Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-18 / 25. szám

AZ ÉVTIZED TÜKRÉBEN l Vendégünk Bangladesből Távoli országból, az Indiától keletre fekvő Bangladesből érkezett vendége­ket köszönthettünk nemrégiben. A Bangladesi Nők Föderációjának kül­döttsége a CSSZNSZ KB meghívására tartózkodott Csehszlovákiában. Zsúfolt programjuk során — jártak többek kö­zött Prágában, a nyitrai (Nitra) járás­ban, fogadta őket Elena Litvajová, az SZNSZ KB elnöke; a küldöttség tagjai ellátogattak a Slovenka szerkesztőségé­be. ahol nekünk is alkalmunk nyílott találkozni s röviden elbeszélgetni velük. Szufia Kamal, a Bangladesi Nők Fö­derációjának elnöke régi ismerősünk. Ő már járt Csehszlovákiában, mégpedig 1981-ben Prágában, a nők világkong­resszusának résztvevőjeként. Akkor be is mutattuk őt lapunk hasábjain. Most — négy év elteltével — tudtuk csak neki átadni lapunknak azt a bizonyos példányát, amelyben a beszélgetés megjelent, nagy örömet szerezve ezzel neki. Szufia Kamal, ez a most hetven­négy éves, vékony testalkatú asszony hazájában nemcsak politikai közéleti tevékenységével, hanem költőként is ismertté vált. Úgy hívják: a természet költője. Laila Szamad, a Föderáció alelnöke író, újságíró, jelenleg a tizen­negyedik könyvén dolgozik. A küldött­ség harmadik tagja Nargisz Zafar volt, aki az első női könyvtárosok egyike Bangladesben. Beszélgetésünk során először az újság­írásról. a lapkiadásról esett szó. — Nálunk is egyre több nő érdeklő­dik az újságírás iránt — mesélte Laila Szamad. — Én magam is azt tanultam az egyetemen. Az újságokat eleinte csak férfiak készítették. Én voltam az első nő. aki bekapcsolódtam az újságkészí­tésbe. De külön női politikai lap nincs Bangladesben, csak kulturális. Van vi­szont néhány újság, folyóirat, amely nőknek szóló oldalakat is tartalmaz, tizeken az oldalakon a főzéstől kezdve a hajápolásig minden őket érdeklő do­logról olvashatnak az asszonyok. Né­hány évvel ezelőtt én is kiadtam egy lapot. „Begum” (nő) címmel. De ké­sőbb politikai okokból Indiába kellett mennem, s ekkor megszűnt a lap. Azért nehéz nálunk az újságkiadás, mert az államtól nem kapunk semmilyen támo­gatást. Akinek nincs saját nyomdája, az nemigen tud lapot kiadni. — Milyen a nők helyzete Banglades­ben? — kérdeztük Szufia Kamaltól. — Országunkban mintegy kilenc­­venmillió ember él. A férfiaknak körül­belül húsz, a nőknek tizenhat százaléka tud írni, olvasni. A nők többsége a mezőgazdaságban dolgozik, ezenkívül az útépítéseken, és nagyon sok a ház­tartásbeli. Vannak müveit, képzett nők, akik mérnökként, orvosként, tanárként működnek, de arányuk a férfiakéhoz képest nagyon kicsi. Legnagyobb gon­dunk az írástudatlanság és a szegénység meg a népesség növekedése. Nagyon sok gyerek születik, s ha a férfi elhagyja a nőt, annak egyedül kell nevelnie a gyerekeket. A férfiak uralkodnak a nők felett, s elnyomják őket. A Nők Föderá­ciója igyekszik minél több asszonyt meggyőzni arról, hogy tanuljon, képez­ze magát. Aki műveletlen, nem ismeri a jogait, az nem is tudja azokat megvéde­ni. A beszélgetés fonalát tovább fűzve Indira Gandira terelődött a szó. Szufia Kamal elmondta, hogy személyesen is találkozott vele, amikor Indira Gandhi a Nők Föderációja meghívására Bang­­ladesbe látogatott. Sokat segített nekik az ország Függetlenségéért vívott har­cukban. Laila Szamad pedig hozzátette, hogy mindnyájan csodálták őt, s meg akarják őrizni azt az egyensúlyt, ame­lyet Indira Gandhi a térségben terem­tett. Az ENSZ által meghirdetett Nők Évtizedének végén a világ asszonyai, nőszervezetei számba veszik, mit sike­rült megvalósítaniuk azokból a tervek­ből, amelyek tíz évvel ezelőtt születtek. Ez volt utolsó kérdésünk bangladesi vendégeinkhez is. Nargisz Zafar a kö­vetkezőket mondta: — Sokat tettünk az elmúlt tíz évben. Harcoltunk a nők politikai és