Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-06-04 / 23. szám

Május. Tarka színekben pompázó, békét, szabadságot hozó hónap. Május 9-e felszabadulásunk dátuma. Ezt az ünnepet köszönti az ötévenként újra- és újrajelentkező országos spartakiád. A rendezvény történetében immár harmadszor volt a járási premier színhelye Dunaszerdahely (Dunajská Streda).

A csallóközi város két napon át spartakiádhangulatban élt, az utcákon, a házak előtt, a parkokban színes mezbe öltözött lányok, asszonyok, gyerekek, s szolidabb szerelésbe bújt férfiak hemzsegtek. Az ember csak nagy nehezen, a tömeg között kígyózva jutott el a DAC stadionjába, ahol persze csöppet sem volt más a helyzet, sőt a kép még monumentálisabbá vált.

Kicsinyek, nagyok, nők és férfiak ott tolongtak bolyban, várták a nagy pillanatot, a fellépés pillanatát. Órák, napok, hónapok sok-sok munkája után agyuk pontosan bevésett minden mozdulatot, a zene minden ütemét. Most mégis izgulnak. Pedig nem is érem a tét... Nem is érem!? Nekik az élmény, a mozgás öröme, szépsége, a nagy strahovi lehetőség talán többet jelent ennél. Igen,

jóval többet. S igazuk van. A sok-sok világversenyt megjárt emberek a megmondhatói, ezek légköre nem ér fel a spartakiád spontán, rivalitást nélkülöző légkörével. Itt sokszor a család minden tagja tomászik. így volt ez ezen a csallóközi rendezvényen is. ahol számos anyuka befejezve a gyakorlatát futott oda kislányához vagy fiához, mondván, ne izgulj, megy ez, mint a karikacsapás.

Az ünnepi bemutató feszültségét — ha egyáltalán volt ilyen — egy csapásra föloldotta a nyitókép sikere, s felhangzó taps. Csibrey István esztétikus is kifejező nyitóképet koreografált. S az utána következő folytatást is hasonló jelzőkkel illethetnénk. Dvorak Szláv táncokjai a zöld szoknyás, fehér mezes asszonyok, lányok zenei és ritmusérzékét egyaránt próbára tette. Az alapiskola felsőosztályos lányai pedig arról adtak számot, hogy életüket áthatja a modem, lüktető ritmus, hogy szeretik a táncot, ügyelnek mozgásuk esztétikájára. A közönség — mint minden rendezvényen — itt is a legapróbbakat záija igazán szívébe, az anyukákkal, nagymamákkal, elvétve apukákkal tornázó kicsinyeket, akik között a

legkisebb alig hároméves. Néha bizony elfelejtik, mit is kell most csinálni, elvesztik az anyukát, s ilyenkor eltörik a mécses, kavarodás támad, de ez a természetes, életközeli megnyilvánulás külön bájt kölcsönöz gyakorlatuknak. A középiskolás lányok komolyabb műsorszámmal lépnek a közönség elé, s az egybegyűltek elismerően bólintanak a befejezés után: lírai bemutatójuk, amely a zene, a mozgás, a koreográfia kontraszt elemeire épül, méltán a legesztétikusabbak, legprecízebben előadottak egyike. Baloghné Lély Magda, a minden strahovi bemutatót megjárt oktató ezúttal is kitett magáért.

De nemcsak Baloghné ... Vele együtt valamennyi járási és helyi okató. aki idejét, türelmét nem kímélve hónapokat szánt arra, hogy a járási premier káprázatos legyen. S a névtelen névsorból nem hagyhatjuk ki a gyakorlatozókat sem. Mit is mondhatnánk valamennyiőjüknek? Szegény a készlettár, tehát mindössze egy szót: Köszönjük!

Nagy László felvételei URBÁN KLÁRA