Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-09 / 28. szám
KÖBÖLKÚTI JÓZSEF fa cdS vénét Mutató óvók Bangha Dezső nyugalmazott órás kimerültén rogyott a kanapéra. Még tíz másodperce maradt, hogy elölről kezdje az órák pontos idő szerinti igazítását. Amikor megkondult az aprócska harang, az öregúr az órákhoz bicegett, s tovább tolta a nagymutatókat. Szépen cirkalmazott számlapjuk volt, és alig fértek el rajtuk a római számok. A négyet például még négy pálcikával jelölték A kismutató brossformájúnak a nagy meg kulcsszerűnek tetszett A szikár öregember erősen zihált. Melléből bénító zörejek törtek fel. Minden felállásért, minden lépésért meg kellett harcolnia. Pedig a hasznavehetetlen órák nem is kakukkoltak, csak mozdulatlanul pihentek a kampósszögekre akasztva. Az asztalát ugyancsak órákkal rakta teli. Némelyikükkel az ócskavastelepen, másokkal poros, ormótlan padlásokon találkozott. Volt, amit megvett, volt, amit ajándékba kapott. Kezdetben még javítgatta rozsdás szerkezetüket, megolajozta őket. de aztán ráunt a pepecselésre, mert már rosszabbul látott, meg a türelme is elhagyta. Összesen huszonöt órája volt, s mindegyik megigazítására két másodpercet szánt. A művelet földöntúli boldogsággal töltötte el: arca felvidult, mélyen ülő szeme csillogással telt meg, keze sem reszketett, pedig a háborúban kisebb légnyomás érte. Nem törődött a kinti világgal, bár kíváncsiskodva bekandikált hozzá a paraj, a torma meg a vérehulló fecskefü, ablakkeretét indáival behálózta a szulák és a repkény, illatozott a rózsa, a liliom, de ö tudomást sem vett róluk. Csak a megmaradt tíz másodpercre korlátozta az evést és más halaszthatatlan ügyét. Az utóbbi időben azonban mindinkább úrrá lett rajta a félelem, hogy mi lesz, ha új órával gyarapodik a gyűjteménye. Már hónapok óta nem ment bevásárolni, s a bejárónővel is kurtán, tíz másodperc alatt értekezett. Egy keddi nyirkos reggelen (minden keddet boszorkánynapnak nevezett, s Csáky Károly Kedvcsináló (Gyurcsó István emlékének) két verse Törött tükörben. Kései zsoltár jaj, hányféle arcot anyámhoz látsz, te töretlen harcos. Ó anyám, szentelt barkáidra Szólj valahogy. legyek szállnak: szétszórt szavainkat eresz alatt merre csipegeted? eső csöpög. Riadt nyájunk. körülötted mondd. tavasz hörög. megtérül-e újra? Fiadat jaj. Csak még egyszer folyóvízben keresztelik. hozd el hozzánk pünkösd napján mesebeli fekete keresztre feszítik. gombostűid, hadd pukkasszuk Jajaimat a felfújt hólyagokat. jaj, ha hallod. s kacagjunk fordítsd felém a fapofák anyám, arcod! helyett. M. Molnár László két verse Approximáció szinte már minden összeállt — a tenger íze egyetlen nyeleiben de még a szél a fény a hullám és a part a tenger messze van Szellemidézés Magad vagy bezárva ajtó s az ablak a fénysávban por sem úszik el érzed valaki figyel valaki hallgat feljegyzik azt is mit teszel és nem tudhatod meg mennyit érsz ha kilépsz falba ütközöl Zoltán illusztrációja Fekete (nő 14)
