Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-04-23 / 17. szám
— Hallo! — szólalt meg egy mély hang mellette. Úgy megrémült, hogy szinte ugrott egyet. Éppen egy fiatalembert figyelt, aki, hogy elérje a harangkötelet, valami ingatag téglahalmon kapaszkodott föl. Először látott harangozó embert, és elmerülten csodálta. Ekkor hangzott fel a hallo. Fejét oldalra kapta, s látta, hogy a köszöntés a tanítótól jött. Mióta azon az első napon találkoztak. Akunna már többször látta, egyszer a templomban, ahol a kórust vezényelte, máskor éppen a farmja felé tartott, amikor Akunna ruhát mosott a patakban. — Jó reggelt, uram! Már azon volt. hogy belevegyül a ketteshármas csoportokban álldogáló iskolás fiúk közé. amikor a tanító kérdése megállította: — Mi a véleményed erről az iskoláról? Gondolom, nem hasonlít azokhoz az iskolákhoz, amelyeket eddig ismertél. Ebben igaza volt. Még sohasem látott iskolát, melynek tetejét levelek fedik, sem embert, aki majomként lendül le-föl a harang minden kondulására. Udvariasan elmosolyodott, hogy ne kelljen mondania semmit. A tanító is mosolygott, és otthagyta, mert a harang elhallgatott, és az egész iskola gyülekezni kezdett a zöld gyepen. Rövid istentisztelet kezdődött a szabadban. A tanító fehér sortban, ingben, kifogástalanul megkötött feketefehér csíkos nyakkendőben mondta el a szokásos imákat. A fehér ember, a misszió vezetője ott állt mellette, s nagyon öregnek látszott hosszú, kényelmetlen fehér ruhájában. A nap már magasan járt, és a szegény, immár kávébarna színű fehér ember egyfolytában törölgette verítékező homlokát, miközben reszkető hangon énekelt. BUCHI EMECHETA tovább járhat iskolába. Kevés ilyen szerencsés lány akad. Ettől a felismeréstől Akunna egyre inkább magába mélyedt. mígnem, inkább tettekben mint szavakban. Csike Ofulue tudatta vele, hogy értékes kincs, és hogy ő szereti. A rabszolgák „Isten színe előtt mind egyenlők vagyunk.” Osborne tiszteletesnek ez a mondata dobolt Csike fülében, mióta csak megértette az angolt. Hallotta néhányszor anyjától, hogy a nagyanyja hercegnő volt. akit Ubulu-ukwuból ragadtak el, az Ibuszától csak tizenöt mérföldre fekvő városból, amikor még nem voltak utak. csak a harci ösvények. Nagyon szép volt. és a «4 menyasszony ára Aztán a fehér ember valami furcsa dialektusban kezdeti beszélni, amit ő igbo nyelvnek gondolt. Nem jött rá, hogy hallgatósága olyan nehezen érti meg, hogy sokkal jobb lenne, ha egyszerűen angolul szólna hozzájuk. De Osborne nagytiszteletü úr egyenesen az angliai Oxfordból jött, és hosszú éveket töltött az igbo nyelv tanulásával. Mindannyiukat üdvözölte a visszatérés alkalmából, és kifejezte reményét, hogy a vakáció után még keményebben dolgoznak majd, mint azelőtt. Azt is remélte, hogy a családjuk a legjobb egészségnek örvend, és kérte, hogy az iskola minden tanulója adja át üdvözletét és jókívánságait szüleinek, unokatestvéreinek és barátainak. Az egész iskola tapsolni kezdett. Osbome nagytiszteletü úr jól ismeri az afrikai szellemet, ez világos volt. Akunna és Nnando hamar beleszoktak az ibuszai életbe, megszokták, hogy az iskolában európai módra foglalkoznak velük, otthon pedig szembetalálják magukat a számtalan változatlan hagyománnyal. Ügy érezték magukat, mint tehetetlen halak a hálóban; vissza nem mehettek a tengerbe, mert csapdába estek, de egyelőre éltek, mert a halász még mérlegelte, érdemes-e már megölni őket, vagy dobja-e vissza a tengerbe, mert még túl kicsik. Egy-kél dolog már világossá vált Akunna számára. Nemcsak egy apát veszített el, de elvesztette az anyját is. Má Blaki annyira elmerült Okonkuo családi politikájában és a kevés pénz beosztásában, hogy ritkán volt alkalma