Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-21 / 21. szám
sebb kórusmüvek betanulására. Az Ifjú Szívek énekés zenekarának márciusi jubileumi bemutatója is bizonyította, hogy az együttes e két részlege külön, önállóan is képes egész estét betöltő műsort adni magas művészi színvonalon. Az április 20—21-i bemutató a bratislavai a Nemzeti Színházban a táncosoké volt, az énekkar statisztálásával. A műsor első fele tipikus Kvocák-képbe épül: lány, (mű)orgona, szalagok. Közben lágy szimfonikus zenére, lágy sem balett, sem népitánc, kecses tipegés, színes szoknyák... A fiúk egy körben állnak és percekig csinálják ugyanazt a motívumot. Kevés dinamika, kevés látvány. A közönség sportszerű volt... A szünet után következett Katona István műsora, ő lekergette az énekkart a zenészárokba, így viszont a táncosok nem hallották a „pincében" éneklőket. A zenekar néhol elrohant, s a táncosoknak hozzájuk kellett igazodni, vagy viszont, de egy-két taktus így kiesett. A legnagyobb sikert a csak énekszóval kísért táncok jelentették, a Böjti karéj, a Cigánytánc, a Széki táncok, ahol természetes hangon csujogattak a lányok. Ez sokkal jobb hangulatot teremtett, mint akárhány hegedű. A sikert, a tapsot is megkapták volna a közönségtől a függöny le- s felrángatása nélkül is. Az együttes sikeres szerepléseit, külföldi és itthoni körútjainak emlékét fényképek, plakátok, újságcikkek őrzik. Munkáját sok helyen ismerik, sőt elismerik. Erről tanúskodik az is, hogy kitüntették „A kiváló munkáért” és „Az építésben szerzett érdemekért" kitüntetésekkel. A meglévő hibák, hiányosságok, személyi ellentétek minden minden ilyen nagy létszámú együttesnél fellelhetők. Elhallgatásuk azonban nem teszi meg nem történtté őket. Elég viszont ránéznünk az énekesek összhang-mosolyára, a táncosok önfeledt, szilaj jókedve, a hegedűk staccátója hangulatot-miliöt teremt. Az évi ötven-hatvan fellépéssel az ország, főleg Dél-Szlovákia sok kis helységébe elviszik ezt a hangulatot, a lebbenö szoknyákat, mosolyokat. Ilyenkor jusson eszünkbe, hogy már harmincévesek ugyan, de örök Ifjú Szívek. Boldog születésnapot! HORVÁTH MÁRTA dik korszak a népi játékok kora. A népi szokásokon alapuló, annak hagyommányait tükröző hosszabb lélegzetű táncjátékok, mint a Szálkái lakodalmas, Koloni lagzi, Kiszehajtás, Fonóban című játékok. Majd a mai élet ábrázolására való törekvés jelentkezett. Az egyes új kifejezési formák létrehozására való törekvés, nagyobb történelmi képek rekonstrukciója, mint a Hösök emlékműve, Jelenetek a diákéletből, Az élet győz a halál felett címűek. A koreográfus szerint a mai kor művészeti vezetőinek feladata az új témák, új kifejezési formák bátor keresése, még annak ellenére is, hogy nem mindegyik jár sikerrel... Az 1983. szeptember elsejétől az együttesben szintén koreográfusként dolgozó Katona Istvántól láthatóan éppen az ellenkezőjét, a néptánc reneszánszát várják... A tánckarban tavaly ősszel hatalmas arányú volt a tagok cseréje. A fiatalok egyszerre kezdtek az Ifjú Szívekben, de előtte szinte kivétel nélkül táncoltak már más együttesben. (A műorgonáról nekik is az a véleményük, hogy nem éppen a legeredetibb „kifejezési forma" ...) A Karaba Gyula vezette zenekar összefogó tényező a tánc- és énekkar között. Mindkettőt kíséri, viszont önálló számai is vannak. A kezdeti évek kis népi zenekarából, tizennyolc tagú vonóskarrá, majd harminchárom-harminckét tagú szimfonikus zenekarrá fejlődött. Mégis létszám-, pontosabban törzsgárdaproblémákkal küszködnek. Évente a tagságnak ötven százaléka cserélődik ki. Ennek ellenére játékuk ellen nem merülhet fel technikai kifogás, erős kézzel fogja őket a karmester. Az ő műsoruk, hangszerelésük sem mentes azonban a stilizáltságtól (a táncos legény „húzd rá" kiáltására megszólaló lágy hegedű eléggé frivol). Az énekkar a legnagyobb számú csoport Kovács Kálmán karnagy vezetésével. Évente átlag húsz tag cserélődik ki, akik iskoláikat elvégezve hazamennek és átadják a helyüket az újonnan érkezetteknek. 1970 óta Janda Iván, a Duna utcai magyar tannyelvű gimnázium igazgatója, az Ifjú Szívek egyik alapító tagja, volt karnagyuk jóvoltából az énekkar próbái helyt kaptak a gimnáziumban. Azóta, a teremproblémák megszűntével nyílik lehetőség az egyéni hangképzésre és a külön szólampróbákra, így az igénye-
