Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-11 / 24. szám

A tojásbegyűjtéstől az önmegvalósításig Nevezetes évfordulókban gazdag ez az esztendő. Idén gyakrabban meg kell állnunk, hogy visszapillantsunk a felszabadulásunktól megtett útra. Jeles jubileumaink egyike a Szlovákiai Nőszövetség megalapításának, haladó nőmozgalmunk jelentős állomásának az évfordulója. Négy évtizeddel eze­lőtt, június 12-én kezdhettük meg irányított — a korábbinál egy cseppet sem kevésbé forradalmibb, de már nem a nők elnyomása, megkülönbözteté­se ellen folytatott harcunkat, hanem a szervezettebb küzdelmet minden olyan visszahúzó erő ellen, amely útjában áll egyenjogúságunk gyakorlati megvalósításának. Hogy milyen volt a kezdet, milyen a folytatás, erről beszélgetünk Pásztor Saroltával, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizott­sága Elnökségének tagjával, az SZNSZ rimaszombati (Rimavská Sobota) járási bizottságának titkárával. — Tudom, hogy csak ötvenkettőben lépett szorosabban a nőmozgalom kö­telékébe. de korábban, a járási nemzeti bizottság dolgozójaként sem volt ön számára idegen a nőmozgalomban végzett munka, mivel a nőbizottságok irányítói annak idején a nemzeti bizott­ságok voltak... — Valóban így volt. Fiatal lányként kap­csolódtam be a nőmozgalomba, egyrészt munkabeosztásom mellett, másrészt a szülői ház segítségével. Édesanyám úttörő­ként vett részt a kezdeti „vasárnap délutáni akciókon", amikor a bátrabbja már össze­jött, előhúzva a szekrényből a ritkán felvett ünneplő ruhát, hogy meghallgassa, miként változtathatnánk helyzetünkön, életmó­dunkon, hogyan segíthetnénk gyorsan so­kat a társadalomnak, amely bennünket, nőket is emberszámba vesz. Elmondani nehéz, látni kellett azt az izgalmat, zseb­­kendögyürögetést, amikor valamelyikük szóláshoz készülődött. A víz is kiverte né­­hányukat, míg rászánták magukat, hogy szót kérjenek... de azután megállítani sem lehetett őket. Sorolták, mit kellene tenni. Hiszen a saját bőrükön érezték az addigi helyzet áldatlanságát, és tudták azt is, részt kell vállalniuk mindenből, ha előbbre akarunk jutni... Nehéz, de nagyon szép évek voltak azok. Mennyi kötelesség­tudat szorult az asszonyokba! Minden sza­bad idejüket feláldozták, például, amikor a közellátás érdekében járták a falut. Tojás­­begyűjtés, tejbegyűjtés, részvétel az akkor még igen fárasztó aratási, betakarítási munkákban ... Mégis micsoda eredmé­nyek születtek! Ez is forradalmi tett volt a javából! — A nőszervezet aktivistájaként részt vett a falu szövetkezetesítésében is... — Az akkori safárikovói járásban Cakó (Cakov) községben volt az első „fellépé­sem". Persze, én sem voltam különb a többieknél, csuromvizesre izgultam ma­gam, amikor először léptem pódiumra, de a lelkes taps szárnyakat adott. Éreztem, hogy elfogadtak, megszívlelték, amit mondtam ... szőttük a terveket, és becsü­lettel meg is valósítottuk őket. Hány kilo­métert tettünk meg gyalog, kerékpáron. hogy megértessük az emberekkel a szövet­kezetek előnyeit! Állítom, hogy a falu szoci­alizálását nem lehetett volna véghezvinni olyan lelkes nőmozgalmi tagok nélkül, mint a sámfalai (Sankovce) Tamási Erzsi néni, a gömörpanyiti (Gemerská Panica) Cselényi Ida néni, a rimaszécsi (Rimavská Sec) Mu­rányi néni és társaik. — A szocialista haza építése nagyon sok munkaerőt igényelt. Városon, vidé­ken az aranytartalékot a nők jelentet­ték. ki kellett mozdítani őket a háztar­tásból . . . — Bizony e téren is volt mit tenni a nőmozgalom aktivistáinak. Nem annyira a nők meggyőzésével volt baj, az könnyeb­ben ment, inkább a férjemuramékkal volt nehéz dűlőre jutni, akik közül sokan képte­lenek voltak megbarátkozni a gondolattal, hogy a feleség munkaviszonyba álljon. Megrendülni érezték családfői mivoltu­kat.. . Emlékszem egy aláírási akcióra, amikor a falu vezetőségének tagja felszó­lalt, hogy az aláírási ívet semmisnek kell nyilvánítani, mivel azt nagyobb részt nők írták alá és nem a családfők ... Kemény, kitartó munkát jelentett a nézetek formálá­sa. a maradi szokások felszámolása is, s ha a férfiak többsége nem segített volna, talán még ma is egy helyben topognánk. — A nők munkaviszonyba álltak, el­foglalták helyüket a gépek, pultok, író­asztalok mellett. Voltak, akik ráter­mettségükkel tovább is léptek a rang­listán, csakhát