Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-04 / 23. szám
gére Valóban nagyon nehéz helyzetben van. Először, mert a korábbi életétől még nem szakadt el, de már az újhoz is kötődik annyira, hogy ettől se legyen könnyű megválnia. Másodszor, mert Ön most beteg, testben és lélekben egyaránt végtelenül elerötlenedett, az idegállapota nagyon le gyöngült. Azt tanácsolom, legelőször is menjen orvoshoz. Keressen föl egy pszichiátert aki gyógyszerekkel kicsit felerősíti önt hogy ne omoljon össze folyvást, és végig tudja csinálni a mindennapokat. Erre most nagy szüksége van. A szakorvossal lehetősége lesz beszélgetni is a gondjairól, és segítséget kaphat gyötrő gondolatai elrendezéséhez, ami talán segít ségére lesz majd a döntése megszületésénél is. Nekem egyetlen levele alapján nagyon nehéz bármit is tanácsolnom. (De az orvos sem dönt majd Ön helyett, figyelmeztetem!) Azt hiszem. Önt legfőképpen a honvágy gyötri, s ehhez kapcsolja régi udvarióját hogy ezt a megfoghatatlan, különös érzést valahogy kézzelfoghatóvá tegye. Nagyon fél, irtózik a gondolatától is annak, hogy idegenben kezdjen új életet, azaz, hogy el kelljen szakad nia otthonától. Sokan megélték már ezt az állapotot. évek múltával sokaknak sikerült túljutniuk rajta, mások egy életen át szenvedtek tőle. Hogy önre melyik szőr is meg kell erősödnie, hogy képes legyen józanul látni önmagát, felmérni erejét és képességeit (ehhez kell a pszichiáter szakértő segítsége és a gyógyszerei). Azután kérheti a férje megértését és türelmét, avagy a régi barátja segítségét A régi barátját mindenképpen keresse meg. De fel kell készülnie a csalódásra is, hisz azóta évek teltek el, mindketten sokat változtak. Ne alapozzon hát mindent, (és főleg ne látatlanban!) a barátjára! Nekem innét távolról megoldás nak tűnne — legalábbis egy időre, próbaképpen meg kéne tenniük, ha a férje jószíwel hajlandó erre —, hogy együtt kezdenék el itthon közös, új életüket. De ha egyik sem megy, ha a férje költözni nem hajlandó, ha a barátjára nem számíthat, és az is végképp kiderül, hogy idegenbe szakadva élni nem Önnek való, ne féljen, szedje össze minden erejét és magabiztonságát, vértezze föl magát, egy kis elszántsággal is, és menjen haza egyedül. Menjen, míg nem késő, és álljon meg a saját lábán, kezdje az új életét egyedül — akár a szülei támogatására se számítva —, hisz Ön még nagyon-nagyon fiatal. T. M. nyárasdi (Topofniky) olvasónk azt kérdezi, hogy jár-e férjének nyugdíjemelés. Férjének eddig 1 431 Kés nyugdíja volt. Neki magának eddig 300 Kcs szociális segélyt folyósítottak, amit most megvontak tőle, azt szeretné tudni, miért? A társadalombiztosítási törvény alapján nyújtott szociális járadékra nincs perelhető jogigény. Ez un. önkéntes juttatás, amit az a személy kaphat, aki már betöltötte 65. életévét, vagy — ha fiatalabb — teljesen rokkantnak ismerik el, s mindkét esetben ilyen segélyre rá van utalva. A szociális ráutaltság megítélésénél tekintetbe veszik a kérelmező és házastársa kereseti, családi és szociális viszonyait. A szociális járadékról a járási nemzeti bizottság mellett létesített albizottság dönt. A szociális járadékot nyilván a fenti szempontok tekintetbevételével vonták meg. Az ún. kis nyugdíjak emeléséről az 1984. évi 108. számú törvény rendelkezik. Eszerint ez év január 1-vel felemelték az öregségi, rokkantsági, részleges rokkantsági, özvegyi és árvasági