Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-11 / 24. szám
A tojásbegyűjtéstől az önmegvalósításig Nevezetes évfordulókban gazdag ez az esztendő. Idén gyakrabban meg kell állnunk, hogy visszapillantsunk a felszabadulásunktól megtett útra. Jeles jubileumaink egyike a Szlovákiai Nőszövetség megalapításának, haladó nőmozgalmunk jelentős állomásának az évfordulója. Négy évtizeddel ezelőtt, június 12-én kezdhettük meg irányított — a korábbinál egy cseppet sem kevésbé forradalmibb, de már nem a nők elnyomása, megkülönböztetése ellen folytatott harcunkat, hanem a szervezettebb küzdelmet minden olyan visszahúzó erő ellen, amely útjában áll egyenjogúságunk gyakorlati megvalósításának. Hogy milyen volt a kezdet, milyen a folytatás, erről beszélgetünk Pásztor Saroltával, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága Elnökségének tagjával, az SZNSZ rimaszombati (Rimavská Sobota) járási bizottságának titkárával. — Tudom, hogy csak ötvenkettőben lépett szorosabban a nőmozgalom kötelékébe. de korábban, a járási nemzeti bizottság dolgozójaként sem volt ön számára idegen a nőmozgalomban végzett munka, mivel a nőbizottságok irányítói annak idején a nemzeti bizottságok voltak... — Valóban így volt. Fiatal lányként kapcsolódtam be a nőmozgalomba, egyrészt munkabeosztásom mellett, másrészt a szülői ház segítségével. Édesanyám úttörőként vett részt a kezdeti „vasárnap délutáni akciókon", amikor a bátrabbja már összejött, előhúzva a szekrényből a ritkán felvett ünneplő ruhát, hogy meghallgassa, miként változtathatnánk helyzetünkön, életmódunkon, hogyan segíthetnénk gyorsan sokat a társadalomnak, amely bennünket, nőket is emberszámba vesz. Elmondani nehéz, látni kellett azt az izgalmat, zsebkendögyürögetést, amikor valamelyikük szóláshoz készülődött. A víz is kiverte néhányukat, míg rászánták magukat, hogy szót kérjenek... de azután megállítani sem lehetett őket. Sorolták, mit kellene tenni. Hiszen a saját bőrükön érezték az addigi helyzet áldatlanságát, és tudták azt is, részt kell vállalniuk mindenből, ha előbbre akarunk jutni... Nehéz, de nagyon szép évek voltak azok. Mennyi kötelességtudat szorult az asszonyokba! Minden szabad idejüket feláldozták, például, amikor a közellátás érdekében járták a falut. Tojásbegyűjtés, tejbegyűjtés, részvétel az akkor még igen fárasztó aratási, betakarítási munkákban ... Mégis micsoda eredmények születtek! Ez is forradalmi tett volt a javából! — A nőszervezet aktivistájaként részt vett a falu szövetkezetesítésében is... — Az akkori safárikovói járásban Cakó (Cakov) községben volt az első „fellépésem". Persze, én sem voltam különb a többieknél, csuromvizesre izgultam magam, amikor először léptem pódiumra, de a lelkes taps szárnyakat adott. Éreztem, hogy elfogadtak, megszívlelték, amit mondtam ... szőttük a terveket, és becsülettel meg is valósítottuk őket. Hány kilométert tettünk meg gyalog, kerékpáron. hogy megértessük az emberekkel a szövetkezetek előnyeit! Állítom, hogy a falu szocializálását nem lehetett volna véghezvinni olyan lelkes nőmozgalmi tagok nélkül, mint a sámfalai (Sankovce) Tamási Erzsi néni, a gömörpanyiti (Gemerská Panica) Cselényi Ida néni, a rimaszécsi (Rimavská Sec) Murányi néni és társaik. — A szocialista haza építése nagyon sok munkaerőt igényelt. Városon, vidéken az aranytartalékot a nők jelentették. ki kellett mozdítani őket a háztartásból . . . — Bizony e téren is volt mit tenni a nőmozgalom aktivistáinak. Nem annyira a nők meggyőzésével volt baj, az könnyebben ment, inkább a férjemuramékkal volt nehéz dűlőre jutni, akik közül sokan képtelenek voltak megbarátkozni a gondolattal, hogy a feleség munkaviszonyba álljon. Megrendülni érezték családfői mivoltukat.. . Emlékszem egy aláírási akcióra, amikor a falu vezetőségének tagja felszólalt, hogy az aláírási ívet semmisnek kell nyilvánítani, mivel azt nagyobb részt nők írták alá és nem a családfők ... Kemény, kitartó munkát jelentett a nézetek formálása. a maradi szokások felszámolása is, s ha a férfiak többsége nem segített volna, talán még ma is egy helyben topognánk. — A nők munkaviszonyba álltak, elfoglalták helyüket a gépek, pultok, íróasztalok mellett. Voltak, akik rátermettségükkel tovább is léptek a