a szakképesítés hiány­zott Emlékszik a Földműves Asszo­nyok Téli Iskolájára ? — Hogyne emlékeznék. Magam is tobo­roztam, elő is adtam ezen a tanfolyamon, amely nagyon hasznosnak, úgy is mond­hatnám kedvcsinálónak bizonyult a to­vábbtanuláshoz is. Hányán vannak azok közül a nők közül, akik a téli iskolában ismerkedtek az alapokkal, majdhogynem az ábécével, ma komoly vezetői beosztás­ban ... — Annak idején valahogy bátrabban vállaltak funkciót a nők. mint manap­ság. pedig óvoda, bölcsőde sem volt. — Ha erre gondolok, igazolását látom annak, hogy azért mégis jó dolog, ha több nemzedék él egy fedél alatt. Nyilván azért tudtak a kisgyermekes anyák könnyebben munkát vállalni és alig maradoztak ki beteg gyerek miatt a munkából, mert a nagyszü­lők viselték gondját az unokáknak. — A későbbi években, miután nő­szövetségünk választott vezetőséggel társadalmi tömegszervezetté minő­sült, hatásköre és felelőssége is na­gyobb lett. A tagság létszáma ma há­romszázé tvenhétezer-háromszáz, eb­ből negyvenezer-ötszázöt, vagyis 71.3 százalék a magyar nemzetiségű. Szö­vetségünk részt kér és kap is bőven a társadalmi feladatok megvalósításá­ból. azoknak a kérdéseknek megoldá­sából, amelyek a szocialista család megszilárdítását és a nők személyiség­­fejlődését kedvezően érintik. — Folyamatos feladatunk a nők művelt­ségének és szaktudásának gyarapítása, mivel a nagyobb tudás és szakképzettség szavatolja a magasabb színvonalú munkát. nagyobb szakismeretek birtokában család­anyaként is igényesebben tudja nevelni gyermekét, így közvetlen hatással van tár­sadalmunk kulturális színvonalára is. De ahhoz, hogy a nő hármas feladatkö­rében helyt tudjon állni, hogy dolgozhas­son, háztartást vezessen, gyermeket nevel­hessen, sőt még közéleti tisztséget is vál­lalhasson és maradjon egy fikarcnyi szabad ideje — megfelelő feltételeket kellett te­remteni. Lakások, gyermekintézmények, szolgáltatások, a háztartások korszerűsíté­se, félkész ételek, üzemi étkezés ... A mai eredményeket nézve örömmel látjuk, hogy nőszövetségünk keze az ország minden területére elért. Sokat segített a társadalmi mozgalom, amely kezdetben a Jó ötlet aranyat ér, majd később a Mindent az emberért s most, harmadik fázisában a Társadalomnak, a családnak, önmagunk­nak — jelszó jegyében milliós értékeket teremtett, ezernyi gondot számolt fel szin­te a semmiből, a tartalékok értékesítésé­ből, annak érdekében, hogy a családok helyzetét kedvezőbbé, életkörülményeit jobbá tegyük és több ideje jusson a csa­ládtagoknak egymásra, a szülőknek gyer­meknevelésre, pihenésre, hasznos, szóra­koztató időtöltésre. — Az elmúlt négy évtized baráti kap­csolataink létesítésében, a világ haladó nőmozgalmának támogatásában is eredményes volt. . . — Nőmozgalmunk legfőbb törekvése­inek egyike kezdettől fogva internacionalis­ta kapcsolataink ápolása. Azonos cél, azo­nos szándék vezet bennünket a testvéri országok nőszervezeteivel és minden nö­vel, anyával, aki emberi kötelességének tartja, hogy szót emeljen a békéért, a népek, a nemzetek megértő egymás mel­lett éléséért. Felhasználunk, megragadunk minden alkalmat, minden lehetőséget kap­csolataink megszilárdítására, a haladó nő­mozgalmak támogatására világszerte, mert tudjuk, valljuk, hogy csak a béke, a nem­zetközi együttműködés és a nemzeti füg­getlenség feltételei között valósulhatnak meg a női egyenjogúság céljai. — Beszélgetésünket a Szlovákiai Nőszövetség megalakulásának jubile­uma alkalmával azzal a gondolattal zárnám, hogy nem volt szándékunkban elemzést készíteni szövetségünk tevékenységéről, csupán szerettük volna felvillantani azt a többletet, amit a nőmozgalom kezdettől fogva jelent társadalmunk fejlődésében, előrehaladásában. És megerősíteni az elvitatha­tatlan tényt, hogy a nők tevékenysége szervezett irányítás mellett mind a politikai életben, mind a munkában s a társadalmi tevékenység más területein azt jelenti, hozzáadnak az élethez valamit, ami a női nem sajátja: kritikus szemléletüket, gyakorlatias állásfoglalásukat, életbölcsességüket, igazságérzetüket és energiájukat. Ezt a hatalmas erőt kormányozza, irányítja nőszövetségünk mindig a legszükségesebb területre — nemcsak a nőket érintő dolgok, hanem az ország, közös dolgaink eredményes megvalósításáért. JANDÁNÉ H. MAGDA

Next

/
Thumbnails
Contents