Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-04 / 23. szám
Felszabadulásunk negyvenedik évfordulóját kis és nagy településeink lakossága egyaránt megünnepelte. Alábbi levélrészleteink egyegy faluról, emberről, egy-egy népcsoportról mondanak el az évfordulóval kapcsolatban megjegyzendő dolgokat. íme: Bogyán (Bodza) zsúfolásig megtelt a művelődési ház. amikor a negyven évvel ezelőtti első szabad percekre emlékeztünk. Legalább kétszáznegyvenen tolongtunk a teremben, hogy együtt örüljünk annak: békében élünk, dolgozunk. Kürthy Béla, a pártszervezet elnöke mondott megnyitót, majd az óvodások és a laki (Sokolce) alapiskolások szórakoztattak bennünket. Utána Végh Zoltán, a hnb elnöke vette sorra, mi mindenre kell emlékeznünk és gondolnunk, ha az elmúlt negyven esztendőt akarjuk felidézni. Hiszen ebbe a felszabadításunkon kívül olyan jelentős mérföldkövek is beletartoznak, mint társadalmi rendszerünk változása. Bogyán ma már összkomfortos, téglából épült családi házakban laknak, amelyek szilárd burkolatúak. Minden családot szolgál a villamos áram, s a legtöbb ember ivóvízgondja is megoldódott. S mindez a földmüvesszövetkezet fejlődésével, gyarapodásával párhuzamosan zajlott le. Az ember gyakran nem is értékeli igazán mindazt, ami megvan. Csak ilyen alkalmakkor, amikor szembesülni kénytelen a tényekkel, méri fel, mit is jelent a fejlődés valójában. Ilyenkor lát igazán a szavak mögé, ilyenkor tudatosítja, milyen gazdag, mert róla van szó. Ezek után a járási pártbizottság küldötte átadta a felszabadulás 40. évfordulójára alapított emlékérmet Nagy Lászlónak, Nagy Irénnek, Antal Kálmánnak és Vajlik Lászlónak, majd a Slovkoncert művészeinek előadását tekintettük meg. A nagygyűlés végén mindenki egyöntetűen fejezte ki óhaját: a jövendő évek hozzák meg a népek megértését, együttműködését és barátságát, a tartós békét Földünknek. (Nagyné Kulcsár Margit) A lévai (Levice) járás nemzeti bizottságai és a Nemzeti Front járási szervezetei értékes kötelezettségeket vállaltak felszabadulásunk 40. évfordulója tiszteletére. A vállalások mind a hetven nemzeti bizottság tevékenységét érintik, s a társadalmi és tömegszervezetek tagjainak kötelezettségeivel együtt több mint 2 millió 539 ezer munkaóra ledolgozását jelentik. Az ezalatt elvégzendő munka értéke pedig csaknem 47 és fél millió korona értékű. A mintegy 50 létesítményen, melyet Z-akcióban építenek járásunkban, 26 millió 300 ezer korona értékű munka elvégzését jelenti a felszabadulási kötelezettségvállalási mozgalom, a környezet szépítéséért pedig 21 millió korona értékű munkát végeznek el. (Császár Ernő) Jánok (Janik) községben is örömmel nyugtáztuk a negyven év alatt elért fejlődést, azt, hogy felépült a vegyesbolt, a vendéglő, egy központi épület a hnb-nek, a postahivatalnak, a népkönyvtárnak, a fodrászatnak ... Hogy új óvoda, új iskola és ravatalozó is épült, hogy a falunkban már vannak szövetkezeti lakások, hogy a portalanított utakat járda szegélyezi... És sorolhatnám még hosszan, de nem teszem. Inkább arra gondolok, e jeles évfordulón mi azokról is megemlékeztünk, akik ma már nincsenek köztünk, ám sokat tettek értünk, falunkért. Csak egy valakiről nem esett szó. Zelená Jolánról, aki jelenleg a hnb titkára. 1959 óta dolgozik a helyi nemzeti bizottságon, ifjúsági szervezetet, szövetkezetét alapított annak idején, szervezte a tömegszervezetek tagságát, sőt jó néhányban tisztséget is vállalt. Agitált, munkára serkentett, maga is élen járt a közért végzett feladatok teljesítésében, meghallgatta az embereket, megtanácskozta velük, mikor mi a legfontosabb teendő, panaszokat vizsgált ki, ügyeket intézett, tanácsokat adott. .. E negyven esztendő nagyobbik fele az ő munkájának is hordozója. S csaknem harminc éve bíznak benne választói, s csaknem harminc éve dolgozik lankadatlanul választóiért. Ezen az évfordulón, úgy érzem, neki is illik legalább jó erőt, egészséget kívánnunk. (Firtko Istvánné) Érsekújvár (Nővé Zámky) cigány származású lakosságának is van mire emlékeznie a felszabadulás 40. évfordulóján. A háború utolsó esztendeiben őket is elérte a fasiszta fajgyűlölet, Így százával deportálták az újvári cigányokat, hogy gázkamrában végezzék életüket. Azóta negyven év telt el, a mi életünk is gyökerestül megváltozott, nekünk is hoztak szépet az esztendők. Egyenrangúak, egyenjogúak lettünk, s megmutattuk: dolgozni is tudunk. Ránk is lehet számítani. Itt Újvárban, az Elektrosvitben Kolompár József, Kotlár Miklós, Farkai Mihály, Kovács László és Dráfi Sándor nagyon jó munkások, sőt akad köztük brigádvezető is! Egyre többen tanulunk szakmát, képezzük magunkat, hogy hasznára legyünk társadalmunknak. Zenészeink a