Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-10 / 2. szám
A gyerekek egy ideig még nézték az üres utcát, aztán korogni kezdett a gyomruk, és úgy döntöttek, ideje lenne valamit enni. „Sohase felejtsétek el, hogy az enyéim vagytok” — ezt mondta nekik Nna. Halál Nna nem jött vissza, ahogy megígérte. Akunna elkészítette a vacsorát, és türelmesen várt. remélte, hogy apja, amikor hazajön, megdicséri a föztjét. Valóban több energiával törte a yamot. hogy igazán finom és lágy legyen, amikor kiveszi a súlyos famozsárból. Aztán az összetört yammal teli tál és a frissen főzött nszalaleves mellett türelmesen várta, hogy Nna hazatérjen. Nna nem jött. Már rohamosan sötétedett, és Akunna meg az öccse sohasem aludtak még egyedül a szobájukban. A lány aggódni kezdett, és úgy döntött, ha Nna még sokáig nem jön, beszél a szomszédokkal. A szomszédok vigyáznak rájuk, ebben biztos volt, mert a világnak ezen a részén mindenki felelősséget érez a másikért. Keresztbe tett lábbal ült a két oszlop között a verandán, nézte az embereket, akik vízért mentek reggelre, s akkor meglátott egy alakot; a ház felé közeledett, és nagyon hasonlított Ucse bácsira. Ucse bácsi, Nna bátyja szintén kicsi volt, mint Nna, de ő sohasem sietett. Tény, hogy Ucse lusta természete okozta a nagy veszekedést közte és Nna között — még verekedésre is sor került, és Ucse végül kénytelen volt elhagyni a házat, és attól fogva a barátainál lakott. Akunna azóta nem látta, pedig ez már régen történt. Most a házuk felé közeledik, és ráadásul még Joseph bácsi is vele van. Akunna nem tudta, hogyan fogadja őket. Nna nem szerelte Ucse bácsit, és ami Joseph bácsit illeti — ő volt a helybéli hírharang. Állandóan mások ügyeiről beszélt. Má Blaki egyszer azt mondta ha Joseph bácsi eljön hozzád látogatóba, és megkínálod egy ivótök pálmaborral, másnap már mindenkinek azt meséli, hogy még poharad sincs, és sörrel sem kínáltad meg. Má Blaki azt is mondta, ha Joseph meglát egy csinosan felöltözött aszszonyt, a barátainak azt meséli, hogy az aszszonynak van valakije a félje mellett. így hát Akunna félt Joseph bácsi nyelvétől, és örült, hogy Ucse és Joseph akkor látogatják meg őket, amikor Nna nincs otthon, mert Nna indulata kiszámíthatatlan. Még kést rántana, rájuk fogná, vagy valami ilyesmi... Feltápászkodott. és eléjük sietett. Tulajdonképpen boldog volt, hogy rokonokat lát, akikkel megoszthatja aggodalmát, és elfelejtette, milyen pletykás Joseph bácsi, és milyen rest Ucse bácsi. Kérdezés nélkül elmesélte, hogy öccse. Nnando még mindig játszik, és csak azért marad el ilyen sokáig, mert tudja, Nna vizsgálaton van a kórházban, a szigeten. — Nnando úgy viselkedik, mintha Nna egész napra odamaradna — mondta. — Ha Nna hazajön, biztosan jól megszidja. Elhallgatott, ránézett nagybátyjaira. de semmit sem tudott leolvasni az arcukról. Mintha kissé ünnepélyesnek látszanának, de ezen nem ütközött meg. A felnőttek néha komorak, és ha az ember kérdezősködik, azt felelik, te még kicsi vagy ahhoz, hogy megértsd, vagy hogy a jó gyerekek nem kérdeznek túl sokat. Ha túl fiatal is ahhoz, hogy megtudhassa, mi az oka a levertségüknek, ahhoz nem volt túl fiatal, hogy kifecsegje; apja hamarosan hazajön, és különleges vacsorát főzött neki. Bevezette a férfiakat a szobába, megmutatta nekik az apróra tört yamot és a forró nszalalevest, elmagyarázta, hogy Má Blaki legszebb kézimunkájával fedte le az ételt, mert apja nem szereti hidegen. Ucse bácsi nem mosolygott; elgyengülten ült le. s azt mondta, nagyon ügyesen csinált mindent. Joseph bácsi viszont nyugtalan arccal nézett rá, amikor leült egy barna, magas BUCHI EMECHETA ezt azért nem tudta, mert még gyermek volt. és apja azt hitte, olyan fiatal lány módjára nőhet fel. akit majd a szerettei vesznek körül. Az apa nem akarta, hogy lánya szükségtelenül szenvedjen. Akunna tudta, hogy köztük olyan kötelék van, ami hiányzik anyja és őközte. Szerette az apját, és apja, amennyire a szokások engedték, viszonozta ezt az érzést. Pedig csupán lány. Egy lány ma még hozzád tartozik, mert a lányod, ám holnap a házasság révén a szemed láttára megy el