérően Afrikától, nem képez egységes egészet, hiszen az ENSZ által meghatározott adminisztratív egységen belül a fejlett kapitalista és a szocialista államokat találjuk, amelyekben a nők gazdasági szerepét egységesen jellemezni lehetetlen. Ez megmutatkozott a tanácskozáson is, hiszen a záródokumentumban — amely a nairobi világkongresszus fontos alapja — rögzíteni kellett azt a tényt, hogy eltérő társadalmi rendszerű államokról van szó, amelyek alapvetően meghatározzák a nők politikai helyzetét az adott országban. A szemináriumon a kapitalista államok képviselői nem