ranglistán, csakhát a szakképesítés hiányzott Emlékszik a Földműves Asszonyok Téli Iskolájára ? — Hogyne emlékeznék. Magam is toboroztam, elő is adtam ezen a tanfolyamon, amely nagyon hasznosnak, úgy is mondhatnám kedvcsinálónak bizonyult a továbbtanuláshoz is. Hányán vannak azok közül a nők közül, akik a téli iskolában ismerkedtek az alapokkal, majdhogynem az ábécével, ma komoly vezetői beosztásban ... — Annak idején valahogy bátrabban vállaltak funkciót a nők. mint manapság. pedig óvoda, bölcsőde sem volt. — Ha erre gondolok, igazolását látom annak, hogy azért mégis jó dolog, ha több nemzedék él egy fedél alatt. Nyilván azért tudtak a kisgyermekes anyák könnyebben munkát vállalni és alig maradoztak ki beteg gyerek miatt a munkából, mert a nagyszülők viselték gondját az unokáknak. — A későbbi években, miután nőszövetségünk választott vezetőséggel társadalmi tömegszervezetté minősült, hatásköre és felelőssége is nagyobb lett. A tagság létszáma ma háromszázé tvenhétezer-háromszáz, ebből negyvenezer-ötszázöt, vagyis 71.3 százalék a magyar nemzetiségű. Szövetségünk részt kér és kap is bőven a társadalmi feladatok megvalósításából. azoknak a kérdéseknek megoldásából, amelyek a szocialista család megszilárdítását és a nők személyiségfejlődését kedvezően érintik. — Folyamatos feladatunk a nők műveltségének és szaktudásának gyarapítása, mivel a nagyobb tudás és szakképzettség szavatolja a magasabb színvonalú munkát. nagyobb szakismeretek birtokában családanyaként is igényesebben tudja nevelni gyermekét, így közvetlen hatással van társadalmunk kulturális színvonalára is. De ahhoz, hogy a nő hármas feladatkörében helyt tudjon állni, hogy dolgozhasson, háztartást vezessen, gyermeket nevelhessen, sőt még közéleti tisztséget is vállalhasson és maradjon egy fikarcnyi szabad ideje — megfelelő feltételeket kellett teremteni. Lakások, gyermekintézmények, szolgáltatások, a háztartások korszerűsítése, félkész ételek, üzemi étkezés ... A mai eredményeket nézve örömmel látjuk, hogy nőszövetségünk keze az ország minden területére elért. Sokat segített a társadalmi mozgalom, amely kezdetben a Jó ötlet aranyat ér, majd később a Mindent az emberért s most, harmadik fázisában a Társadalomnak, a családnak, önmagunknak — jelszó jegyében milliós értékeket teremtett, ezernyi gondot számolt fel szinte a semmiből, a tartalékok értékesítéséből, annak érdekében, hogy a családok helyzetét kedvezőbbé, életkörülményeit jobbá tegyük és több ideje jusson a családtagoknak egymásra, a szülőknek gyermeknevelésre, pihenésre, hasznos, szórakoztató időtöltésre. — Az elmúlt négy évtized baráti kapcsolataink létesítésében, a világ haladó nőmozgalmának támogatásában is eredményes volt. . . — Nőmozgalmunk legfőbb törekvéseinek egyike kezdettől fogva internacionalista kapcsolataink ápolása. Azonos cél, azonos szándék vezet bennünket a testvéri országok nőszervezeteivel és minden növel, anyával, aki emberi kötelességének tartja, hogy szót emeljen a békéért, a népek, a nemzetek megértő egymás mellett éléséért. Felhasználunk, megragadunk minden alkalmat, minden lehetőséget kapcsolataink megszilárdítására, a haladó nőmozgalmak támogatására világszerte, mert tudjuk, valljuk, hogy csak a béke, a nemzetközi együttműködés és a nemzeti függetlenség feltételei között valósulhatnak meg a női egyenjogúság céljai. — Beszélgetésünket a Szlovákiai Nőszövetség megalakulásának jubileuma alkalmával azzal a gondolattal zárnám, hogy nem volt szándékunkban elemzést készíteni szövetségünk tevékenységéről, csupán szerettük volna felvillantani azt a többletet, amit a nőmozgalom kezdettől fogva jelent társadalmunk fejlődésében, előrehaladásában. És megerősíteni az elvitathatatlan tényt, hogy a nők tevékenysége szervezett irányítás mellett mind a politikai életben, mind a munkában s a társadalmi tevékenység más területein azt jelenti, hozzáadnak az élethez valamit, ami a női nem sajátja: kritikus szemléletüket, gyakorlatias állásfoglalásukat, életbölcsességüket, igazságérzetüket és energiájukat. Ezt a hatalmas erőt kormányozza, irányítja nőszövetségünk mindig a legszükségesebb területre — nemcsak a nőket érintő dolgok, hanem az ország, közös dolgaink eredményes megvalósításáért. JANDÁNÉ H. MAGDA