művelő­déshez való jogaiért. Éppen ekkor ne­vezték ki az első női minisztert is az egészségügyi tárca élére. A munkahe­lyek, állások közül kötelezően tíz száza­lékot jelöltek ki a nők részére. Ugyan­csak az Évtized eredményei közé tarto­zik, hogy a háromszáz parlamenti kül­dött tíz százaléka — azaz harmincán — nő. A kormány a dolgozó nők részére minden járásban legalább egy otthont létesített, ahol lakást és megfelelő gon­doskodást kapnak. Az alapiskolák min­degyikében legalább egy tanítónőt is alkalmazni kell. Ezt sikerült elérnünk. De sokat kell még tennünk az elkövet­kező években is a nők jogainak érvé­nyesítéséért. Sok beszélgetés, vita után több beadványt és memorandumot állí­tottunk össze, amelyeket eljuttattunk a kormányhoz, azzal a céllal, hogy a nairobi világkongresszuson is előadják. Ezenkívül elküldjük ezeket a memo­randumokat a Nem Kormányközi Szer­vezetek Fórumára is.-tha-A küldöttség tagjai a nyitrai nyugdíjasotthonban megtekintet­ték a lakók által készített kézimunkákat IP. Matis felvétele) (női) Béna Litvajová, az SZNSZ KB elnöke a bangladesi vendégek­kel (P. Záhradník felvétele) AZ ÉVTIZED Éppen tíz esztendeje, hogy 1975- ben, az ENSZ mexikói világkonferen­ciáján meghirdették a Nők Évtizedét, az „Egyenlőség, Fejlődés, Béke" hár­mas jelszava jegyében. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és szer­vezetei nagy igyekezettel láttak munkához, hogy a lehetőségekhez képest mindenütt javítsanak a nők helyzetén. A Nők Évtizedében elért eredmé­nyekről, az esetleges kudarcokról a végső mérleget — az ENSZ határoza­ta értelmében — az 1985. július 15. és 26. között Kenya fővárosában. Nai­robiban tartandó világkonferencián készítik el, ugyanitt fogalmazzák majd meg a nők helyzetének előre­­lendítésére vonatkozó távlati straté­giai elképzeléseket is.' Az alábbi összeállítás külföldi ese­ményeket, érdekességeket idéz, a nők helyzetébe nyújt bepillantást egyes országokban. KAMBODZSA Ezt az országot akár „Nőországnak" is lehetne nevezni, hiszen a lakosság kéthar­mada asszony és lány. Ez a sajátos és természetellenes demográfiai helyzet a Pol- Pot-rendszer 1975-től 1977-ig tartó véres uralmának következménye. A Pol Pot-rezsim több mint négymillió kambodzsait irtott ki, többségében férfiakat. Ma az ország 7 milli­ós népességének 65 százaléka nö, a felnőtt lakosságnál ez az arány 75 százalék. A dolgozók 70 százaléka nő. Az egymilliós Kambodzsai Forradalmi Nőszövetség adatai szerint, e korábban elmaradott délkelet­ázsiai ország hagyományaihoz képest, igen magas a nők aránya az államapparátusban; 31,4 százalék, vagyis 42 500 nö dolgozik az állami vezetés különböző szintjein. Az isko­lákban 35 500 nö tanít, ez a pedagógusok 60 százaléka. Érdemes megjegyezni, hogy 100 értelmi­ségi nö közül átlag 80 özvegy, emlékeztetve arra, hogy a Pol Pot-rendszer dühe elsősor­ban a művelt emberek ellen irányult. Az egészségügy 12 300 dolgozójának is több­sége nő. A gyógyszerészek 81 százaléka, az orvosok közel fele nö. A kambodzsai nők, özvegyasszonyok, lá­nyok kéretlen kiváltsága, hogy az elpusztított férfiak helyett nekik kell viselniök az újjáépí­tés terheinek nagyobb részét. ETIÓPIA A Nők Évtizede Etiópiában a forradalom jóvoltából egyúttal a sorsfordulat dekádját is jelentette. Tíz éve még az etióp nők a legsö­tétebb feudalizmusban éltek saját sorsukról nem dönthettek, egyetlen .joguk" volt, robo­tolni és utódokat szülni. A forradalom győ­zelme 1974-ben meghozta a várt fordulatot. Aszagedeh Bizumeh, az Etióp Nők Forradal­mi Szövetségének elnöke egy nyilatkozatá­ban elmondta, hogy az etióp nők már a forradalmi harcokban is részt vettek, fegyvert fogtak, élelemmel látták el a frontot, ápolták a sebesülteket, sokan közülük is elestek. Az első nőszervezet az ENFSZ 1980-ban ala-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents