Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-04 / 23. szám
Kati néni fehér tyúkja Tf\ i^jiNnuEsl 1 . .pStáI TIT’’ w______fi, Volt nekem egy áldott jó nénikéin, aki falun lakott. Annyira szerettük, hogy amikor kislányom született, róla neveztük el. Kati néni nagy örömében kijelentette, hogy öfogja nevelni a kis Katikát, s mivel dolgoztam, bizony jól jött a segítség. A kislányom később is, amikor már nagyobbacska volt, gyakran töltötte a nyaral Kati néninél falun, aki büszke volt, hogy a bratislavai kislány hozzá jár nyaralni. Egyik nyáron elutaztam a kislányommal nyaralni. de ezúttal a rokonokhoz. A férjem maradt csak otthon. Egyik nap kopogtattak az ajtón. Hát egy anyóka jött Kati néni falujából Nagy fehér tyúkot hozott, amit Kati néni küldött, mert ugye a gyereknek friss tyúkból kelI levest enni, és az a városban nincsen . . . Igen ám, de mi a városban nem voltunk berendezkedve baromfi tartásra, és a férjem nem tudta, mit kezdjen a tyúkkal Le nem vághatta, hiszen Katikának küldték, s amíg haza nem jön, életben kell tartani! Sok gondolkodás után végül egy hosszú spárgát kötött a tyúk lábára, a másik végét meg az ebédlőasztal lábához kötötte. Reggelenként. amikor munkába ment. vizet és kenyerei tett a szőnyegre, nehogy éhezzen a tyúkocska. Néhány nap múlva kaptuk meg a levelet, hogy siessünk haza, mert a kis Katira nagy meglepetés vár. a jó Kati néni küldött neki valamit. Nagy sebbel-lobbal haza is utaztunk, s hát elképzelhető, hogy mit láttam! A szoba, amelyben a tyúkocska lakott majd egy hétig, szörnyű látványt nyújtott. Nem is beszélve a szagról, ami a lakásban volt! S bár Katika tényleg nagyon örült az élő fehér tyúknak, én elhatároztam, hogy bizony azonnal megfőzöm belőle a finom levest! SLAMA VALÉRIA Szakítás Az ötéves kis Emese a környék kedvence. Copfokba kötött hollófekete haja, meleg barna szeme, kis fitos orra. bájos pofikája nehezen kerüli el bárki figyelmét is. Az oviban a kis legény kék csodálják Emesét, minden lehető alkalommal köréje sereglenek. De a kislányok is nagyon kedvelik, mert Emese szerényen viseli, hogy mindig ö áll az érdeklődés központjában. Az ovis .fiatalemberek" közül csak Zsoltinak szentel több figyelmet, mint a többi „imádónak”. Mindig megosztják egymással a tízóraijukat, a csokit, a rágógumit, együtt játszanak, sétálnak, együtt járnak haza — kézenfogva — az oviból Egy szép napsugaras márciusi napon Emese szokatlanul szomonían köszönt rám. Örökös hűséges kísérője, Zsolti, nem volt vele. — Hát Zsolti hol van ? — kérdeztem kíváncsian. Emese nagy barna szeme kerekre tágult. — Hát te nem is tudod? — Mit ? — vágtam rá gyorsan. — Szakítottunk. — Szakítottatok? — kérdeztem csodálkozva, s éreztem, hogy mosoly bújkál a szájam szegletében. De aztán gyorsan elkomolyodtam. Elvégre mégsem illik a más nagy bánatából tréfát csinálni. — Aztán miért? — Mert a nőnapon még egy nyalókával sem
