Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-09 / 28. szám
Varga Péter II. osztályos rajza A tűzmadárról Barak László Hiszitek-e? Hiszitek, hogy sárkányt láttam? Grifftojással fejbe vágtam, megkötöztem, lefejeztem, itt a sárkány a zsebemben. De jó lesz majd vacsorára: szíve, mája, a zúzája ... Ám ha mégis kételkedtek, eladom a farkat nektek. ^jC^J------------------------------------------------------Oldrich Sirovátka Volt egyszer egy ember... Volt egyszer egy ember és annak volt egy felesége, és mindketten nagyon szerettek hegedülni. Az az ember általában fogta a hegedűjét és szívhez szóló hegedűmuzsikába kezdett, amikor pedig már eleget hegedült, odaadta a hegedűt a feleségének, aki talán még a férjénél is szívhez szólóbban játszott rajta. Amikor pedig már eleget hegedült, ismét a férje vette kézbe a hegedűt és még a feleségénél is szívhez szólóbb muzsikálásba kezdett, s amikor megelégelte, megint a felesége játszott a hangszeren, amikor viszont ő elégelte meg, újból a férje muzsikált, aki után ismét a felesége, őutána pedig megint csak a férfi... Folytassam tovább is? TÓTH LÁSZLÓ fordításai Benedek Elek Tréfás mese Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, volt egyszer egy ember. Ennek az embernek három fia volt. A legidősebbet Gyűszűnek hívták, a középsőt Fésűnek s a legkisebbet Haddelnak. Mondja egyszer az ember Gyűszűnek: — Eredj el, fiam, menj el országot-világot látni, tanulj valamit. Elment Gyűszű, oda volt egy álló esztendeig, bejárt országot-világot, sok mindent látott, arról én nem mesélek. Elég az hozzá, hogy egy esztendő múlva, visszakerült az apja házához. Amint Gyűszű hazajött, mondta az ember a középső fiának: — No, édes fiam. Fésű, most már menj el te is, láss országot-világot, ne maradj hátrább a bátyádnál. Elment Fésű is, bejárt, országot-világot, jártában-keltében sok mindent látott. Egy esztendő múlva visszakerült, s akkor az ember mondotta legkisebbik fiának — annak a ... hogy is hívják, no .. . ejnye, nem jut eszembe a neve ... (Valaki a hallgatók közül beleszól: Haddel!) — No jó, hát akkor elhagyom. Volt egyszer egy tűzmadár, amelyik egy tó mellett élt. Egyszer, amikor a parton sétálgatott, hirtelen megpillantott egy békát. Erre a csőrével a béka után kapott, de az odébb ugrott, a tűzmadár hosszú csőre pedig beleragadt a sárba. Húzta, húzta, minden erejével nekifeszült, hogy kihúzza onnan, de nem sikerült. Már száz esztendő is eltelt azóta, de a tűzmadár még mindig ott áll a tóparton és szeretné kiráncigálni hosszú csőrét a sárból. Majd ha igyekezete sikerrel járt, én is folytatom ezt a mesét. Varga Ágnes Kedves Barátom! Óvodás rajza Csupa csali-mesét és verset olvashatsz most a Kuckóban. Mi a csalás ezekben a mesékben, rájöttél-e? Ha kedved van, írj te is hasonlót, és küldd be a Kuckóba! Ha nincs ötleted, miről szóljon a mese, ha nincs témád, segítségül fordulhatsz esetleg a rajzokhoz is, amelyeket Varga Péter 12. osztályos) és Varga Ágnes (óvodás) küldött be Deákiról (Diakovce). Legyen a mesédben egy öreg nagyhal meg sok apró kishal, vagy sok nagyhal és kishal együtt és egy csali, vagy egy szamár vagy ló, királylánnyal vagy boszorkánnyal, ahogy neked a legjobban tetszik.
