Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-04-02 / 14. szám

Rejtvény. rész Mutatószó Nemsoká­ra Vízi nővény Törők súly­egység Kötőszó Angol utazó Mister. röv. X Állóvíz Rejtvény. 2. rész “I Rovar Azonos betűk T Rejtvény, 3. rész Fordított kettősbetü Magyar festő Oxigén A kocsis ülése Napszakok k Hangwf Elhamvad Mesében vanl Nitrogén Hidrogén Figyol • Azonos betűk R. 1. P. Magyar szobrász Angol utazó Kettős­betű Sárga festő­anyag Tartásdij régiesen Angol hó Nem feszes Tirgyr«» Megadja magát (ék. h.) Német névelő ► Római 500 Vadon élő lófajta Előétel A trícium jele Liter Magyar színész Bizony Bőségesen Határozói igenév képzője Női név k Magyar színész Lengyel tró Oktatna Nitrogén Ugyan tpsziion Mezőgaz dasági __ Azonos betűk Szemléi Urán Huór Sima felüle­tűvé vá­lik Utca. röv. Névelő Szovjet repülő­gépek jelzése Szék un dum Gyerme­kem A karikatúra poénja a rejtvény fő soraiban olvasható. Készítette: L. L 10. számunk rejtvé­nyének helyes megfej­tése: Legyél csendben, hallgatom a reggeli tor­nát. Sorsolással könyvet nyert: Bálint Attila, Sid (Síd), Rákóczi Csaba, Komárom (Komámo), Mézes Lászlóné, Alsó­szeli (Dőlné Saliby), Nagy Lászlóné, Mulyad (Mul'ad), Kondé Mihály­­né, Nyárasd (Topoíni­­ky). (TÁJOL ö) 1945. április 4-én szabadult fel Bratisla­va. április 4-e a Magyar Népköztársaság állami ünnepe. 1945. április 5-én hirdették ki a Kosicei Kormányprogramot. 1935. április 5-én született Vitézslav Hál­lek cseh író és drámaíró. 1770. április 7-én született William Wordswort angol költő. 1820. április 7-én született Klapka György, az 1848—49-es szabadságharc kiemelkedő harcosa. 1835. április 8-án halt meg Wilhem von Humboldt porosz tudós államférfi. 1855. április 9-én született Reviczky Gyu­la magyar költő. A hóhér dala Az aszkétikus hajlamú, mindig összevont szemöldökű, ám többnyire csupán tudálé­kos kritikusok általában gyanúsnak tartják a sikerkönyveket, főként ha azok viszonylag rövid idő alatt földrészeket hódítanak meg. Norman Mailer A hóhér dala című legújabb regénye ilyen sikerkönyv, azonban valószí­nűleg mégis kiállja a mégoly „szigorúak" bírálatát is. Norman Mailer amerikai regényíró nem ismeretlen a magyar olvasó számára. New Jersey államban született 1923-ban. Ta­nulmányait a Harvard Egyetemen végezte, majd 1943-ban, miután behívták katoná­nak, részt vett a csendes-óceáni harcok­ban. Ebből az élményből született első, mindmáig legjelentősebb műve, a Mezte­lenek és holtak. A hóhér dala ismertetése előtt egy olyan rövid, régebbi munkáira utaló esszérészlet kívánkozik ide kortársától, Gore Vidaltól, amely sok mindent elárul Mailéiről s tár­gyalt regényéről: „tökéletesen tudja — mármint Mailer —, hogy az írók nem egy­mással versenyeznek. Az igazi ellenfél a közönség, mely egyre közömbösebb az irodalom iránt, a közönség, melyre csak ritka tüneményekkel, kifinomult pornográ­fiával vagy mai életünk szándékosan sze­mérmetlen leírásaival lehet hatni." Nos, Mailer ebben a regényében is hű maradt régi önmagához. Céltudatosan a közönség kegyeire tör. Mert ebben a regényben van minden: ritka tünemények, kifinomult por­nográfia. a mai amerikai életforma szándé­kosan szemérmetlen leírása. De — s ez bizonyítja igazán végérvényesen a szerző kvalitásait — mindenből csupán annyi, hogy az, ha megannyira borotvaélen is táncol