nyugdíjat azoknál, akiknek nyugdíját 1971. január 1-e előtt állapították meg. Ez az emelés az öregségi és teljes rokkantsági nyugdíjaknál havi 70 Kcs-t, a részleges rokkantsági nyugdíjnál és a teljesen árva gyermekek árvasági nyugdijánál havi 35 Kcs-t, az özvegyi nyugdíjnál havi 42 Kcs-t és a félárva gyermek árvasági nyugdíjánál havi 21 Kcs-t tesz ki. Azokban az esetekben, amikor a nyugdíjasnak a nyugdiján kívül nincs más megélhetési forrása, az öregségi, rokkantsági, özvegyi és a teljesen árva gyermekek árvasági nyugdíját, a szociális járadékot havi 950 Kcs-ra emelik. Ha pedig az öregségi, rokkantsági vagy szociális nyugdijat élvező személynek ráutalt családtagja van, akkor ezt — mint egyetlen megélhetési forrását — kérelmére havi 1 600 Kcs-ra emelik fel. Olvasónk férje kérje tehát a nyugdíjintézetnél (Úrad döchodkového zabezpecenia, 811 08 Bratislava, Ulica 29. augusta 8). a havi 1 431 Kcs öregségi nyugdíjának a felemelését azon a címen, hogy ez az egyetlen megélhetési forrása, amire a felesége is rá van utalva. Dr. BERTHA GÉZA Gyermekünk óvodás lesz Valamikor réges-régen ... így kezdődik sok magyar népmese. így kezdhetném írásomat is, csak nem mesével folytatom, hanem azzal, hogy valamikor réges-régen még nagyon sok hároméves kisgyermek nem járt óvodába. Az édesanyák zöme háztartásbeli volt, gyermekét otthon nevelte. Teltek az évek, egyre több édesanya vállalt munkát lehetőség nyílt tanulásra, felelős munkakörök betöltésére. Nőtt az igény az óvodák számának növelésére, egyre több 3—6 éves korú gyermek került óvodába. Ez társadalmi és családi érdek, hiszen a mai óvoda nemcsak gyermekmegőrző intézmény, nagy a szerepe az iskolára való előkészítésben is. E rövid bevezető után szeretnék rátérni egy sokakat érintő kérdésre, mégpedig arra. hogy sok év tapasztalatait leszűrve, milyen az óvodára való helyes előkészítés, tehát mi a szülő teendője, ha gyermekét óvodába akarja adni. Az óvodába érkező gyermekeket két csoportra oszthatjuk: a családból és a bölcsődékből érkezőkre. Azokkal a gyermekekkel, akik bölcsődéből jönnek, kevesebb a probléma. Megszokták a gyermekközösséget, a koránkelést és a szülőktől való távollétet. Beszoktatásuk simább, gördülékenyebb, kb. egy hét alatt megszokják az új környezetet, az óvó nénit és az új gyermekeket. A bölcsődében már megszokták az intézményes napirendet — a játék, alvás, étkezés, higiéniai szokások azonos ritmusát —, ami gondot jelent, legalábbis kezdetit, bizonyos rossz szokások begyökerezése pl. karmolás, harapás, önzés, irigység. Természetesen ez előfordulhat családból jött gyermeknél is, de jóval ritkábban. Egyszóval a bölcsődéből jött gyermekeknél lerövidül a beszoktatási időszak, az esetleges problémák simán megoldhatók, ha jó a szülő—pedagógus viszony. Itt a szülő feladata csak annyi — és ez nagyon hálás szerep —, hogy gyermekével közölje a tényt: olyan nagy fiú, lány lett belőled, hogy kinőttél a bölcsődéből, ezentúl óvodába járhatsz, újabb kicsik jönnek helyedbe. Ez különben minden bölcsődés hő vágya, olyan, mint amikor az alsó tagozatos iskolás felső tagozatba lép, vagy a felső tagozatos gimnáziumba megy. A bölcsődéből jött gyermekek már az egész első napot az óvodában töltik, nem úgy, mint némelyik családból jött (erre még kitérek a későbbiek folyamán). Most nézzük meg. mi a helyzet a családból jött gyermekkel. Nagyon lényeges a helyes szülői magatartás, az úgynevezett