egy másik férfival. Az ilyen teremtmények előtt csak óvatosan szabad kimutatni a szeretetet és a gondoskodást, különben az emberek megkérdezik: „Ember, a félje is akarsz lenni a lányodnak?” Mindezek ellenére Akunna tudta. milyen különleges helyet foglal el apja szívében. Nem akarta, hogy ez a két nagybácsi megtudja, mit érez; hogy elárulták, hogy apja lába megrémíti, félti az egészségét, az életét. Bátor kifejezést erőitett az arcára, de nagy. csodálkozó szeme elárulta érzelmeit; elhomályosult, csaknem kicsordult a könnye. De még mindig nem értette, miért rendezte úgy Nna. hogy Ucse. aki állítólag olyan lusta «4 menyasszony áru támlájú, egyszerű székbe. Vizet kért, mire Akunna odasiétett a függöny mögötti polchoz, elővette Má legszebb üvegpoharát, amelyet egy palackból vágtak le, hiszen a háború óta szűkös volt az ellátás. A pálmafamintás agyagkorsóból. amely jó hidegen tartotta a vizet, töltött a pohárba, és odanyújtotta Joseph bácsinak. A bácsi gyors kortyokban ivott, ádámcsutkája le-föl járt minden egyes nyelésnél, aztán kért még. Nagyon szomjas lehet, gondolta Akunna, lniközben sietve teljesítette a kérést, de ezalatt buzgón imádkozott hogy Ucse bácsi ne kéijen többet, mert akkot nem lesz hűtött víz, mire Nna hazaér. Megkönnyebbülésére Ucse bácsi nem törődött a vízzel; ám amit mondott, nem nagyon tetszett a kislánynak. — Nna nem jön haza ma este. Egy ideig bent marad a kórházban. Megpróbálják kideríteni, mitől dagad meg ennyire a lába — esetleg kígyómarástól, vagy azért, mert olyan sokáig kellett a mocsárban lennie, mikor Burmában harcolt, és attól rothadnak a csontjai. Nem marad nagyon sokáig, de jobb, ha most megtudják az okot. és kezelhetik, és nem kell tovább is úgy szenvednie, mint a legutóbbi napokban. Míg a papátok haza nem jön. veletek maradok, mert ő így kívánja. Akunna kinyitotta a száját, aztán megint becsukta. Az ő Nnája neki azt mondta, csak néhány órát marad távol; azt mondta, készítse el a vacsorát, mert mire a nap lemegy, itthon lesz. Hiszen Nna soha nem beszélt arról, hogy szenvedne — ó, de hiszen Nna sok mindent nem mondott el neki. Ügy érezte, becsapták. Miért, ó, miért mondta el Ucse bácsinak az igazságot, és miért nem hazudott neki? Szinte gyűlölte két bátyját azért, mert tudják azt, amit ő nem tud a saját családjáról. Még meg kell tanulnia, hogy az ö népe, Ibusza népe valami olyasmivel rendelkezik, amit a pszichológusok kollektív tudatnak neveznek. Bajban, szükségben segítik egymást, és a messze ágazó családrendszer még egy olyan nagyvárosban is működik, mint Lagos, Ibuszától száz és száz mérföld távolságban. E nép fiai egyformán gondolkodnak, hasonló az útjuk, s közülük senkinek sem jutna eszébe, hogy valaki másképpen viselkedjen és cselekedjen. Ha Nna nem is kérte volna meg Ucse bácsié neki kötelessége lett volna, hogy megkeresse a gyerekeket, és vigyázzon rájuk. Akunna mindés lomha, mint egy ikreket váró asszony, vigyázzon a gyerekeire. És Ucse eleget tesz a kérésének, noha Nna egyszer majdnem lenyisszantotta az egyik fülét, amikor felboszszantotta. Akunna nagyon jól emlékezett arra a napra. Nna hazajött ebédelni, és meglátta Ucsét, amint az egyik széken ül. haja és egész teste kókuszolajtól illatozik. Csak ült, és a Templomi Hittérítő Társaság énekeskönyvéböl énekelt. Nna olyan érdes hangon kiáltotta a nevét, mint valami rozsdás motor.Ucse bácsi először nem válaszolt és Nna ivott a pohárból, amit az ebédlőasztalra készítettek a számára. Újra szólt neki, ezúttal olyan hangon, mint valami dühös, csapdába esett oroszlán. Ucse felugrott Akunna szintén, öccse. Nnando. aki ott álldogált. várva, hogy Nna, mint rendszerint, most is hagy neki egy darab húst (mert szokásaiknak megfelelően az apa nem ehet meg mindent a tányérjából: egy darab húst vagy halat hagynia kell a gyerekeknek is), érezte, hogy valami baj van. ezért arrébb ment, az ajtóhoz. Akkor Nna beszélni kezdett: — Mit csinálsz itt Ucsenna? — Ucsenna annyit jelent, „apa gondolatai”; ez volt Ucse bácsi teljes neve. és amikor Nna valakit a teljes nevén szólított, az mindig rosszat jelentett — Mit csinálsz itt? — kérdezte