Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-30 / 18. szám

A hévíz, a természet ajándéka tehát nemcsak hasznot jelent az embernek, hanem sok-sok gondot is. De a világon számos példa bizonyítja, hogy a termálvíz hőenergiájának felhasználására irányuló anyagi és szellemi beruházás megéri a fáradságot. Igaz, a geotermális energia hasznosításában úttörőnek számító Izland, az e téren ugyancsak élenjáró Új-Zéland, Olaszország és a Szovjetunióban a Kamcsatka vidéke, valamint Japán geológiai viszonyai ideálisabbak, mint Csehszlovákiáéi, mégsem hagyhatjuk veszni a hévizeket, mert nincs annyi hagyományos energiaforrásunk, hogy ne használnánk ki minden kínálkozó lehetőséget. Tapasztalatcserére is módunk van, s a gondok megoldásában a szovjet szakemberek mellett nagy segítséget jelentenek a magyarok is, hiszen Magyarország ugyancsak élen jár a geotermális energiát hasznosító európai országok között, s az ö geológiai viszonyaik jobban megközelítik a miéinket. Fejlődésre, fejlesztésre tehát van módunk, előbb azonban elengedhetetlen, hogy az illetékes szervek megoldjanak egy egész sor jogi-szervezési és műszaki problémát. S akkor talán világossá válik mindenki számára az is, hogy akkor is nyerünk az „üzleten", ha a hévizes fűtés esetleg annyiba kerülne is, mint a szénfűtés. Nyerünk, legalább annyi más célra felhasználható szenet vagy kőolajat, amenynyit a termálvíz hőenergiájával megtakarítunk.

BARANYAI LAJOS Nagy László színes felvételei a vásárúti szövetkezetben készültek

Gondból tehát még a „problémamentes" termálvíz gazdáinak is kijut bőven. Mennyivel nehezebb dolguk lehet azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek, ahol pl. a víz nagy ásványtartalma, agresszivitása nagyfokú inkrusztációt (az ásványlerakódást), rozsdásodást okoz a vezetékekben, veszélyezteti a vízcserélő szivattyúkat ? Erre viszont jó példa az Agrofrigor esete.

Tervező és szervező kerestetik

Oswald Frigyes nem titkolja, hogy nem szívesen beszél a termálvízről.

— Bár ne volna! — kezdi a beszélgetést. — Amennyi gondot, idegességet, kiadást okozott ez nekünk, azt el sem lehet mondani! De ha már megvan, úgy éreztük, kötelességünk a lehető leggazdaságosaban üzemeltetni a kutat. 1972-ben kezdődött a kálváriajárás. Először a műszaki berendezést kellett elkészítenünk. Elkészítenünk? Kitalálnunk, próbálgatnunk, kombinálnunk. Mert új dolog volt, sem a tervezők, sem az ipar nem foglalkozott ilyen berendezések gyártásával! Amikor végre sikerült, akkor meg kezdtek eldugulni a csövek. Olyan mértékű volt a lerakódás bennük rövid idő alatt, hogy nem győztük cserélni a csöveket. Hiába futottunk fűhöz-fához, nem tudott segíteni senki. Ez így ment egészen 1980-ig.

Ekkor tudomásunkra jutott, hogy külföldön létezik olyan inhibitor (vegyi folyamatok lefolyását gátló anyag), amelyet termálvizekbe használnak — veszi át a szót Sipos József, a vállalat fögépesitője. — Beszereztük, kipróbáltuk, jó volt. Végül a bmói, később a novákyi kutatóintézet vegyészeitől kaptunk hazai gyártmányút. Ebből 1,25 g elegendő 1 m3 vízhez, és nem képződik lerakódás, meg az ember bőrére sem ártalmas, így továbbra is használható fürdésre a vizünk. Most már évente kb. 450—6001 könnyű fűtőolajat takarítunk meg.

— Az egészben az a szomorú, hogy hiába foglalkozik a termálvízzel országszerte annyi intézmény, az inhibitoron kívül az összes technikai nehézséget mégis egyedül kellett megoldanunk. Arra, hogy nekünk megérte-e a fáradságot, a sok kiadást, nehéz válaszolni. Egyrészt igen, mert elértünk valamit, amit magunk elé célul tűztünk ki. De gazdasági szemontból nekünk, termelőknek, ha fizetnünk kell majd a vízért, s be kell majd tartanunk a most készülő szabályokat, szerintem annyiba fog kerülni, mintha szénnel fűtenénk — teszi hozzá a vállalat igazgatója.

Kínálkozó lehetőségek

Először a vásárúti szövetkezetbe indulunk, hogy megtudjuk, miként vélekednek a termálvízről ott, ahol különösebb nehézségek nélkül sikerült „munkába fogni" ezt az energiát.

Elek Miklóssal, a szövetkezet energetikusával a nyárasdi kertészet irodájában beszélgetünk.

— A kutat 1975-től használjuk, tényleg komolyabb nehézségek nélkül. De ez azért nem jelenti, hogy nem okoz számunkra gondot. Igaz, ha barnaszénnel kellene fütenünk, akkor csak az üvegházak és a fóliasátrak 3 900 tonnát emésztenének fel, s ez kb. 1,8 millió koronába kerülne ... A másodpercenként 23 literes hozamú forrás 74 °C-os vizét csak 52 százalékban használjuk ki, ami országos méretben nem rossz eredmény, de szeretnénk elérni a 70 százalékot. Problémát a nyári hónapok okoznak, amikor jóformán csak a fürdőbe engedünk a vízből. Ezzel szemben a téli hónapokban, különösen ha a szokottnál keményebb a tél, kénytelenek vagyunk hagyományosan is fűteni. Az idén még két, meleg levegőt fejlesztő olajkazánt is üzembe kellett állítanunk. Két hőszivattyúra lenne szükségünk. Már megrendeltük őket, de a gyártójuk még a megfelelő hatásfok elérésén dolgozik. Ezek segítségével évente mintegy 401 fűtőolajat takarítanánk meg. A termálvíz hasznosítására sok lehetőség kínálkozik. A gazdasági udvarok, állatok számára lehetne vizet melegíteni, szénát, gabonát száríthatnánk vele, vagy az egyelőre kárba vesző energiát baromfikeltetésre, -nevelésre használhatnánk fel. A nyárasdi termálvíz olyan kevés ásványi anyagot tartalmaz, hogy még a haltenyésztésben is segíthetne. Mindez persze óriási beruházásokat igényelne, de szerintem mihamarabb meg kellene valósítani azokat, mert a legdrágább mégiscsak a veszni hagyott energia. Ha a nyárasdi kertészetet, pl. szénfűtéssel üzemeltetnénk, az nem lenne nyereséges. S ha már a gondokról szólok, meg kell említenem, hogy az elhasznált víz likvidálása még megoldatlan. Mint ahogy a termálvízzel kapcsolatos jogi problémák is azok. A törvényhozás elmaradt a tudomány gyors fejlődése mögött.

Elek Miklós szavait Dórák Lajos, a kertészet vezetője igazolja, aki elmondja, hogy a pótfütés ellenére legalább egy hónap késést okozott az idei hideg tél. S ez egy olyan kertészetben, ahol az évi termelés a 13 millió koronát is meghaladja, tetemes veszteség.