Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-10 / 2. szám
Az ezerkilencszáznyolcvanötös évhez a nömozgalom törté netének olyan eseményei is kapcsolódnak, mint a Lipa termelőszövetkezet megalapításának és a Zivena nölap első száma megjelenésének 75., valamint Elena Maróthy-Soltésová, szlovák írónő születésének 130. évfordulója. Miért kötjük össze ezeket az évfordulókat? A válasz egyértelmű. Soltésová élete szorosan kapcsolódik a nőmozgalomhoz, a Lipa szövetkezet és főleg a Zivena folyóirat pedig szinte gyermekei voltak. Százharminc esztendő telt el azóta, hogy Krupinában, a Stúr-iskolához tartozó közismert író, Daniel Maróthy családjában 1855. január 6-án megszületett Elenka. Édesanyja, Karolina Maróthy-Hudcová csak rövid ideig viselhette gondját kislányának. Halála után Elenka Luboricba került, ahol édesapja második felesége, Lujza Bauerová, pótolta sok szeretettel az elvesztett édesanyát. Az elemi iskola elvégzése után a losonci (Luöenec) magyar leányintézetben, később Vefkán, a mai poprádi járásban folytatta tanulmányait. Mivel a család egyre szaporodott, a fiatal lány korán megismerte a mindennapok gondjait. Jeles napként kerültek életébe az augusztusi martini ünnepségek, ahol az emlékezetes hársfák alatt alakult meg a szlovák nők egyesülete, a Zivena. Az ezemyolcszázhetvenötös esztendő további változást jelentett Elena Maróthy életében. Férjhez ment Ludovit Solt és kereskedőhöz, és Martinba került. Ez a város annak idején a kulturális és társadalmi élet központja volt. A szlovák kulturális életbe való bekapcsolódást egy irodalmi vetélkedő jelentette számára, amelybe Falun című karcolatéval jelentkezett. (Megjelent a Slovenské pohfadyban 1881-ben.) írásáért az erkölcsi elismerés mellett 50 arany frankot is kapott, s ez a tény bátorsággal, öntudattal töltötte el. Igaz, „Az esküvői készülődés" után egy időre elhallgatott, mert jöttek a gyerekek — Elenka és Ivan —, akik örömmel, tartalommal telítették életét. Közben bekapcsolódott azért a társadalmi életbe is. Ezernyolcszáznyolcvanban a Zivena bizottságának tagja lett, három év múlva alelnöke, rá egy esztendőre pedig az elnöke. Negyvenhárom esztendeig állt helyt ebben a feladatkörben. A Zivenának Soltésová érkezése sokat jelentett. A nyilvánosság előtt megfontoltan, a nökérdést saját szemszögéből boncolgatva lépett fel. Elítélte kora, környezete, konzervativizmusát. Mindenekelőtt a nők műveltségi szintjének emelését tartotta fontosnak. Nemcsak a nemzeti szempontot tartva szem előtt, hanem a gazdasági és a szociális biztonságot is. S ha igyekezete a szlovák tanítási nyelvű leányiskolákat illetően meddő maradt is, nem vitathatjuk nagy érdemét a fordulat utáni első szlovák leányosztály megnyitásában Kromérizben s a leányiskola, háztartási iskola, a szociális és egészségügyi dolgozók iskolája, az J. R. Stefánik Intézet, a martini szociális ház és további intézetek megnyitásában, eleget téve a követelésnek, a szlovák és a cseh nők továbbképzési lehetőségeinek arányos biztosítását. A kulturális és a nemzeti öntudat elmélyítéséért igen jó érzékkel nyúlt Soltésová a népművészethez is. Sajátos elképzeléssel és szervező munkával igyekezett a népművészetet eredeti formájában bemutatni, megóvni minden káros hatástól, hogy tisztán örökíthessük át az utókorra. Ezek voltak indítékai a Lipa szövetkezet megalapításának is. Soltésová írásbeli kapcsolatot tartott fenn az amerikai Zivenával, a szerb és a román nőkkel, a nőmozgalom és a kulturális élet élenjáró képviselőivel Csehországban, együttműködött a Szlovák Muzeális Társasággal is. Az ezernyolcszáznyolcvanhat augusztusában megtartott közgyűlésen az irodalom nevelő hatását hangsúlyozza: „Az írás az emberi szellem terméke: ha mi, szlovák nők nem akarunk szellemi sivárságban szenvedni, hát éljünk jogainkkal és hivatásunkkal törődni az írással, amennyire tőlünk telik, mert az ránk tartozik." Soltésová a tettek embere volt. A Zivenának világos koncepciót adott. írásokat gyűjtött az Almanachba, a Zivena évkönyveibe, melyekből nem hiányoznak az ö írásai, elemzései sem a nők küldetéséről, művelődéséről, a