Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-16 / 29. szám
Mese-halasztgató Iskolájuk igazgatóját, Csicsay Alajost még a szakmai értékelésen is ott láttam és eljött az eredményhirdetésre is. Ha a gyerek azt látja, hogy az ő munkáját figyelemmel kísérik, komolyan veszik, nem maradhat el a buzgalma és az eredmény sem. A Kis Fókusz előadásának nem volt a hagyományos értelemben vett cselekménye, néhány helyzetet bontottak csak ki, de ezt egy közös motívumra fűzték fel. Előadásuk érdekessége, értéke volt a rendezői munka, amely tulajdonképpen nem is rendezés volt ezúttal, hanem a gyermekek ráirányítása a témára. Sok jó előadást láttunk az idén, de olyanokat is. amelyek dramaturgiai szempontból kifogástalanok voltak, nagyon helyesen a játékból indultak ki, de nem tudtak színjátékká nőni, esztétikumot nem közvetítettek, megmaradtak játéknak a gyerekek számára. Pedig a gyermekszínjátszás is. azon túL hogy a szereplő gyerekek számára rettentő jó játék, művészet is kell hogy legyen. Bűvös szó a kreativitás. A gyerekek játékát kell művészetté kreálni, ez lenne a vonal, amit gyermek színjátszómozgalmunknak követni kéne. Persze, ehhez az eddigiektől kicsit eltérő hozzáállás is kéne, tehát nem úgy kéne csoportjainknak a munkát elkezdeni, hogy választunk egy darabot, betanuljuk, aztán majd előadjuk. A művészetté emelt kreatív játékra jó példát mutatott az idén a Kis Fókusz. Ez az út azonban lassú, sok türelmet kíván, látványos eredményt nem hoz azonnal. A gyerekek beszédkultúrája évről évre romlik. Sok a nyelvi, a nyelvhelyességi hiba. Például az a, az névelők pontatlan használata, a hasonulások hibás ejtése és még sorolhatnám. Szükség volna egy kiadványra, egy füzetre, amelyben minden fesztivál után a szakmai értékelések fő mondanivalóját összefoglalnánk. Hogy ismerkedhessen a problémákkal, tanulhason az is, aki a szakmai értékelésig nem jutott el, de jövőre el akar jutni, mégpedig a már felfedezett, kielemzett hibák nélkül. Molnár József: Nem használt a mozgalmunknak, hogy elkerültünk az eperjesi táborból. Sajnos, ennek objektív okai vannak. Gabéíkovóban az étkeztetéssel nehézségeink voltak, bár a szállás kényelmesebb volt. És nagyon hiányzott a Kis- Duna közelsége, a természet, s ezzel a tábori környezet. Ráadásul az eső is folyvást elmosott bennünket. De a jövőre nézve, már eddig komoly előkészületeket tettünk a tábori feltételek megteremtéséért, magyarán, hogy visszakerülhessünk Epeijesre. Más módosításokat is javaslunk majd a jövőre nézve tíz év tapasztalatával mögöttünk. Például, hogy a zsűri tagjai között legyen mindig egy gyakorló pedagógus is. Erre szerintem azért van nagy szükség, mert a gyermekszínjátszók és -bábozók munkája, a művészeti mellett nevelői jellegű is. S ennek a megítélésére leginkább a gyakorló pedagógus hivatott. Nem szerencsés a korcsoportok szerinti kategorizálás sem. Nagyon sok csoportnak elsős és nyolcadik osztályos tagja egyformán van. És nagyon erőltetett, mondvacsinált az a szempont, hogy akkor abba a kategóriába tartozzék a csoport, amelyikbe a többség szerint tartozik. Jó volna, ha a Duna menti tavasz saját titkársággal intézhetné az ügyeit. A kiíró szerv természetesen a Csemadok Központi Bizottsága maradna és övék lenne az irányítás joga és felelőssége is. De a szervezést a titkárság végezne, és ne jóformán egy embert