Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-16 / 29. szám
^égvszÉmk^ Kedves S. M.—M. M. jeligéjű olvasónk! Azt írja. hogy beleszeretett egy munkatársába. akinek Ön előtt egy közös kolléganőjükkel is kapcsolata volt. sőt az Ön tudomása szerint ez a kapcsolat még ma is tart annak ellenére, hogy a férfi most már az Ön barátja. Tölünk kérdezi, mi tévő legyen, „megtartsa-e" a férfit vagy sem. Kedves Asszonyom! Ön azon töpreng, hogy barátja nem fogja-e becsapni, s attól fél. hogy akkor majd Önnek is úgy kell szenvednie, mint most a munkatársnőjének. De miközben a jövőn rágódik, azon elgondolkozott e, hogy most milyen a kapcsolatuk? Hogy nevezhető-e két ember őszinte kapcsolatának? S ha már levelében a becsapást emlegeti, nem gondolja, hogy a férfi már most is becsapja Önt, de az ..előzőt', a kolléganőjét is, akivel még szintén tartja a kapcsolatot? Vajon melyiküknek hazudik? Nem beszélve a „harmadik" nő, a feleség kiszolgáltatottságáról, akinek mindannyian kihasználják a betegségét S Ön vajon nem csapja-e be a férjét akivel elhiteti, hogy nem igaz a szóbeszéd, mely szerint Önnek van valakije? S még színjátékot is rendez — meghívva a férfit és összebarátkoztatva őt a férjével —, hogy férje gyanúját eloszlassa. Ha tizenévesen keveredett volna ilyen helyzetbe, azt mondanám, éretlensége részben magyarázatot ad viselkedésére, kamaszos fellángolására. De Ön jóval túl van a negyvenen, az évek során nyilván sok mindent megért, sok tapasztalatot szerzett Ha józan fejjel, „kívülről" nézve mérlegeli, vizsgálja meg kapcsolatukat bizonyára rájön, hogy ez így csak ideig-óráig folytatható. Két egymást szerető ember őszinte kapcsolata feltételezi az egymás iránti felelősségérzetet a kölcsönös tiszteletet megbecsülést bizalmat Ön, leveléből úgy tűnik, csak önmagára gondol: „én a férfit attól a nőtől elvettem", „visszaadjam-e őt neki, vagy megtartsam", „nekem is ö kell" stb. A másik ember nem tárgy, amelyet kisajátíthatunk, s amellyel kényünk-kedvünk szerint rendelkezhetünk. Nem tudom, vannak-e Önnek, barátjának, illetve munkatársnőjének gyermekeik. Ha vannak, gondolt-e már arra, milyen példát állítanak eléjük, milyen erkölcsi értékrendet alakítanak ki bennük valahányan, ha őszinteség, bizalom, egyenesség helyett azt tapasztalják. hogy szüleik alakoskodnak, becsapják, kijátsszák egymást? Hogyan tudnak ezek után gyermekeik s egymás szemébe nézni? Asszonyom! A környezete, a munkahelye már megtette az első lépést amikor a férfit más műszakba helyezte át Most már Önön a sor! Próbáljon meg minél hamarabb kilépni ebből a megalázó helyzetből, s vessen véget ennek a kapcsolatnak! Ehhez kíván sok erőt VC\HEZ „B. J. Farkasd (Vlőany)" jeligéjű olvasónk írja: „Két gyermeket neveltem fel. 49 éves vagyok, megromlott egészségi állapotom miatt szeretném végleg megszüntetni a munkaviszonyomat Több mint 25 évig dolgoztam, nem vesztem-e el ezeket az éveket, és lesz-e 55 éves koromban öregségi nyugdíjra igényem, ha nem dolgozom tovább?” Két gyermek felnevelése esetén a dolgozó nőnek 55 éves korában keletkezik öregségi nyugdíjra igénye, ha legalább 25 ledolgozott vagy beszámítható éve van, és ekkor még fennáll a munkaviszonya, vagy ha addig a munkaviszonya megszűntétől számítva nem telt el két évnél hosszabb idő. A munkaviszony ideiglenes megszakítása esetén, az előzőleg szerzett éveket beszámítják a megkövetelt időbe, akkor, ha ez a munkamegszakitás nem tartott öt évnél hosszabb ideig, öt évnél tovább tartó munkamegszakítás esetén az előző éveket csak akkor számítják be, ha az újabb alkalmazás (munkaviszony) legalább három évig tartott. Eszerint öregségi nyugdíjra nem lenne majd igénye, ha most a