Mailer, mégsem ízléstelen, tolako­dó, nem erőszakolt. Egy amerikai fiatalember, Gary Gilmore valós történetét dolgozza fel a manapság oly közkedvelt tényirodalom módszereivel. Maga a történet már-már banális: Gilmore, aki tulajdonképpen egész életét börtön­ben, fegyházakban élte le, feltételes sza­badlábra helyezése után megismerkedik egy gyönyörű, ám családi viszonyai és előélete miatt lelkileg szintén sérült lány­nyal. Szerelmük nem mindennapi, ám mint az ilyeneknél általában, egy bizonyos idő múltán önpusztítóvá korbácsolódik. Az el­kerülhetetlen szakításra a fiatalember két, szinte céltalanul elkövetett gyilkossággal válaszol. Szerelmük hiába lángol fel újr^j hősünkre halál vár. Gilmore, akit az elítélését követő több hónapos idegtépő huzavona után végez­nek ki, „egy velejéig amerikai és emellett Dosztojevszkij tollára kívánkozó figura" — nyilatkozta Mailer egy interjúban. Bizonyá­ra ezért nem törekedett a történet hagyo­mányos értelemben vett regényesítésére. Ügyelve arra, hogy ne csússzon át zsuma­­lizmusba, a puszta tények rendszerezett közlésével, sikerült olyan misztikus, titok­zatos légkört teremtenie, amely foglyul ejti az olvasót, s amely teljesen mentes a mai irodalomra oly jellemző „affektáltságtól". Az affektáltságtól, amit egy időben Mailer­­nek is felróttak, hogy ti. természetellenesen nem önmagát adja, nem a saját hangján szól. így sikerült az olvasót olyan rendkívüli lélektani és informatív élményekkel gazda­gítania, amelyek szemérmetlenül feltárják az amerikai élet ellentmondásait, „Uncle Sam", az európai ember számára ugyan egzotikus, ám félelmetesen bonyolult lelki világát. (Magvető, 1984) Barak Lász,ó HANGLEMEZ Viszockij-dalok Szerény orosz nyelvtudással ismerke­dem Vlagyimir Viszockij dalaival. A zenével — ilyenirányú képzettség nélkül is — köny­­nyebb a dolgom, hiszen az nem az értelem csapásain keresi az utat az ember szivé­hez. Kicsit furcsa, megkésett ez az ismer­kedés, hiszen tudvalevő: a dalok szerzője immár öt esztendeje halott, „földre került a tusákban". Amíg élt, csak azt tudtam róla, hogy a különös szépségű francia színésznő. Mari­na Vlady férje, a Taganka művészszínház tagja, s hogy hazájában a népszerűség legmagasabb régióiba a dalszerzés és -éneklés révén emelkedett. Csakhogy eze­ket a dalokat addig nem hallottam, s a közvetlen élmény híján nem tudtam képet alkotni magamban erről a Viszockijról. Eb­ben némileg a szovjet Melodija hangle­mezgyártó vállalat is ludas volt, hiszen nem készített annyi lemezfelvételt Viszockij da­laiból — egyébként mintegy 600-at jegy­zett —, amennyi ilyen mérhetetlen népsze­rűség folytán indokolt lett volna. Vagy talán éppen azért? Meglehet, hiszen Viszockij is, mint minden nagy, kérlelhetetlen és szen­vedélyes művész sok szomorúságot, szo­rongást, fájdalmat megénekelt dalaiban, kegyetlenül ostorozta a visszásságokat, maró gúnnyal és metsző iróniával „oda­mondogatott" a törtetőknek, karrieristák­nak, az üresfejű okoskodóknak, sznobok­nak. Csoda-e hát, hogy szép számmal voltak gáncsosai, ellenzői is? Persze, annál több rajongója, híve. A föld körül keringő űrhajósok pl. az ő „drága, rekedt bariton­ját" kérték a földi irányitóközpontból, a KAMAZ autógyár építömunkásai pedig el­ragadtatásukban felemelték autóbuszát, amikor ellátogatott közéjük!

Next

/
Thumbnails
Contents