terheljünk meg ezzel az óriási munkával, aki ráadásul a Duna menti tavasz előtt közvetlenül is egy hasonló nagy rendezvényt szervez. A titkárság működésével, a pontosabb munkával kiküszöbölhetnénk a szervezetlenségnek a látszatát is. a csúszásokat, amelyek sajnos néhány csoportnak, a legjobb szándék mellett is kedvét szeghetik. Az oldalt összeállította: KOCSIS ARANKA ÉS NAGY LÁSZLÓ — Sokáig várat magára az éjszaka. A sötét Az a sötét, amely a közeli hegykoszorú mögül lopakodik fel az égboltra. — Anyu, az égi boltban elefántot is árulnak ? — Bizonyára... Sőt egészen biztosan árulnak elefántot ráadásul élőt... — Anyu, mi az. hogy égbolt? Hol van az ajtaja 7 — Tudod, ez a nagy kékség itt felettünk, ez a temérdek levegő, amelyben felhők úszkálnak, meg repülőgépek és madarak szálldosnak, amelyen át még ilyenkor nyáreste is átmosolyog ránk a napocska, ezt hívjuk úgy, hogy ég... Meg úgy is. hogy égbolt, mert úgy borul világunk fölé, mint egy óriási, átlátszó üvegtető. Vagy mint egy hatalmas ernyő. Kerekedik, bo/tozódik fölénk. Emlékszel annak a várnak a kupolájára, amit úgy megcsodáltál? Hát ez is olyan... Csak ez egy sokkal nagyobb kupola, mert befedi az egész világot, s ezt a kupolát úgy hívjuk: égbolt — Akkor ebben a boltozatban nincs is elefánt ez nem is bolt. Nem bolt, égbolt. De beesik rajta az eső. Anyu, ha az égbolt olyan, mint a háztető meg az ernyő, akkor mért esik be rajta az eső? — Mert azért mégsem igazi háztető, mégsem igazi ernyő. Csak hasonlít rájuk. — Mint én az apura ? Ugye, én sem vagyok igazi apuci, mert én kicsi vagyok, és nekem még nincs kisfiacskám sem ... És a bajuszomat sem látni... De ha nagy leszek, akkor nekem is lesz kopasz hajam, bajuszom, meg kisfiam is. Mert akkor én veszlek el feleségül, és apu kicsi lesz, és ő lesz a fiacskánk... Anyu, és most hol van a villám az égből? — Most nincsen sehol, mert tiszta az ég, nincsenek felhők rajta, nem készül vihar, zivatar... — És most nem zörög a Péter sem a hordókkal? — Nem. — Anyu, ha az eső lehull az égből, a hordók mért nem potyognak le ? — Mert nincsenek is hordók az égben. — Az csak mese ? — Igen, csak mese. S majd ha iskolás fiú leszel, sok mindent megtanulsz. Azt is, hogy az égbolt levegő... Szuszogj csak nagyokat! Érzed, hogy beszippantasz valamit az orrodon ? Érzed, mennyire tele van már vele a tüdőd, a mellkasod ? Ugye, több már nem fér bele ? Hát az, amit beszippantottál, az a levegő. Nem látod, csak érzed, hogy van. És ebben a levegőben láthatatlan kis mágnesek vannak. Úgy rántja magához egyik apró mágnes a másikat, hogy csak úgy csattan, szikrázik! — Mint az enyém a tüt? — Úgy. Csak azok a láthatatlan mágnesek sokkal erősebbek, s ha összetalálkoznak, egyik húzza-rángatja a másikat a másik meg az egyiket Birkóznak. Közben pedig szikrákat szórnak, áttüzesednek... Azért látjuk őket. — Mint a tűzijátékot? Csak nem olyan színesek, és egyszerre kevés van belőlük... Es most hol van a villám ? — Most nincs villám, mert az aprócska mágneseket csak a felhők hozzák, s most felhők sincsenek ... — És hordók sincsenek... És mesék sincsenek, anyu ? — Vannak, fiam. — Akkor jó. Mert akkor Medveprém nem tudja felfalni a bátyjait. és akkor Onikar mind a hat testvérét fel tudja lőni nyilával az égre csillagnak, és maga is felszállhat hozzájuk a hetedik nyílveszszőn ... ' — ts — (nőiá)