megkérdezni, mi van a lányával. Akunna mégse akart szólni. Má Blaki néha dühében azt mondta neki, mutasson még egy lányt lbuszában, akinek nincs apja, és mégis gazdája. Obi Ofulue elhatározta, hogy nem adja el, hanem vesz neki egy férfi rabszolgát társaságul. Mikor a gazda meghalt, és neki élve kellett vele eltemetkeznie, már volt négy fia és két lánya. A lányokat eladták, de Ofulue belátó fia megtartotta a fiúkat. Hamarosan megtiltották a rabszolga-kereskedést; Ofulue, hogy el ne veszítse tekintélyét azok előtt az európaiak előtt, akik hirtelen rabszolga-kereskedőből misszionáriusokká váltak, s egy olyan istent hirdettek, akiről eddig sohasem hallott, elhatározta, hogy elküldi hozzájuk férfi rabszolgáit. Ezeknek a rabszolgáknak a nagy részéből lettek az első tanítók, iskolamesterek és később a gyermekeik sok igbo városban az első orvosok és ügyvédek. A rabszolgaság régi eszméinek utóhatása nem volt új Csike számára; már sokat hallott róluk, és nem nagyon érdekelte. Jóképű volt. és noha a nők. akiket ismert, tudták, hogy „osu” vagyis rabszolgacsaládból származik, úgy tettek, mintha nem törődnének vele. Nem volt-e a családjában sok tanult ember? Nem az ő féltestvéreinek volt-e a legnagyobb és leghosszabb autójuk, amit lbuszában valaha láttak? Valójában lenézett minden helybeli lányt. Persze sokukkal együtt aludt, és sok öreg főnök fiatalabb felesége volt már a kedvese. Ez nem túlságosan zavarta őt, mivel ezek az asszonyok még igen fiatal lányként kerültek koros férjük mellé, akik mindenekfölött arra voltak büszkék, hogy feleségeik gyomrát meg tudják tölteni yammal. Ha gyanították is, hogy feleségüknek többre van igényük, mint yamra. erről nem beszéltek. Ha tudták is. hogy a gyerekek fele. noha az ő nevüket viseli, nem az övék. jobbnak látták, ha nem csinálnak botrányt. lbuszában minden fiatalembernek joga volt ehhez a mulatsághoz. A vád rendszerint a lányokat érte. Az a lány, akinek a házasság előtt voltak már kalandjai, sohasem kapott tiszteletet új otthonában; a faluban mindenki értesült a múltjáról, különösen, ha olyan balszerencsés volt. hogy önző emberhez ment feleségül. Voltak férfiak, akik előszeretettel erőszakoltak meg fiatal lányokat, tizenhárom-tizennégy éves szüzeket, és mégis elvárták, hogy akit feleségül vesznek, olyan ártatlan legyen, akár egy bimbós virág. És még ezek a feleségek is hamar rossz útra tértek; egy darabig tűrték a hántást és a megaláztatásokat, talán az első gyerekük megszületéséig, aztán szárnyra kaptak. És éppolyan szégyenteljes egy férfira nézve, ha szexuálisan nem tudja többé kielégíteni a feleségét, az ilyen sem ismerte be, inkább mindenáron újabb és újabb feleséget vásárolt meg. hogy férfiasságát a világ szemében bizonyítsa. A tehetetlen férfi nagyon ritka volt lbuszában. és az a kevés is. aki volt. élőhalottnak számított. Csike szülei tudtak fiuk kedvteléséről, de nem próbálták eltéríteni ettől; volt pénze és szabadsága ahhoz, hogy megválassza a szórakozását. így hát nagyon meglepődött, amikor egy este apja komoly arccal hívta be a nappaliba. amelynek berendezése tipikus volt: trópusi viktoriánus szalon, merev borszékekkel, az ablakon színes nádfüggöny és hatalmas ventillátor. Az idősebb Ofulue maga is tanító volt, bár már visszavonult; összesen négy felesége volt. mind a közeli városokból, és nagyon irigylésre méltó életet élt. Ibusza népe sohasem bocsátotta meg neki, hogy ilyen jól él. Nem bocsátották meg neki, hogy kiváló gyerekei vannak, akik révén ez a kis város egész Nigériában ismertté vált. Noha tagja volt az Afrikai Közigazgatásnak, az emberek sohasem engedték meg. hogy vezető legyen; mert szerintük, az a nap, amikor ebben a városban egy