újra. közelebb lépve, s a szeme vörös volt. mint a pálma gyümölcse. — Csak énekelek — felelte akkor Ucse. s reszketett, mint a banánlevelek a rettenetes tornádóban. — Hogy gondolod azt, hogy „csak énekelsz”? Mielőtt Ucse kinyithatta volna a száját hogy megmagyarázza. Nna pohara elrepült és Ucse bácsi mögött a falon csattant szét. A gyerekek sikoltoztak, és egy Agbosi nevű mozdonyvezető. egy Owerriböl származó igbo ember. aki Nnához hasonlóan ebédre ment haza. éppen idejében rohant be a szobába, hogy kirángassa Ucsét. Mert öt is elvakította a düh és megvadult bikaként rontott Nnára. — Mit művelsz. Ucse?! — kérdezte Agbosi, aki szintén nagyon magas volt — Megütöd kis apádat? — Az igbók az idősebb férfi rokont, aki apaként vigyáz rád. „nagyapának” hívják, Nna fiatalabb volt Ucsénél. Ezen a napon Ucse elhagyta a házat, mert Nna azt mondta, nem állhatja a verekedőket. Mindez felelevenedett Akunnában. és biztos volt abban, hogy Ucse most majd megbosszulja magát rajta és az öccsén. De Ucse bácsi arca nem olyan volt, mint aki bosszún töri a fejét. Szánalom és aggodalom látszott rajta. Amikor nagyon-nagyon lassan beszélni kezdett, mély és szomorú hangon, elmondta Akunnának. hogy a kórház még nem jelent halált, hogy apja egy-két napon belül hazajön, nem kell sírnia, sem félnie, mert félelemre semmi oka. Akunna meglepődött: mintha Ucse bácsi is szenvedne az ő apja miatt. Ibusza népe ismer egy közmondást, amely szerint ha a rokonok veszekednek, az csak a bőrt sérti fel. sohasem hatol a csontokig. Egy másik mondás szerint, a vérrokonok napján a barátok elmennek. Ezen a napon, amely a vérrokonok napja volt, Akunna is megtanulta ezt. Mindez három hete történt, és Nna még mindig nem jött haza a kórházból. Má Blaki táviratozott I buszából, kérte, erősítsék meg a szóbeszédet, amely szerint a férje beteg. Nna családtagjai nem mondták meg neki az igazságot. Nna Beatyn, Beaty anyján. Má Blaki barátnőjén keresztül, aki történetesen éppen akkor (buszában járt. üzenték, hogy ne aggódjék, a gyerekeire vigyáznak, a férje csak pár napot tölt kórházban, és hamarosan hazatér. Azt tanácsolták neki, törődjön azzal a fontos dologgal, ami miatt hazament — engesztelje ki az Ogbosi folyó istennőjét, hogy adjon neki fiakat és leányokat. Egyáltalán ne törődjön Lagosban levő családjával, mert semmi ok az aggodalomra. Nem vigyáz-e Ucse a gyerekeire? így hát Má Ibuszában maradt. Már pontosan három hete, hogy Nna bement a kórházba, gondolta Akunna. aki ott üldögélt a hátsó udvar földjére terített gyékényen. Nem is tudta, ki terítette oda ezt a gyékényt, talán Ndidi anyja vagy Aszuka anyja — s mivel a gyékény tiszta volt. és nem ült rajta senki, letelepedett rá. keresztbe tette a lábát, ahogy jól nevelt lányhoz illik. Gyerekkorától kezdve úgy tanulta, hogy amikor leül. ölében szorosan simítsa ki a szoknyáját, melyet joruba nyelven Írónak neveznek. A keresztbe tett láb csak fokozza a biztonságot, ha a szoknya elrendezése nem érné el a kívánt eredményt; amikor egy lány keresztbe tett lábbal ül, szorosan lesimítotl szoknyával, ez arra szolgál, hogy kivédje a fiatal férfiak kíváncsi és fürkésző tekintetét. Akunna nézte, ahogy a házban lakó fiúk dámát játszanak. Arra gondolt, mikor jön végre haza az apja. mikor jön haza az anyja. Egy ideig élvezte az ifjú háziasszony szerepét, de most már torkig volt vele. Elérte azt az állapotot, amikor mindent odaadott volna azért, hogy az iskolából hazatérve ott találja anyját a verandán, amint éppen hosszú, fényes, fekete haját fonja, és bejelenti, hogy kedvenc agbonalevesüket főzte ebédre. Az agbona egyfajta zöldség, ami megkönnyíti a porrá tört yamgyökér lenyelését, az íze pedig pompás. Arra a napra is vágyott amikor munkából hazatérő apja elé szaladhat majd újra, érezheti együttérzését ha elpanaszolja neki, hogy anyja megszidta vagy elverte. Szerette volna, ha minden úgy van. mint azelőtt. Alig egy hónap alatt minden annyira megváltozott, hogy talán csak a nap a hold és a csillagok maradtak ugyanolyanok, ahogy előjönnek vagy elbújnak a felhők mögött, mikor minek van itt az ideje. (folytatjuk)