munkaviszonyát végleg megszüntetné. Vagy 53-ik életévének betöltéséig kellene még dolgoznia, vagy — rövidebb munkamegszakítás után ismét munkába lépnie, hogy a nyugdíjkorhatár elérésekor, vagy az ezt megelőző két éven belül még munkaviszonyban legyen. Minden esetben ennek kihatása volna az öregségi nyugdíj összegére, mert ezt a nyugdíjkorhatárt megelőző őt vagy tíz év alatt elért tényleges keresete alapján kiszámított havi átlagkeresetből állapítják meg. Dr. BERTHA GÉZA SZERETNÉK RÁTALÁLNI. Huszonnégy éves, 155 cm magas, szőke hajú, zöld szemű, házias, érettségizett lány korban hozzáillő férfi ismeretségét keresi. Jelige: „Megtaláljuk egymást” Harminchét éves, 170 cm magas, jó megjelenésű, saját lakással rendelkező, vidám természetű, nem saját hibájából elvált aszszony 13 és 17 éves fiaival szeretne rátalálni egy szimpatikus férfira 48 éves korig. Fényképes levelekre válaszol. Jelige: „Közös megértés” Harminchat éves, középmagas, teltkarcsú, barna, falun élő munkásasszony, egy 16 éves fiú édesanyja, aki szeret kézimunkázni, olvasni. szereti a zenét, a színházat és a természetet, az életben már csalódott, mégis reméli, hogy jelentkezik komoly szándékkal egy erősebb testalkatú nőtlen vagy özvegyember 45 éves korig, aki szintén csalódott, és őszinte megértésre, megbecsülésre vágyódik. Alkoholisták és kalandorok kíméljék meg. Választ a Nyugat- és Dél-szlovákiai kerületből vár. Jelige: „Orgonavirág, hogyha hinni tudnék” Huszonkilenc éves, 170 cm magas, irodalmat, zenét és természetet kedvelő óvónő, ötéves kisfiával nagyon hiányol egy jó apukát. aki nemcsak játékokkal, de a szeretet érzésével és apai gondoskodásával is elhalmozná. Fényképes, őszinte leveleket kér. Jelige: „Nyitmkék” Az óvodai napirend (2.) Az óvodai foglalkozások a tízórai után, tehát kilenckor, illetve a több csoportos óvodákban, ahol két részletben tízóraiznak a gyerekek, kilenc óra húsz perckor kezdődnek. A kiscsoportban napi egy, a középső és nagycsoportban két foglalkozás van. A kiscsoportban az óvónő a gyermekeket az első félévben érdeklődésük szerint kisebb csoportokba szervezi. Mesélnek, énekelnek, zenés és mozgásjátékokat játszanak. Nemcsak a kiscsoportban, hanem a középső és a nagycsoportban is fontos elv az óvodai foglalkozások játékossága. Mit jelent ez? Szó szerint azt, hogy a gyermek minden ismeretet játék útján, játékos formában sajátít el. A kiscsoportos foglalkozások időtartama tíz-tizenöt perc, de ha az óvónő a fáradtság vagy érdektelenség jeleit látja, korábban is abbahagyhatja a foglalkozást. Az óvónő csak a gyermek önkéntelen figyelmére alapozhat, tehát az óvodai foglalkozások csak akkor érhetik el céljukat, ha a játékosságon alapszanak. A játékosság a szemléltetőeszközökkel. a megfelelő hely, időpont és az óvónő egyénisége révén érhető el. Az óvodai oktatás során az óvónő a gyermek megismerési vágyára, érzelmi beállítottságára és a már említett önkéntelen figyelmére támaszkodva vezeti a csoportot a megismerés útján. A középső és nagycsoportban a foglalkozások már szervezettebbek, húszhtiszonöt percig tartanak. Milyen foglalkozások vannak az óvodában ? Környezetismeret, anyanyelvi nevelés, irodalmi nevelés, képzőművészet, matematika, zenei nevelés és testnevelés. Nem akarom részletezni ezeknek a foglalkozásoknak a feladatát és a módszereket sem, amelyeket az óvónő alkalmaz, hiszen ezt minden szülő megkérdezheti gyermeke óvónőjétől, akár szülői értekezleten, akár egyéni beszélgetés során. Annyit azonban megemlítek, hogy előre, pontosan elkészített terv szerint dolgozunk, amelyben figyelembe veszszük az adott korcsoport életkori sajátosságait és az aktuális eseményeket. A foglalkozás befejezése