rabszolga válik vezetővé, a vég közeledtét jelzi. Ofulue ezen jól mulatott; nem volt szándékában azt kívánni Ibusza népétől, hogy az ő kedvéért törje magát. Az ő gyerekei tanítottak az iskolában, az ő gyerekei gyógyítottak ingyenesen az öregségi kórházakban. És mégis rabszolgák, osuk voltak. Most figyelmeztette Csikét: — Én együtt jártam iskolába Ezekiel Odzsával. Már felsős voltam, mikor ő még csak az ábécét tanulta. Nem szeretném, ha az egyik fiam szégyent hozna a lányára. Láttam, hogy néztél rá a templomban — mindenki észrevette. De nagyon kérlek, ne bántsd a lányt. Csike megrökönyödött; azt hitte, sikerült eltitkolnia érzéseit. Remélte, hogy az emberek azt hiszik, Akunnát csak egyik tanítványának tekinti. Az órákon kívül még csak nem is beszélt a lánnyal. De valamit meg kellett mondania apjának, ami nem volt könnyű dolog. Erősen törte a fejét, aztán azt mondta: — Én csak vigyázok rá. Olyan magányos. De nem tudnám bántani. .. Hogyan bánthat valaki egy angyalt? — A hangja tele volt visszafojtott érzelemmel. Ofulue hosszasan nézte a fiát. aztán határozottan emlékeztette rá, hogy keményen kell tanulnia, ha azt akarja, hogy a következő évben bejusson az egyetemre. Csike érezte, hogy elönti a düh. és olyan szemekkel bámult apjára, amelyben már-már gyűlölet izzott. Hogyan mondhat a saját apja ilyen fájdalmas dolgot, amikor pontosan tudja, mi történt; hogy Csike minden követelménynek megfelelt, és mégis, bizonyos okokból, megtagadták tőle a szövetségi ösztöndíjat. Akkor ez annyira fájdalmasan érintette, hogy ha Demény Ottó Munka voltál Leninről Az erő nem egy fölemelt kéz nem csak eszmék nem is a jelszavak s nem a szakállad volt a lényeged megfontoltság taktika indulat és lehetetlen hogy ne értsék munka voltál tevékenység iram a forradalom nem egy pillanat de te tudtad azt a pillanatot melyben a tettnek döntő súlya van és lehetetlen hogy ne tudnák mi állt mi bukott emberségeden lövetni s reménykedve tudni hogy a kínból a jövő megterem 115 éve, 1870. április 22-én született Vlagyimir lljics Lenin nem vette volna tekintetbe anyját, nővéreit és öccseit. boldogan elhagyta volna lbuszát. hogy egy olyan városban éljen, ahol senki sem ismeri. Még mindig szenvedett, és most az apja az orra alá dörgöli. Miért? Hogy leszögezze. a többi asszonytól született fiai mind úgy végezték el az egyetemet, hogy apjuknak az egy fillérjébe sem került? — Nem voltam elég szalonképes, hogy ösztöndíjat kapjak! — csattant fel sértődötten. — Tudom — felelte apja lassan, mintha az lenne a szándéka, hogy Csike még jobban sajnálja magát. — De nagyon különös szakot választottál. Szociológiát — Németesen ejtette ki a szól — Lehet, hogy a vizsgáztatók még sohasem hallottak róla. Magam sem tudom, mi akarsz lenni, ha elvégzed ezt a szociológia szakot. Tisztviselő? Politikus? Már így is túl sok nálunk a politikus, és egy jó politikusnak amúgy sincs igazán szüksége egyetemi végzettségre. Bármelyik fajankó lehet politikus, csak azt kell megtanulnia, hogy remekül, úriember módjára hazudjék, ez minden. Nem választhatnál más szakot? — kérdezte némi hallgatás után. Csike kifejezéstelenül bámult a meszelt falon függő családi fényképekre. Nagyon sokszor látta ezeket a képeket, de ma este valahogy nagyobbnak tűntek, mint a valóságban. Tehát az apja azt szeretné, ha orvos lenne, vagy ügyvéd, vagy mérnök. A nigériai elit bevett karrierhármasa. Minden szempontból rendjénvaló. ha valaki azt mondja: „az ügyvéd fiam”, „az orvos fiam" vagy „a mérnök fiam”, de ki hallott már arról, hogy valaki büszkén azt mondja: „a szociológus fiam”? — Nem akarok változtatni, apa. Nem lehetünk mindnyájan orvosok. A szociológusok sok mindent tanulnak. (folytatjuk)
