Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-25 / 26. szám
Ünnepi könyvhét Évről évre visszatérő esemény az Ünnepi Könyvhét, amelyet idén május 31-e és június 5-e között rendeztek meg Budapesten és néhány vidéki városban. A könyvvásáron a hagyományoknak megfelelően jelen voltak a romániai, jugoszláviai, szovjetunióbeli nemzetiségi kiadók kiadványai is, valamint a Madách kiadó könyvei, amelyek közül Dobos Lászlóé, Grendel Lajosé és Zalabai Zsigmondé volt a „sláger". A gazdag könyvheti kínálatból ajánlunk néhányat olvasóinknak: a versek kedvelőinek Fodor András Reményfutam című könyvét, valamint Csorba Győző kötetét, amely Görbül az idő címmel jelent meg. Esterházy Péter is új kötettel jelentkezett: A szív segédigéi a Bevezetés a szépirodalomba — sorozat legújabb darabja. Redl ezredesről, a Monarchia katonai kémelhárító hivatalának vezetőjéről szól Dobai Péter regénye. Kolozsvári Grandpierre Emil A rosta című könyvében egy kolozsvári család széthullásának történetét írta meg. A regény cselekménye a huszas években játszódik. A novellás kötetek közül Fenákel Judit, Jókai Anna és Karinthy Ferenc új könyvére hívjuk fel olvasóink figyelmét. Labirintus címmel új sorozatot indított a Helikon Kiadó. Történelmi „krimik", titokzatos gyilkosságok és öngyilkosságok, bűnperek, merényletek a témái a köteteknek, amelyek közül most három jelent meg: Merénylet Erzsébet királyné ellen, A csejtei várúmő, Báthory Erzsébet, Miért halt meg Teleki László? A Magyar Hírmondó sorozat iránt érdeklődőknek ajánljuk a Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához című kötetet. Ezenkívül még számos szépirodalmi, politikai, történelmi, néprajzi és más témájú könyv jelent meg. A gyermekkönyvek közül kiemeljük a Csigalagzit, amely kitűnő kortárs költők gyermekverseit tartalmazza. Az új termésből ezúttal Kolozsvári Grandpierre Emil regényének egy részletét és a Szép versek '84 antológia néhány versét mutatjuk be. cici szórakozva ténfergett. Elbúcsúzott Évától. Éva elpityeredett. vigasztalta: majd, ha visszajön... — Ha visszajössz, ugye, egymáséi leszünk ? — Rögtön, rögtön ... Cirógatta a lány ébenszin haját. Csókolta a száját... Aztán valami kósza meghatottsággal szívében elment Dódéhoz. ' A víg özvegy sárga kombinéban hevert a sezlonon, s cigarettázott. — Már nagyon vártalak, te édes pofa ... — Nyújtogatta puha, meztelen karjait, mint két óriási csápot. Magához habzsolta a fiút... — Csak lapokat írjál... Nem szeretem a leveleket... Mikor visszajössz, látogass meg... Szervusz, szervusz. Hazamenet arról ábrándozott, hogy Pesten erkölcstelenek a nők, s ő Pesten ki fog szállani... Az is lehet, hogy Pécsről átmegy a pesti egyetemre... Majd sikerülni fog valahogy... Már ásított a kékülő este. Az augusztusi csillagok kacsingatlak, s várták, hogy valaki visszakacsintson... Alig álltak az égen. Hullani vágytak... . .. Szimpatikus csillagok... — gondolta Laci. Az ablakból még feléjük lesett egyszer, aztán befeküdt az ágyba... Másnap délben a fiúkat látogatta meg a kollégiumban. Ott voltak valamennyien. A kollégium kurzust szervezett a javítók számára. — Mikor pucolsz ? — érdeklődött nevetve Csúcsai Pali. — Holnap délben fél egykor. Szíves jóakarattal tanácsokat osztogattak egymásnak. Odacsatlakozott Adorján Sanyi. Mögötte Bede Gazsi vörös üstöké lángolt. Ők is tanácsolgattak egyet-mást... De beleuntak... — Ne felejts írni a kalandjaidról. — Szerencséje van. Ennek a fickónak szerencséje van. Igen. Mindig. — Ha lehet, az állomásra is kimegyünk. — Szakítunk időt. — Persze: kimegyünk. Úgyis unalmasok a kurzusok. — Szervusz, szervusz ... — írj. Otthon