háztartási-gazdasági iskolák létesítésének fontosságáról, az irodalomról. írásai a Dennicában is megjelentek Valamennyiben a néprajzi anyagok gyűjtésére ösztönöz, munkára lelkesíti Timravát, Vansovát. Podjavorinskát, javítja kézirataikat, honoráriumot hajszol. S mindezt ingyen, sokszor (nő 14) a „Gyermekeim” címet viselő vallomás: lelkivilágába nyit utat „Az élet hetven éve" című alkotás is. Soltésová életműve nem lett volna teljes a Zivena folyóirat nélkül, amelynek alapítója volt, és együtt élt örömeivel, gondjaival. Első példánya ezerkilencszáztízben a Könyvnyomda Kiadó Egyesületben jelent meg. Soltésová (kezdetben Pavel Sochánnal együtt) ezerkilencszázhuszonháromig volt szerkesztője, lelke a lapnak. Már a lap első oldalain igy szól az olvasókhoz: „Zivena folyóirat — közvetlenül barátja szeretne lenni minden nemes szlovák léleknek. Szeretne olyan tűzhellyé válni, amelyre minden szlovák irodalmár rátenne egy lapáttal, hogy melegedhessenek mellette az olvasók, és felviduljanak. Nagy dolgokat ígérni nem tudok, hangzatos jelszavakat sem használok, de őszintén ígérek legalább annyit, hogy folyóiratunk illőképpen mutatkozik be." A folyóirat sok jó munkatársat nyert meg magának, ennek ellenére azonban — gazdasági problémák miatt — nemegyszer a megszűnés fenyegette. Az alapító és szellemi irányító Soltésová után Anna Skultétyová lett a lap szerkesztője, később Lea Mrázová, ezerkilencszáznegyvenháromtól pedig megszűnéséig Zora Jesenská szerkesztette. A Zivena jó irodalmi folyóirattá fejlődött. Szeretetet közvetített a leigázás éveiben nemzetének, ápolta szellemét, és hűen ábrázolta népe életét a szlovák irodalomban. Érdemeket szerzett a Zivena könyv- és regénykiadásában, melyekkel utat tört az olvasók széles köréhez, és méltón propagálta a szlovák képzőművészeti alkotásokat is. És elérkezik az idő, amikor a lap tulajdonost cserél. Átlépve a Zivena kiadóba megszűnik a Zivena nőegylet szerve lenni. Ezerkilencszázharminckettőtöl kulturális és női folyóirat. A nőkérdésben és a politikai történésekben az utóbbi években nem foglal állást, annak ellenére, hogy a múltban szoros kapcsot jelentett a Zivena Központ és a tagság között. Elena Maróthy-Softésová 1939. II. 11-én halt meg. Nagy egyéniség volt, aki a nőkérdésben alkotott véleményével megelőzte korát. Akit Martinba visz az útja, ne felejtse el megtekinteni történelmi jelentőségű kulturális emlékeink között a Nemzeti temetőt — ahol emlékműve áll —, hogy gondolatban tisztelettel adózzon munkásságának, emlékének. MARTA KORBEIIOVÁ 1887-ben a túrócszentmártoni házban rendezett hrmzéskiálh'tást a Zivena saját munkája rovására, nehéz családi körülmények között. Soltésová számára a nők egyenjogúsága az igazságtalan különbségek felszámolását, a szocializmus előhírnökét jelenti. Mint mondta: ......a szocializmus beteljesedése idővel talán még jobban eltörli a társadalmi osztályok közti különbségeket". Hangoztatja, hogy az egyenjogúságnak elsősorban erkölcsi jellegűnek kell lennie, vagyis azonos szabályoknak kell vonatkozniuk nőkre, férfiakra, hogy partnerként állhassanak egymás mellett. Szembeszegül az olyan tanokkal, amelyek azt hirdetik, hogy „a nőknek az érzelmi nevelésen túl tudásuk gyarapítására nincs szükségük"... Ez végzetes tévedés lenne, mivel ismeret nélkül az erkölcsösséget elképzelni sem lehet" — állította. Követelte, „hogy a nőkről való gondoskodás azt az irányt kövesse, amely lehetőséget nyújt nekik — megfelelő előkészület után — saját erejükből felemelkedni". Soltésová legjelentősebb fejtegetései közé tartozik „A nők művelődése, különösképpen az erkölcsiség álláspontjára való tekintettel". Ma sem veszített időszerűségéből, betekintést nyújt a férfi és a nő közti társadalmi és etikai viszonyba, megvétózza az előítéleteket, amelyek a társadalmi rendszer egyoldalúságából eredően felgyülemlettek. Ezernyolcszázkilencvenegyben elbeszélése jelent meg „A cernichyi iskolában" címmel, majd három évvel később kétrészes regénye, az „Ár ellen". Csúcsteljesítményét jelentő könyvét, amelyet több idegen nyelvre is lefordítottak, követi Elena Maróthy-Softésová
