Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-09 / 28. szám
Kedves lányok, kedves fiúk! Most, amikor ezeket a sorokat írom, csak úgy szakad az eső a sötétszürkére borult égből. Napok óta alig van napsugár, csak tócsák, latyak, hűvös szél; az egyetlen vidám dolog, amikor előbújnak a földigiliszták és kirándulni indulnak a házukból kinyújtózkodott csigák. De amúgy... Mit lehet ilyen rossz időben csinálni? Hát sok mindent!!! Rajzolni, bélyeggyüjteményt rendezgetni, összeülve énekelni, mozizni ... Én például olvasok. Néhány napja fejeztem be Tamási Áron „Jégtörő Mátyás"-át, ezt a gyönyörű, életről, szerelemről, becsületről, szívfájdalomról, de legfőképpen EMBERSÉGRŐL írott könyvet. Most pedig George Sandnak a „Nők a történelemben" sorozatban megjelent életregényét olvasom. A jókai (Jelka) könyvtárban, ahol felfedeztem, még sok más érdekeset is láttam ám! Hát akkor képzeljétek el, mennyi jó könyv lapulhat a ti lakhelyetek könyvtárainak polcain ... Felfedezőútra indulni a könyvtárba — ez sem rossz foglalatosság esős szünidei napokon. De még akkor sem, ha tűz a nap. Képzeljétek el, milyen jó hűsek a könyvtár falai... Meg különben sem egészséges a túlzásba vitt napozás! Tehát jó könyvtári búvárkodást és jó olvasást kívánok, és ha valami érdekesre bukkantok, tudassátok velünk is!!! Cservenák Erzsébet: Világéletében óvónő szerett volna lenni, de környezetében mindenki azt mondta, ne is reménykedjen ... így került a komáromi (Komárno) prior tanulói közé. Januártól elárusítónő a készruhaosztályon. Varjú Éva: Egy éve érettségizett. Ve-' gyésznek készült, jelentkezett is a főiskolára, de nem vették fel. Idénymunkára jött, a Priorba, de közben telt az idő. férjhez ment, s úgy néz ki, egyelőre marad. Jobbágy Beáta: Divattervező szeretet volna lenni. Jelentkezett Trencínbe, de nem vették fel. Ezután jött a Prior, és egyelőre „győzött'. Ma Bea már elárusítónő a cipőosztályon. Hat előtt pár perccel beszélgettem velük. Hat előtt pár perccel, amikor minden eladó — legyen az nő vagy férfi, fiatal vagy idős, aszony vagy lány, de tapasztalatból tudom, hogy még a gyakornok, az elárusítónő-diáklány is — csak egyre gondol: „végre hazamehetek...!" — Én meg ilyenkor akarlak benneteket beszéltetni... Évi: Tudod, nem is az a rossz, ha ilyenkor még jön valaki, hanem képzeld el, hogy egész nap alig akad vevő, és akkor hat előtt öt perccel jön egy, aki mindent végig akar próbálni... — ... de hát a vevőnek joga van próbálgatni, vagy nem ? Évi: Igen ..., csakhogy tapasztalatból mondom, hogy aki ennyit próbálgat, az végül semmit sem vesz. Csak szórakozik, meg a személyzetet zaklatja. Persze nem kötelező vásárolni, próbálgatni lehet Záróra Jobbágy Beáta anélkül is. De könyörgök, ne záróra előtt... — Szóval, a vevő egyik típusa a „zaklató". És még milyet vevők vannak? Erzsi: Egyszer berobogott egy férfi a kisfiával. Nadrágot szeretett volna venni magának. Megmutatta, milyen kér, felpróbálta, tetszett neki, megvette. Azután másnap jön nagy dérrel-dúrral a felesége, hogy milyen nadrágot sóztunk a férjére! A végén persze kiderült, hogy jó a nadrág, csak a feleség elégedetlen a férj ízlésével... Hát ilyen is van! Évi: Én arra emlékszem, hogy már hosszabb ideje járt hozzánk egy férfi. 56-os télikabátot keresett, de abban az időben az áruszállítmányokból mindig kimaradtak az 56-os télikabátok. így szegény ember hiába jött újra meg újra, amikorra mondtuk, hogy árut kapunk, nem tudtunk a kedvében járni. Pedig előtt Cservenák Erzsébet reklamáltuk is a dolgot. Szegény vevő a végén teljesen magán kívül volt, kiabált, hogy az orránál fogva vezetjük! Pedig úgy szerettünk volna neki segíteni... De vannak kellemesebb pillanatok is. Amikor megdicsérnek bennünket a vevők. Vagy amikor bejött a Flipper Öcsi az áruházunkba! Először nem voltunk benne biztosak, hogy ö az, de este otthon megnéztem a lemezborítót, és ő volt! — Lemezborítóról jut eszembe? Mi jelenti nektek a kikapcsolódást? Mit csináltok akkor, amikor nem a ruhákkal, cipőkkel és vevőkkel foglalatoskodtok ? Erzsi: Én naponta járok be Virtről. Sok időmet köti le otthon a kert. Tudod, kell benne dolgozni... De amúgy sincs a falumban szórakozási lehetőség a fiataloknak. Van egy óriási kultúrházunk, de üresen tátong. Csak a szövetkezet rendez benne itt-ott mulatságot, de az nem az igazi... SZISZ? Nem, az nincs a mi falunkban. Kicsi falu ez. Csak nem értem, akkor minek építették azt a nagy kultúrházat... A fiataloknak úgyis a kocsma marad csak. Én meg, ha nincs már dolgom a kertben, olvasgatok, kézimunkázom ... Varjú Éva Beáta: Én komáromi vagyok, de ugyanazt mondhatom el, amit Erzsi. Egyik utcán bemegyek, a másikon ki. Ez minden. Igaz, itt a színház, de oda a fiatalok nem nagyon járnak. A mozi meg csak nemrég kezdett vetíteni. A SZISZ klubjában sincsenek már rendezvények. Tavaly járt a diszkóhajó, de most már ezt is megszüntették, pedig tudják, hogy a fiatalok szeretik a koncerteket, táncot. Az egyedüli hely ahová mehetünk — az Európa, de hát... Különben most már oda is előre kell jegyet venni... — De itt, a Priorban, sokan vagytok fiatalok. Mi lenne, ha az itteni SZISZ próbálna szervezni valamit? Beáta: Sokan vagyunk, az igaz. De sok a bejáró. Munka után mindenki siet haza. Nincs összetartás ... — És a diszkóban milyen a társaság? Hogyan viszonyul a többi fiatal a szakmátokhoz, ha erről esik szó? — Hát... Lenéznek bennünket. Főleg a gimnazisták. Azok az üzletben is flegmáskodnak. Valahányszor, mikor jönnek ... Nemcsak hat előtt pár perccel... Az oldal anyagát írta LÁM PL ZSUZSANNA fényképezte NAGY LÁSZLÓ (női?)