után kimegyünk a gyerekekkel a szabadba levegőzni. Körülbelül kétórás kint tartózkodás feltétlenül szükséges a gyermek harmonikus fejlődéséhez. A szabadban tartunk sok foglalkozást is, például a kömyezetismeretet. testnevelést, zenei nevelést. A gyermekek a szabadban is szívesen veszik az óvónő aktív kezdeményezését. Versenyjátékokat, bújócskát, fogócskát, labdajátékokat játszunk, de örömmel találnak ki ők maguk is különféle játékokat: pl. a homokozóban cukrászosdit, a játszótéren űrhajósdit játszanak. A szabadban alkatom nyílik a fák, bokrok, virágok fejlődésének a megfigyelésére, bogarakat csigákat, hangyákat nézegetünk, beszélgetünk az életmódjukról. hasznukról vagy kártevésükről. Terméseket, kavicsokat gyűjtünk, amelyekből játékokat, kirakós képet készítünk. A parkokban megfigyeljük a kertészek és a parkőr munkáját. Ha sétálunk az utcán, figyeljük a közlekedő jármüveket a gyerekek elsajátítják a helyes közlekedés alapszabályait. Kirakatot nézünk, üzleteket látogatunk azzal a céllal, hogy megismerjék óvodájuk környékét. Télen hógoiyózunk, hóembert építünk, tehát mindig az időjárásnak megfelelően jelöljük meg kint tartózkodásunk célját. A gyermekek örömmel készülnek ki a szabadba, s ha az időjárás olyan zord, hogy nem mehetünk ki. a nap hátralévő részében erősen érződik viselkedésükön a levegőzés hiánya. Visszatérve az óvodába a gyerekek vécére mennek, ezután alapos kézmosás következik. Ha az ebédig még marad egy kis idő, azt közős vers- és mesemondással, énekléssel töltjük ki. Ilyenkor mindig a gyermek a mesemondó. Rövid kis meséket mondanak (néha ők maguk találják ki ott helyben), és versenyeznek abban, kinek a meséje érdekesebb. Ezután terített asztalokhoz ülnek, s ha már mindenki előtt ott van a leves, jó étvágyat kívánunk egymásnak. Ebéd közben a gyerekek halkan válthatnak néhány szót egymással, s megbeszéljük a menüt is, hogy ha anyuka, apuka megkérdezi, meg tudják mondani, mit ebédeltek. A szolgálatosok segédkeznek a szakácsnőknek összegyűjteni az edényeket, rendet raknak. Ebéd után következik a sokak által oly nem szeretett lefekvés, alvás. Előtte a gyerekek vécére mennek, kezet mosnak, majd mindegyikük külön kisszékre szépen rendben leteszi a ruháját, és felveszi a pizsamáját. Mindenkinek külön jellel ellátott ágya, ágyneműje van. Nyugodt, meghitt légkör uralkodik ilyenkor a csoportban. Vetkőzés közben beszélgetünk, s a gyerekek, még miután ágyba bújnak is, társaloghatnak. Mikor azonban kezembe veszem a mesekönyvet, elcsendesednek, mert tudják, a könyv csak akkor nyílik ki, ha teljesen csönd van. Ha a mese végén elhangzik az „itt a vége, fuss el véle", minden gyerek tudja, hogy az alvás következik. Mindenki szépen alszik, ha nyugodt környezetet teremtünk, és sokat segít egy-két nyugtató szó, símogatás is. Felkelés után a gyerekek rendberakják ágyneműjüket, pizsamájukat, majd a frissítő torna következik, és uzsonnázni mennek. Uzsonna után hazamenetelig szabad foglalkozást tervezünk a gyermekek számára. Ilyenkor mesét hallgathatnak, rajzolgathatnak, szabadon választhatnak játékszert, bábozhatnak stb. Ekkor nyílik lehetőség az egyéni foglalkozásra, a beszédhibák javítására, versek, dalok, mondókák ismétlésére. Természetesen nem erőltetett módon történik mindez. Az óvónőnek játékosságával, ötletgazdagságával, egyéni vonzerejével magához kell csalogatnia a gyermekeket. Lassanként csökken a létszám, már csak egy-két gyermek tartózkodik az óvodában. Ennek az utolsó egy-két gyermeknek soha nem szabad éreznie, hogy ők az utolsók az óvodában. Következő, befejező cikkünkben az óvoda iskola-előkészítő szerepéről és az iskolaérettségröl lesz szó. GÖRCS MÁRIA (nőn)
