Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-06-04 / 23. szám
nánk még a hallássérültek hallókészülékeinek hiányáról és még sok mindenről, ami megoldásra vár. A gyártó igaza A panaszból azonban ennyi is untig elég ahhoz, hogy az ortopéd kellékek szlovákiai gyártóját megkérdezzük, miért a hosszú gyártási folyamat, miért az elavult szerkezet, miért a sok kifogás? A kérdésre Karol Klimsch mérnöktől, a bratislavai Protetika n. v. kereskedelmi igazgatóhelyettesétől várunk választ. — Mint ismeretes, vállalatunk valójában nem végtermékek készítésére hivatott. Ennélfogva eredeti gyártási szerkezete nem is volt erre a célra megfelelő, sőt ma sem az. Ennek ellenére nemcsak ebben keresendő a rokkantak panaszának az oka. Az ortopéd cipők és protézisok elleni kifogások a legtöbb esetben indokoltak. Mégis azt kell mondanom, erről általában nem mi tehetünk. Kezdjük talán a gyártási idővel. A méretet nem mi, tehát nem a gyártó veszi, hanem a kerületi egészségügyi intézetek mellett berendezett szakosztályok. Mig onnan vállalatunk megkapja a megrendelést, általában eltelik két hónap is. A páciens persze a méretvétel napjától számítja a szállítási időt. A megrendelés kézbesítése után — vállalatunk megterheltsége miatt — bizony még eltelik újabb néhány hónap, mikorra elkészül mondjuk egy pár lábbeli. Amennyiben az új kormányrendelet alapján felszerelik a kerületi szakosztályokat műhelyekkel, meggyorsul ez a folyamat. Ami a termékeink minőségét illeti, el kell ismerni, nem állunk mindig a helyzet magaslatán. Sajnos, szakemberhiánnyal küzdünk már évek óta. A fiatalokat még az átlagosnál jóval nagyobb kereseti lehetőség sem vonzza. A cipész szakma sajnos elvesztette becsületét. Pedig az ortopéd cipészet nem akármilyen szakma. Minden pár cipő egy-egy műalkotás. Meg kell tudni formálni egy adott formához, amely mindig más. S hogy nincs elég választék? Tessék nézze meg — s mutat a műhelyben sokféle, sokszínű női és férfi lábbelit Klimsch mérnök. Sok segédeszközt kénytelenek vagyunk importálni — Hogy lehet, hogy a rokkantak mégis panaszkodnak a fazon és szín szűk választékára ? — Talán a méretet vevő technikus nem ajánlja nekik. A szakembernevelésről sokáig beszélgetünk az igazgatóhelyettessel, mert úgy tűnik, ez kulcskérdés ebben az ügyben. A vállalat szaktanintézetébe többnyire lányokat vehetnek fel, akik a fizikai erőt is igénylő szakmából többnyire megszöknek, de az itt tanuló fiúk is általában gyönge fizikumúak. Ki tudja, ki küldte őket ide? Remélhetőleg nem a pályaválasztási tanácsadó pedagógusok, mert akkor jó lenne, ha a gyerekekkel együtt gyakrabban látogatnának ide is tanulmányi kirándulásra. De nézzük csak tovább — indítványozza Klimsch mérnök. — Gyakran kifogásolható a rendelkezésünkre bocsátott bőr minősége, és időnként gondot okoz számunkra a gépek felújítása is. Ha mindent összevetünk, bizony jócskán van mit pótolni. Emellett természetesen, mint minden termelő vállalatban, nálunk sem sikerülhet minden termék elsőosztályúnak. — Ennyit az ortopéd lábbelikről- De miért nem alkalmaznak új megoldásokat, anyagokat a protézisek gyártásában? Miért nehezebbek, nehezebben kezelhetők, mint a külföldiek? — Ahhoz, hogy lépést tartsunk a protézisek gyártásában a világszínvonalú nyugat-európai országokkal, nekünk is rendelkeznünk kellene olyan tudományos-kutató bázissal, mint az említett országokban. Ezt a munkát nálunk mostanáig két, jelenleg három dolgozó végzi. Emellett sokkal nagyobb támogatást