Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-10 / 2. szám

— A világ zeneirodalmában kevés olyan, a nép lelkét mélységesen és lényegileg tükröző alkotás akad, mint a Szláv táncok. Szláv ízek járják át minden taktusát és hangulatát, így szinte kínálja magát ez a zene, hogy koreográfiát készítsenek hozzá. Mi egyetlen céltól vezérelve közelítettünk hozzá: örömet akarunk szerezni azok­nak, akik majd előadják koreográfián­kat és megismertetni velük meg a nézőkkel ezt a gyönyörű műalkotást. Szándékosan választottuk a Szláv táncokra komponált spartakiádgya­­korlatok formájául a tánccal vegyített művészi tornát. Azt akartuk, hogy tor­nászainknak örömet és kikapcsoló­dást is jelentsen a rendszeres gyakor­lás, meg a zene és a mozgás egysége is így a legteljesebb, így fejezi ki leginkább életörömünket, békevá­gyunkat s azt, hogy barátságban aka­runk élni a világ minden népével. — Így vall az 1985-ös országos sparta­­kiád nők számára komponált gyakor­latairól a három szerző, Éva Bémová, Kvéta Cerná és Draha Horáková. An­tonín Dvorák Szláv táncok-jára kétré­szes gyakorlatot alkottak, amelyek fe­lett a nőszövetség vállalt védnöksé­get. Milyen is hát ez a gyakorlat? Az első részével Ziar nad Hronom­­ban ismerkedtünk meg, itt volt ugyan­is a szlovákiai gyakorlatvezetők sze­mináriuma, melynek során kétnapos kemény munkával elsajátították mind­azt, amit majd otthon, kinek-kinek alapszervezetében be kell tanítania csoportjának. A bemutatót Ruzena Utesená cso­portja tartotta. A magnószalagról ömlő zene elbűvölt mindenkit, akár­csak a tarka kendők és szoknyák hul­lámzása ... Mert ez a gyakorlat a színek és hangulatok tobzódása is. Folyton változnak a színek és a formák, egyszer tarka háromszögek rajzolódnak ki a tornaterem parkett­jén, máskor mint fátyol borulnak a táncolókra a színes kendők, aztán fel­villannak a hófehér blúzok, felragyog­nak az arcok. Zöld, sárga, kék, piros szoknyák libbennek, forognak... A női mozgás és szépség legtisztább harmóniája! Éva Bémová, a szerzők egyike önfe­ledten tapsol. Tetszenek neki a ziari lányok, ők harminchatan, akik szív­­vel-lélekkel végzik — nem is oly köny­­nyű — munkájukat. Biztosan találko­zunk majd velük Prágában is! Lendület, lelkesedés és akarás kerít hatalmába mindenkit, aki ma itt a gyakorlatokat látta, s ennek a sok szépnek részese akar lenni minden gyakorlatvezető csoportjával együtt. Persze, hosszú az üt még odáig. — Kétszer forgunk, ugrunk... vi­gyázz! — vezényel Éva-Bémová. — Minden jelzésre figyeljetek! A közte­sekre is! És még valami, lányok: egy­­egy négyzetben négyszer száznegy­vennégyen álltok majd, ne feledjétek! Kékek, zöldek, sárgák, pirosak. S nem fordulhat elő, hogy a sárgák közé keveredjék valamely más színű kendő! S a leendő gyakorlatvezetők újra felsorakoznak, újra elkezdik a torná­­zást, a táncot. A tizennyolc évest ugyanaz a lelkesedés fűti, mint a hat­vanévest, s ez még a félresikerült mozdulatokat is megszépíti. S ahogy ezidáig tapasztaltuk: szer­te az országban mindenütt. MAGDA KRPELÁNOVÁ Nagy László felvételei (nő 13)

Next

/
Thumbnails
Contents