Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-09 / 28. szám
í. A „Milánói Expressz" 2. Kiszállás... 3. Irány a presszó 4. Hogy én miért nem hoztam zsíros kenyeret? 5. Utolsó szemek, utolsó oldalak... 6. Próba közben 7. „Miért, ki lát itt bácsit?" napfürdőznek. Pálinkás Zsuzsa alapító tag (Komáromból) a Jókai Napokon elmaradt fellépés miatt bosszankodik: „Amúgyis megritkultak a szereplési lehetőségeink ..Garaj Lajosné elmeséli, hogy a huszadik születésnapra adott koncert úgy meghatotta, hogy sokéves kihagyás után visszajött az énekkarba: „Nem én vagyok az egyetlen inkább az első fecske. A fellépés után többen határoztunk, újra kezdjük a közös éneklést. Sokan nem is tudtuk pontosan, hogy mi hiányzott. Akkor döbbentünk rá ..." Az erősebb nem képviselői még eltréfálkoznak az oldalbordák útra bocsátó szavain. Kinek mit mondott az asszony, mikor eljött .. Megkezdődött a próba: Ma-ma-mama-ma-Jaj-jaj-jaj-jaj- A beéneklés bár vidáman zajlott, a tagok áthangoltak a komoly munkára. Próba közben is érkeznek: Harminckettő, harminchárom, harmincnégy . .. HORVÁTH MÁRTA ni. Rajtunk kívül Szlovákiában csak az Ozvena női pedagóguskar dolgozik hasonló „levelező módszerrel". Baráti kapcsolatot tartunk fenn majdnem minden olyan ország fogadó-énekkarával, hol szerepeltünk. Vendégül láttuk a kouvalai (Finnország) vegyeskart, a szófiai Rodina énekkart, a szczecini (Lengyelország) vegyeskart, a gumpolskircheni vegyeskart és gyerekkórust Ausztriából. Szerepeltünk különböző fesztiválokon, meghívásra: az NDK-ban, Lengyelországban, Finnországban, Bulgáriában, Írországban, Magyaroroszágon többször, Ausztriában, Angliában. (Valamelyik „hajójára büszke” matróz megszólal: Eddig mindenhol nyertünk valamilyen díjat, sehonnan nem jöttünk haza üres kézzel".) Futótűzként terjed el: „Megjött Vass Lajos." Janda Ivántól — aki üdvözölni ment a vendégkarnagyot — Duka-Zólyomi Emese (hangképző, szólamtanító, kar-Schleicher László szólamokra bontotta az alig megalakult kórust ... Az alapító gárdából tizenketten és a két karvezetö maradtunk. Mivel azóta a kórus létszáma jelentősen csökkent, ez a kisszámú veteráncsoport a jelenlegi énekkar majdnem egynegyedét alkotja. — Hallottam — fitogtatom jólértesültségemet —, hogy az énekkari tagok közül többen szükebb pátriájukban, otthon saját énekkart vezetnek. Mennyiben volt ezekre a „vidéki" kórusokra hatással a Központi Énekkar megalakulása, működése? — Sok énekkar működött a pedagóguskórus létrejötte előtt is, hiszen ezek vezetői már mint meghívottak vettek részt az alakuló gyűlésen. Természetesen egypáran itt kaptak kedvet a kórusalapitáshoz. Legjobb karvezetőink közül csak néhányat említek: Horváth Géza, Józsa Mónika, Kossár Margit, Stubendek István, Lészereplésünkhöz fűződik, amelyre 1966 őszén került sor. A hangversenyek között ismerkedtünk az ország nevezetességeivel. Az egyik nap a világhírű meisseni porcelángyár megtekintését tűztük ki célul... Az utat hajóval tettük meg az Elbán. Gyönyörködtünk a tájban, élveztük a hajókázást. A jó hangulatot csak fokozta vendéglátóink figyelmessége, no meg a hajó büféjének kínálata. Ötletekért már akkor sem kellett a szomszédba mennünk. Felmerült a kérdés, ml lenne, ha elfoglalnánk a hajót. A gondolatot tett követte. Percek alatt — persze békés úton — személyemben új kapitánya lett a hajónak. A szerzett ruha ugyan nagy volt, de nem a ruha teszi az embert, illetve a kapitányt. Közben kattogtak a fényképezőgépek, mert a nem mindennapi eseményt meg kellett örökíteni. Pózolás alatt a hajó lassan a part felé közeledett. Kiadtam tehát az első kapitányi parancsomat: ünnepel a „levelező" együttes MTKE nagy) veszi át a stafétát Tőle kérdezem: — Vass Lajos neve köztudomásúan nem rossz fémjelzés az énekkar műsorfüzeteiben. Rosszé nyelvek szerint főleg az ő „híre" csábítja a közönséget a fellépésekre. — Nagyon felelőtlen és rosszindulatú az a „nyelv", amelyik ezt állítja. Vass Lajos már húsz éve dolgozik az együttessel, minden próbánkon, s majdnem minden fellépésünkön itt van. A sztárokat kereső sznob közönség már megszokhatta, a kórusmozgalmat ismerő, zeneszerető közönség pedig nemcsak a nagy nevek miatt jön. Emese is elköszön tőlem, mert kezdődik a beéneklés. A presszó előtt még néhányan üldögélnek, trécselnek, lekötik az utolsó szemeket a tűről, elolvassák az utolsó oldalt — vay Tibor, akik többször kapnak lehetőséget, hogy a próbákon, egymás előtt gyakorolják a karvezetést. Janda Ivánt — aki a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának megalakulásától karnagya, később vezető karnagya, tavaly januártól művészeti vezetője — a „levelező" énekkar szervezési nehézségeiről, téstvékórusokról, baráti kapcsolatokról, külföldi fellépéseikről kérdezgetem. — Valóban nehéz egy énekkart havi egyszeri próbalehetőséggel versenyre, fellépésre felkészíteni, programváltozáskor pedig csak a postára támaszkodhatunk. Ahogy most is. Ezt a találkozást hagyományosan a Jókai Napokra terveztük, amelyen különböző okok miatt nem vehettünk részt, az egy héttel későbbi galántai randevúra ezért sokan nem tudnak eljön„Görbe fát a tűzre, mert kanyarodik a folyó!" Nem tudom az idegen szavak hallatán mit gondolt lent a hajó legénysége, de tény, hogy a vészcsengö jelére és az „Alarm" vezényszóra, három meglepett matróz rohant fel a fedélzetre. így végződött, illetve kezdődött kapitányságom története. S mivel kapitány nem létezhet matrózok nélkül, matrózgárdánk is van . ." — Feri bácsi („miért, ki lát itt bácsit?"), meséljen az énekkar alapításáról? Hányán vannak még a régi gárdából? — A helyszín: Nyitra (Nitra) — Zobor, a Hármas vendéglő nyári kertje — kezdi. Időpont: 1964. november 27. A vendéglőbe egyenként érkeznek a meghívott pedagógusok. szám szerint százhármán. A rövid megnyitó és a bemutatkozások utón Szíjjártó Jenő, Ág Tibor, Janda Ivón, \ 2 3 5 (o 7