fővárosba vagy külföldre járnak, ott öregbítik jó hírünket, ott hirdetik, hogy megváltozott az életünk, becsületesen dolgozunk, van jó lakásunk, munkánk, megélhetésünk, tisztességes keresetünk. Hát nekünk ezt is jelenti a negyven év, ez a negyvenedik évforduló. (Kovács Barnabás) Április végén, a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából ünnepi műsort rendezett a Csemadok Galántai (Galanta) Járási Bizottsága. A sládkovicovói kultúrház fél nyolcra, a műsorkezdésre zsúfolásig megtelt. A versek és ünnepi beszédek után a helyi, a zsigárdi (Ziharec) és a nádszegi (Trstice) énekkarok közös nyitódalai következtek. A Pintér Ferenc vezényelte „nagy" kórus Eugen Suchoó és Kodály Zoltán egy-egy énekszámát szólaltatta meg. Ezután a szólóénekesek, majd a teáedikovói citerazenekar, az éneklöcsoportok, valamint a „fő szám", a hazai Új Hajtás táncegyüttes műsora következett. A műsor két érdekessége, hogy a fellépő „művészek" valamennyien a különböző járási versenyek győztesei voltak, a műsoron pedig részt vett egy értékelő bizottság, amely a táncosok műsorát figyelte fokozottan, bíráló szemmel, a zselizi (Zeliezovce) Országos Népművészeti Fesztiválra válogatva a szereplőket. A műsor változatos és minden műfajban színvonalas volt. (H. M.) Ünnep-e a személyi igazolványok átvétele? Szocialista társadalmunkban egy-egy polgár életének jelentősebb eseménye, családi ünnepe nem magánügy. A nemzeti bizottságok munkájának eredményeként az utóbbi időben az egyén ünnepe közüggyé vált. A PÜT tagjai igyekeznek az ember életét — a születéstől a halálig — figyelemmel követni, jelentősebb „állomásokhoz" érkezve azokat emlékezetessé tenni. E szertartások közül néhány az ifjúságot közvetlenül érinti. Sajnos azonban, az utóbbi időben az ifjú életének egyik legjelentősebb eseménye elszürkült: ünnepség nélkül veszi át állampolgárrá válásának első hivatalos jelképét, a személyi igazolványt... A tizenöt évesek életében jelentős változás áll be, fontos állomáshoz érkeznek: fiatal koruk ellenére is a társadalom felelős tagjaivá válnak, ekkor indulnak a felnőtt élet felé, tudatosítva a rájuk háruló felelősséget, a velük szemben támasztott igényeket és elvárásokat... Az ünnepség után — így láttam — tetteikért, magatartásukért felelős állampolgárokként, átszellemült arccal hagyták el a szertartás színhelyét ... Mindez már a múlté. Ez a szertartás, még mielőtt végleg életre kapott volna, az iskolareform következtében gazdátlanná vált, kicsúszott a rendező szervek hatásköréből. Ezt megelőzően a kilencéves alapiskolák végzős diákjai május végén, június elején a PÜT, az iskola igazgatósága, a pionirszervezet és a járási nemzetbiztonsági szervek együttes, körültekintő, átgondolt szervező munkája eredményeként vették át személyi igazolványukat. Az átvétel napja számukra ünneppé, emlékezetes nappá vált, ha a naptárban nem is jelölték piros betűkkel... Egy-két éve már a nyolcadik osztályos tanulók is választhatnak pályát. Tizennégy évesekként kerülnek ki az alapiskolából, személyi igazolvány nélkül ingáznak gyakran sokszáz kilométert új otthonuk és egykori lakhelyük között Tizenötödik életévük betöltésekor — más-más időpontban — januártól decemberig, az év valamely napján egyénenként felkeresik a körzetükbe tartozó közbiztonsági hivatalt, s ott veszik át felnőtté válásuk jelképét... Az „új otthon" {a szakmunkásképző, a munkahely, a középiskola) vezetőségétől, a SZISZ-szervezettől ilyen ünnep szervezését a korábbi években senki sem várta el. Most sem kérte (figyelmeztette?) őket senki: az iskolareform következtében új, eddig ismeretlen feladatok elvégzése hárul rájuk ... A szükséges segédanyaguk sincs meg. A volt otthon (község, város, körzet) közösségéből kikerülve a helyi PÜT vezetősége szintén tehetetlen, hiszen többen kéthetenként, esetleg havonta járnak haza, megszakad az állandó kapocs, csupán közvetett viszony jött létre az ifjú és egykori lakhelye között... Az alapfokon befejeződött az iskolareform, nyolcosztályos iskolává alakult át valamennyi alapiskolánk. A felvetett kérdés — Ünnep-e a személyazonossági igazolványok átvétele ? — még sürgetőbb, s egyben megnyugtató válaszra vár. Kell kiutat találni ebből az ellentmondásos helyzetből! Ifjúságunk egészséges, öntudatos állampolgárokká válása, szocialista társadalmi rendszerünkhöz való viszonyulása, szilárd világnézetük kialakulása mindnyájunk érdeke. Egy átgondolt ünnepség megszervezésével a belső, titkos világoknak, érzelmeknek ugyanannyi (később kamatozó — kamatoztatható) lelki s szellemi gazdagsága szabadulhat fel s válhat idővel közkinccsé, mint amennyit közömbösséggel esetleg örökre feltáratlanul hagyunk. Pénzes István