anyja számtalan csókot préselt arcára. Meghat ottan törülközött. Apja behívta szobájába, komoly kifejezéseket közölt vele. Márta neki ajándékozott két csomag cigarettát s egy könyvet, amelyet már elolvasott. Este átvizsgálták a csomagokat, s lefeküdtek... Márta és Laci nyugodtan aludt. A bíró úr és felesége forgolódott egész éjjel. Idönkint megkérdezték egymást: Kolozsvári Grandpierre Emil A wt* (részlet) — Hát maga még mindig nem alszik ? — Nem. Hát maga ? — Én sem. Forgolódtak tovább. Hajnalkor verte le őket az álom. Márta és öccse együtt reggelizett. Búcsúzóul megölelték, megcsókolták egymást. Márta ment a bankba. Laci rágyújtott, és művelődött apja vezércikkéből a Kolozsvári Hirlap-ban. Harangkongáskor taxi tülkölt a Szabó ház előtt. Szabóné fölszakította az ablakot. — Várjon! — utasította a sofőrt. A cseléd szuszogva hozott két hasas koffert. Beültek. Az öregek és Laci. Az autó végigrohant a Monostori úton. a főtéren, a Ferenc József úton, s megállt az állomás előtt. Kimentek a peronra. A vonat még nem érkezett be. Vártak. Szabóné gyöngédségeket suttogott fiának... Néha félbeszakította a megkezdett mondatot: hirtelen valami figyelmeztetést hadart el... Izgatott volt. Sápadt. Az árkok kimélyültek a szeme alatt... A bíró úr komoran állott. Egy másik vonatra nézett, amely lassan belegurult a messzeségbe... Besistergett a pesti vonal. Az ablakokból sápadt arcok meredtek a peronon állókra. Egy-két ember elsápadt. Mások kapkodva, vörösen tolongtak a följárók felé. A leszállók arcán széles, bő mosolygás: ők azok. akik megérkeztek, örömöt hoznak csomagjukban, szemükben csók ég, ölelésre tárul a karjuk ... Laci kihajolt a kupéablakon. — Itt ülök, anyuka — mutatott be maga mögé a fülkébe. Rózsás arcú, ezüst hajú anyóka mosolygott mellőle Szabónéra. Mintha mondaná: itt vagyok én. akit itt felejtetlek az évek, én majd ügyelek a te gyermekedre... Szabónéból idegesen csattant ki a kívánság: — Gyere még egy percre, Lacikám. Gyere, csókoljalak meg még egyszer. Ugye van, Józsi, ugye van még idő? Sajátságos komorság csengett az öreg hangjában: — Még van öt perc. Laci odaszaladt anyjához. Összeborultak. Megvörösödött szemük néha találkozott . .. — Elmész ... elmész... Istenem, elmész — ismételte gépiesen az asszony. Akkor már fütyült a kalauz. A bíró úr is megölelte fiát. A vonat tüsszögött. Zümmögni kezdtek a sínek . .. Laci kihajolt az ablakon. Arcán a meleg csókok nyomát hűvösre fújta a szél. Két fehér kendő lobogott sok fehér kendő között. Zsebébe nyúlt, és integetett ö is. .. A vonat gurult a csillogó síneken. Már csak homályos pontokat látott és apró fehér villanásokat... Szomorúság szorította meg a szivét: elmész . . . elmész .. . Leült. Az öreg anyóka szelíden nézett rá. Tompa kattogás figyelmeztette, hogv rohan már a messzeségben. A fülkében csend volt. Jöttek a szürke állomások. Keresztes Ágnes Hinták Mikor a hinta fordul, ón nem kapaszkodom, örökös tériszonyban a pillanatra bízom: fenntart. elejt megáll. Voltam vad ós keserves, voltam, szelíd bohóc, de mindegyik viszonyban szívemben hinta fordul Fenntart elejt megáll. Kis játszótéri hinták ha elkerülhetők is. negyvenhatodik éve ütök egy hinta Földön Kiss Benedek Gyűrű nélkül Jegygyűrűmet elnyelte a tenger, játszódnak vele bakfis halak. De véle a szerelem nem veszett el: gyűrű nélkül tartasz s tartalak. Jelkép volt ? Vagy csupán kérdést tett fel az őselem: látná, mi marad? Szabad hűségben, meggyűrűzetíen - lettem társad, s így tartottalak Szabad hűségben, meggyűrűzetíen rég tartasz már s ón rég tartalak Válassz engem mindújra, szerelmem, s mindújra téged választalak!