otthoni óvodára való előkészítés. Ennek nem szabad 2—3 napra leszűkülnie. Ha szeptember 1-től adjuk be gyermekünket óvodába, már az egész nyári időszak legyen az óvodára való előkészítés időszaka. Séta közben látogassuk meg az óvodát, ismerje meg az épületet. A parkban, ahol óvodások játszanak, engedjük a játszó gyermekek közé, lássa, hogy közösen játszanak, megosztják a játékszereket, nincs „enyém", „tied", ellenben van „miénk". Megfigyelheti a sorakozást, a párba állást, és azt, hogy a gyerekek milyen szépen követik az óvó néni útmutatásait. Lehetőleg egyre sűrűbben szőjük be mondanivalónkba azt a tényt, hogy a gyermekekkel Az előkészítésről nincsenek szülők az óvodában. Az apukák, anyukák dolgoznak, az óvó néni helyettesíti őket. Nem szabad előfordulnia annak, aminek sokszor voltam szem- és fültanúja: a gyermek az óvodába lépés (legfeljebb előző) napján hallja először azt, hogy anyukája elmegy, és csak délután jön érte. Még úgyis nagy megrázkódtatás a gyermeknek az elválás, ha százszázalékosan tudja, hogy csak ő marad az óvodában, anyukája-apukája munkába megy. A szülőnek, mielőtt gyermekét óvodába viszi, magában kell a dolgokat rendeznie, tisztáznia. Helyes a határozott szülői magatartás — tudnia kell, hogy mit akar gyermekével (ez nemcsak az óvodai beszoktatásra vonatkozik!). Ha óvodába akarja járatni, céltudatosan, határozottan viselkedjék gyermekével szemben. Mit jelent ez a céltudatos határozottság? Az óvodai életet úgy kell beállítani a gyermek előtt, amilyen az a valóságban. Tehát: „sokat játszhatsz majd ott, de a játékokra vigyázni kell, és szépen helyrerakni, úgy, mint otthon. Az óvodában többször hallgathatsz mesét, nemcsak este. Aranyos kis mosdók, WC-k vannak, amit te is lehúzhatsz, a vízcsapot is egyedül engedheted meg. mert alacsonyan van. Ha ügyes vagy, segíthetsz az óvó néninek teríteni, ceruzákat szétosztani, virágokat locsolni". Sorolhatnám még tovább, a lényeg az, hogy a gyermekben helyes kép alakuljon ki az óvodáról. Ez a kép ne legyen túl idealizált, se túl elriasztó. Ez bizony nem könnyű dolog, próbáljuk magunkat beleélni a gyermek helyzetébe. Minket, felnőtteket hogy megvisel pl. a munkahely-változtatás — új környezet, ismeretlen emberek —, ugyanez van a gyermeknél, s ezenkívül a szeretett szülőktől is el kell válnia. Talán nevetségesnek tűnik, de sokszor úgy érzem, egy-két hétig a szülőknek kellene óvodába járniuk, hogy gyermeküket helyesen tudják előkészíteni a rendszeres óvodába járásra. Óva intek minden szülőt a sajnálkozó magatartástól. Konkrét példa: a kisfiú már egy hete jár óvodába, a szokásos kép az ajtó előtt — búcsúzkodás, puszi és még egy puszi, aztán a szöveg: „Jaj, szegény kisfiam, úgy sajnállak, hogy neked ide kell járnod, és itt kell téged hagynom." Hát legény legyen a talpán, aki ezután vígan megy be a csoportszobába. Helyette: „Ha tudnád, milyen szívesen cserélnék veled! Én maradnék itt hisz tudom, hogy ma bábozni fogtok, és te mennél helyettem dolgozni. Na gyorsan fuss be, és én nagyon sietek érted." Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy a gyermeknek mindig éreznie kell a határozottságot, tehát anyu, apu tudja, hogy mit akar, nekem legjobb, ha szótfogadok, mert akkor minden jól megy. Bővebben a még adódó, sűrűn előforduló beszoktatási gondokról, a helyes szülői és óvónői magatartásról a következő írásunkban lesz szó. görcs Mária óvónő (nőn)
