Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-18 / 25. szám
rUKREBEN AZ ÉVTIZED TÜKRÉBEN AZ ÉVTIZED TÜKRÉBEN kult, a tagság száma már meghaladja az ötmilliót. Az első lépés volt: bevonni a nőket a gazdasági életbe, vállaljanak munkát. Ma már egyre többen dolgoznak kifőzdékben, kézműves műhelyekben, farmokon. A második lépés a nők tanítása, művelése, elsőként az írástudatlanság felszámolása volt. Az etióp nők 98 százaléka analfabéta volt. Óriási kampány indult, amelynek 4 éve alatt elérték, hogy 100 nő közül ma már 70 tud írni, olvasni. Eredmény, hogy a tanfolyamokkal egyidőben a nők megszervezték a gyermekek felügyeletét, ma már 630 óvoda működik, amely lehetővé teszi, hogy az etióp asszonyok továbbra is tanulhassanak, dolgozhassanak. 1976-ban a Nemzeti Demokratikus Forradalmi Program kimondta a nők egyenjogúságát. THAIFÖLD Egy thaiföldi felmérés adatai szerint a nők 90 százaléka 10 éves korára férjhez megy és átlag 5 gyermeket szül. Az 5 millió férjes asszony közül 385 000-nek 10, vagy ennél is több gyermeke van. Thaiföldnek 1985- ben várhatóan 50 millió lakosa lesz. Talán ez elől a „tenyészsors" elől igyekeznek menekülni azok az egzotikus szépségű fiatal lányok, akik hiszékenységük miatt a tőkég emberkereskedelem áldozatai lesznek. A Német Szövetségi Köztársaságban például évente átlag 1 600 olyan „házasság" köttetik meg, amelyhez a „fiatal, csinos, egészséges" arákat Thaiföldről, Indonéziából, Szingapúrból, Dél-Koreából, a Fülöpszigetekről „importálják". Mint a Frankfurter Rundschau riportere írja, az 50 éves Günter Menge, több mint 30 országból származó ifjú hölgy fényképes kartotékját tartja készenlétben közvetítő irodájában. Cége, az Individualle Fleirats Reise Agentur (Individuális Házasságközvetítö és Utazási Iroda) egyszerre 4—500 ügyet bonyolít és alkalmanként — „áru"-tól függően 3 000—13 000 márkát kasszíroz. Menge garantálja, hogy a 17—25 éves áru egészséges, szerény, jó családból való; ha kipróbálás után valami okból mégsem felelne meg, 10 napon belül kicseréli! Szegény, csapdába esett lótuszvirágok igazi áldozatok, akik lépremennek, amint olvassák nagy példányszámú nyugati lapok hirdetéseit, amelyek nagyszerű elhelyezkedési lehetőséget „házvezetőnőt, társalkodónőt, nevelőnőt" állást ajánlanak, sőt még házasságot, szerető, gazdag, jó megjelenésű európai férjet, akinek otthonából csak egy „üde szépségű lótuszvirág" hiányzik. A lányt, aki lépre megy, nem ingyen teszik tönkre! Ahhoz, hogy valaki szerepeljen például Günter Menge lánykereskedő katalógusában, előbb 800 márkát kell fizetnie a közvetítő cég helybéli ügynökségének. Gyakran az egész család gyűjt, kuporgat, hogy a lány „megcsinálhassa a szerencséjét". A szerencse a gyakorlatban úgy fest, hogy az eladott menyasszony egycsapásra egy Erős-Centerben találja magát, ahol előbbutóbb beletörődik sorsába vagy öngyilkos lesz. Van úgy, hogy tényleg feleségül veszik — névleg. És a „szerető" férj, a csinos kicsikét estéről estére más barátjának engedi át, persze nem ingyen. Maga Günter Menge például, amikor villáját építette, az ott dolgozó mesterembereket nem pénzzel, hanem a katalógusban szereplő hölgyekkel „fizette" ki. A szerencsétlen fiatal lány persze haza is utazhat, de az útiköltséget előbb meg kell keresnie. Mivel a nyelvet nem beszéli, semmihez sem ért — ám csinos és fiatal — könnyű kitalálni mi számára az egyetlen pénzkereseti lehetőség. « MONGÓLIÁBAN a lakosság csaknem fele, (49,9 százaléka) nő. Egyenjogúságukat az alkotmány hitelesíti. Dolgozhatnak, tanulhatnak a legfelsőbb szinten is, még a Nagy Népi Hurál küldötteinek 25 százaléka is nő. Az anya és csecsemővédelem össznépi üggyé vált. A terhes nőket, szülöanyákat kedvezmények, juttatások illetik meg, azok az anyák, akik 5,8 vagy több gyermeket hoznak a világra „Anyai dicsőség" I. és II. fokozati kitüntetést kapnak. Évente átlagosan 7—8000 részesül e kitüntetésben. A sokgyermekes anyák száma az utóbbi tiz év alatt tizenegyezerrel nőtt. Mongólia lakossága évente átlagosan 3 százalékkal nő. EURÓPÁBAN merően más a helyzet. A The Economist brit gazdasági hetilap Európa demográfiai helyzetét elemző cikkében megállapítja, hogy ez a földrész egyre inkább „vén Európa" lesz. Írországot és Görögországot kivéve sehol sem születik annyi gyermek, hogy számuk ellensúlyozni tudná a lakosság csökkenését. Az Egyesült Államokban, Ausztráliában már a 60-as években megmutatkozott a születés számok drasztikus esése. Japánban az egy nőre jutó gyermekek száma a második világháború utáni 4,5-ről a 80-as évekre 1,7-re csökkent. Európa az utóbbi évtizedben felzárkózott. Míg a fejlődő országok legfőbb gondja a túlnépesedés, néhány európai ország az egykék korszakába lépett. A demográfusok szerint a népesedéscsökkenés általános okának az ipari fejlődés látszik, közelebbről pedig az ipari társadalom családmodelljében bekövetkezett változás. Az emberek később kötnek házasságot, igen sok a válás, sokan maradnak egyedül vagy élnek együtt házasságkötés nélkül. A dolgozó, a tanult nők későbben kezdenek szülni és eleve kisebb családokat terveznek mint régebben. Két-három gyermek már érezhetően csökkentheti a házaspár életszínvonalát. Ez nagyjából hasonlóan alakul az európai országok mindegyikében. Azonos még az az ördögi kör is; 1. Tanult, magas szakképzettségű, jó anyagi körülmények között élő dolgozó nő pályamegfontolásból nem engedheti meg magának, hogy évekig gyermeket neveljen. 2. Az alacsony képzettségű asszonyok pedig anyagi okokból nem szülnek. A drákói szigor sem segít, nem javít a helyzeten az sem, ha törvény tiltja a terhességmegszakítást, mint például Spanyolországban. Tavaly 20 000 spanyol nő Londonban végeztetett terhességmegszakítást. Kissé szomorú, hogy éppen 1985-ben, a Nők Évtizedének végén állapítják meg; Európa lakossága napról napra fogy, öregszik. Gyenge vigasz, hogy ezért a gondért Európa asszonyait csak 50 százalékban terheli a felelősség! B. É.