igényelne ez a munka a vegy-, gép- és elektrotechnikai ipar részéről is, amelyekhez ha megrendeléssel fordulunk, az a válasz: nekik ilyen kis mennyiséget nem éri meg gyártani, ezért aztán anyagi lehetőségeinkhez képest importálunk bizonyos alkatrészeket és igyekszünk elmélyíteni több szocialista ország hasonló vállalatával az együttműködést. A képviselők, a nemzeti bizottságok segítsenek Szlovákiában a rokkantakról való gondoskodás legfőbb irányítója az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma, melynek illetékes képviselőjét, Karol Poloni mérnököt a rokkantak ügyének várható alakulásáról kérdezem. — A kerületi nemzeti bizottságok felelős dolgozóinak tudatosítaniuk kell, milyen felelősség hárul rájuk, ha nem teremtik meg mihamarabb az ortopéd kellékeket gyártó osztályok kormányhatározat szerinti feltételeit. Eddig nem lehetett egyértelműen bünül felróni mulasztásukat, mert az egészségügyi célokra kijelölt pénzalapból általában kórházakat, egészségügyi központokat létesítettek, amelyek az ország szempontjából fontosabbak, sürgősebbek voltak, de most már ez az ügy sem tűr halasztást. Ami az egyes iparágak eddigi negatív hozzáállását illeti, várhatóan az is megváltozik. Az egyes reszortokkal folytatott tárgyalásaink során több megegyezés is kialakulóban van, de a legfőbb szempont a népgazdaság érdeke, azt kgll figyelembe venni, ezért előfordulhat, hogy néhány félkészterméket, alapanyagot továbbra is előMásokra utalva élni, sokszor mégis oly magányosan ... Addig is sok még a megoldatlan kérdés ez ügyben, amelyek megoldásában elsősorban a nemzeti bizottságoktól, a különböző iparágaktól várunk segítséget, hogy elmondhassuk: eleget tettünk kötelességünknek, megtettünk mindent azért, hogy rokkantjaink embernek érezzék magukat, emberek között. BARANYAI LAJOS A rokkantak szövetsége — segítő szándékkal — már néhány éve kétféle nyakláncra függeszthető érmét és jelvényt terjeszt a szív-, illetve cukorbetegek körében. Látszólag apró, jelentéktelen holmik, s talán épp emiatt — és mert sem az egészségügy, sem a sajtó nem fordít rájuk megfelelő figyelmet — alig tud róluk a nagynyilvánosság. Pedig nem kisebb célt szolgálnak, mint az életmentés. Mit kell hát tudni a „KARDIAK", illetve „DIABETIK" felirattal ellátott érmékről, jelvényekről? Miért lenne kívánatos, hogy minden ember ismerje ezeket? A kérdésre Mária Potoőná, a Rokkantak Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottsága szociális-rehabilitációs osztályának főelőadója válaszolt. Gyakran előfordul, hogy a szív-, illetve cukorbeteg embert rosszullét fogja el az utcán, a boltban, a tömegközlekedési eszközökön, bárhol, ahol nem ismerik őt, nem tudnak betegségéről. A kívülállók a tántorgó, földön fekvő beteg vergődését sok esetben tévesen és jogtalanul a túlzott alkoholfogyasztás számlájára írják, ezért közömbösen viselkednek. A beteget kikerülik, megvető megjegyzésekkel illetik, legfeljebb rendőrt hívnak. Az ilyen eset sajnos gyakran tragikusan végződik. Elkerülése végett tenni kellett valamit. Valamit, amivel felhívható az egészséges emberek figyelme arra, hogy mikor van szó beteg emberről, aki sürgős orvosi segítségre szorul, s ha ezt nyösebb lesz számunkra külföldön megvásárolni. A 46/1985-ös kormányhatározat a rokkantakról való gondoskodását illetően a feladatok zömének megoldását a jövő év végére tűzte ki. Azután minden bizonnyal észrevehetően javul majd rokkant polgártársaink ortopéd és más személyi kellékkel való ellátása.
