Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-07-09 / 28. szám
Vannak távoli tájak, országok, ahová az ember sohasem jut juthat el. És mégis úgy érzi, hogy ez a sok-sok ezernyi kilométer egypár varázslatos órára összezsugorodik, az álombéli táj s benne az emberek, állatok, növények, vizek, és csillagképek mindössze karnyújtásnyira vannak... Ha fellapozza kedves könyveit ha egy-egy ritka kiállításon feltárul ama csodálatos távoli világ és művészetével, költészetével, szellemi kincseivel együtt felejthetetlenül birtokba vehető. Mert ahogy Ernest Hemingwayt nem ismerhettem személyesen, úgy nem meríthetek tenyerembe a Kilimandzsáró havából sem ... És mégis ... Szobám négy fala között igazándi vándorlás ez, térben és időben a Glóbuszon... Most éppen Kelet-Afrikába indulok, Kenyába s fővárosába Nairobiba. Akinek kedve van hozzá, tartson velem! * * # Bár az Európától délre elterülő földrész nevét a rómaiaktól kapta — Afrika —, a híradások e földről s tartományairól jóval régibbek, s tulajdonképpen maguktól az afrikaiaktól származnak. Pontosabban az egyiptomiaktól. Felső- és Alsó- Egyiptom templomainak és palotáinak falfestményein, a papirusztekercseken és a meglehetősen bőbeszédű határköveken igen sok adat található a kontinens távolabbi területeiről, más lakóiról, azokról a törzsekről, amelyek a mai Núbia területét lakták. Szudánról és Etiópiáról, a Vörös-tenger partján élő emberekről és a pigmeusokról — a „törpékről" — is tudtak már ezekben az időkben, i. e. a 3. évezredben. Jő ezer évvel később, a Közép-Birodalom korában Hatsepszut királynő, az egyiptomi történelem egyik legérdekesebb személyisége, nagyszabású expedíciót indított délre, a mesés kincseiről, aranyáról, drágaköveiről híres Punt országába. Hogy ez Afrikának pontosan melyik része volt, azt ma sem tudjuk meghatározni... További kétezer esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy — i. e. az V. században — egy másik fáraó parancsára föníciai hajósok naszádja induljon felfedező útra. Útjuk nem egészen három évig tartott a Vörös-tenger partjáról indulva áthajóztak a Gibraltári-szoroson — akkoriban Herkules oszlopai között —, s miután a Földközi-tengeren találták magukat bebizonyosodott hogy az afrikai földrész körülhajózható. Óriási felfedezés volt, bár különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak neki. Egészen Vasco de Gama útjáig, a végleges bizonyítékig, az i. u. XVI. századig. Afrika — egyes részei s egyáltalán maga a földrész — csupán a XIX. század derekán és századunk elején vált „érdekessé". Mindaddig egyetlen jelentősége volt csak: lerövidítette a szárazföldi vagy a tengeri utat a mesés keletig, az arany, ezüst drágakövek, ritka fűszerek hazájáig, Indiáig. Főképp az arab kereskedők „üzleti" utai C nős) Amiről beszélnek vezettek errefelé. A nagy felfedezések korában is csak Afrika nyugati partvidéke érdekelte az utazókat, mert nemes fákat elefántcsontot, aranyat és rabszolgákat „kínált" ez a vidék. A keleti partok nem keltették fel a hódítók figyelmét. « * * A mai Kelet-Afrika öt állama, Etiópia, Szomália, Uganda, Kenya és Tanzánia közül kétségtelenül a két utóbbi a legismertebb. A legtöbb útikönyv, publikáció Kenyáról és Tanzániáról jelent meg. Ki nem olvasta a könyvet s látta a filmet is Elzáról, a csodálatos nőstényoroszlánról, „akit" George és Joy Adamson nevelt fel és adott vissza a vadonnak?! (A házaspár útjai évekkel ezelőtt szétváltak, George megmaradt az oroszlánok tanulmányozása mellett, viszont Joy — aki egyébként Csehországban született — a leopárdok felé fordult s ez lett a végzete: néhány évvel ezelőtt állomáshelyén meggyilkolták.) Kenya arról is híres, hogy itt van a Szerengeti nemzeti park, a vadállatok legnagyobb védett paradicsoma, amelynek fenntartásáról Kenya és Tanzánia, de számos nemzetközi szervezet, egyezmény gondoskodik. Nairobi, Kenya fővárosa pedig sok egyéb nemzetközi állat- és környezetvédő intézményen kívül az Egyesült Nemzetek Szervezete környezetvédelmi szervezetének is székhelye. Talán túlzásnak tűnik, de ha belegondolunk, nem az: Szerengeti és Szeronere nemzeti parkok mai világunk büszkeségei. Joy Adamson írja életrajzában: „Végigutaztam Afrikát Ázsiát, az Egyesült Államokat, Kanadát Európát, Ausztráliát, Új-Zélandot és Japánt Utam nem volt hiábavaló. Mindenütt előadássorozatokat tartottam a kipusztulásra ítélt vadállatokról, mindenütt sikerült valamit elindítanom, s mára a világ különböző részein szigorú törvények születtek védelmükért. Nálunk, Kenyában például — noha a vadorzók még mindig elég nagy kárt tesznek — a fiatal afrikaiak rengeteg állatvédő klubot létesítettek. Néhány évtizeddel, évvel ezelőtt gondolkodás nélkül lelőtték volna bármelyik vadállatot, mely a szemük elé kerül... Úgy érzem, hogy minden állatvédő alapítványt, védett területet, intézményt Elzának köszönhetek..." « • « Az ország nevét még a gyarmati időkben kapta legmagasabb hegyéről, amelynek környékét a kikuju törzs lakta, az ő nyelvükön a hegyet Kare Nyaga-nak hívták, ami angolul úgy hangzott: Moun Kenya. Kare Nyaga a kikuju nyelvben azt jelenti: a csodák hegye... A kikujuk a múltban — néhány kisebb törzzsel együtt — 4 millió főt számláltak. A XX. század kezdetétől a fehér telepesek egyre több területet hódítottak el tőlük, és a keresztény katolikus misszionáriusok erős, keménykezű hittérítései nyomán mind jobban háttérbe szorult ősi kultúrájuk, mind többet felejtettek el régi szép hagyományaikból. A miszszionáriusok tevékenysége azonban az iskolák elterjedését is magával hozta, s ma műveltség tekintetében Kenyában a kikujuk fölénye vitathatatlan. Az ősi családi élet poligám volt, a kereszténység hatására ma a családok túlnyomó többsége monogám. Kenya földjén még egy nagy számú ősi törzs él, a masszájok. Számuk ma körülbelül félmillió. Állattenyésztők voltak, vándorló életmódot folytattak, végül legnagyobb részük Kenya és Tanzánia határán letelepedett és mezőgazdasággal kezdett foglalkozni. A masszáj család poligám, de az egy helyhez kötött életmód következtében átszerveződik társadalmi-törzsi rendszerük, s ők is „modernizálódnak". « » • Kenya népének felszabadító harca századunk ötvenes éveiben kezdődött, a különböző nyilvános és titkos szervezetek partizánharca 1953-tól egészen 1956-ig tartott, ezután az ország függetlenségéért vívott küzdelem a politika porondjára
