Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-26 / 9. szám
táncol magának este kilencig-tizig. Aztán nagyon jó húzóerő a közös gyűjtőút is. Fontosnak tartom, hogy azokra a helyekre, ahonnét táncunk van, eljussanak a gyerekek, hogy lássák még élőben a táncot, meg a viselet miatt is. így jártunk már kétszer Erdélyben például. Most milyen táncok szerepelnek a repertoárotokban? — Marosszéki, mezöségi, széki táncokat táncolunk Erdélyből, a szűkebb hazából martosi, kéméndi és csallóközi táncokat. Az utóbbiak nagyrészt a saját gyűjtésünk. Szombatonként beültettem a gyerekeket az autóbuszba, és elmentünk Martosra. Ott tartottuk a próbát a kultúrházban. Keszegh Pityu, régi martosi táncos, még a nagy martosi együttes tagja volt, vezette a tánctanulást, közben a faluban azt lestek el a gyerekek, amit akartak. Hogyan áll össze színpadra egy tánc ? — Soha nem koreográfiát tanulunk. Először csak a motívumokat, azután már zenére ki-ki összeállítja a táncát aszerint, hogy mit tanult és hogy éppen milyen föllépésre készülünk. Gyakran dolgozunk együtt vendégkoreográfussal is, de a színpadra készült táncainknak sem az egésze kötött, vannak, részek, ahol szabadon táncolnak a gyerekek. Most éppen hova készültök? Készülünk Prágába a spartakiádra, a kerület kultúrműsorában van egy részünk, azután Zselizre, az országos népművészeti fesztiválra. És Gombaszögre? — Talán. Tavaly Gombaszögtől kicsit elment a kedvünk. Miért? — Nagyon zsúfolt programunk volt azokban a napokban. Stráznicéböl siettünk haza Gombaszög miatt úgy, hogy este megjöttünk, vacsoráztak a gyerekek és ültünk vissza az autóbuszba, hogy reggelre Gombaszögön legyünk. Ott, amikor közölték velünk a fellépés körülményeit, lemondtam a szereplést. Arra tanítom a gyerekeket, hogy fogadjanak el minden fellépési alkalmat, de csak akkor, ha megvannak a feltételek ahhoz, hogy tudásuk legjavát mutathassák meg. Hát itt nem voltak meg ezek a feltételek, ezért mondtuk vissza harag nélkül. Jó iskola volt ez a gyerekeknek, én nem sajnálom. Fegyelmezetten, felöltözve nézték végig a többiek műsorát. Később este egy párosunk megkapta a komáromi Hajós együttes műsoridejét, de a Tátika ekkor kimaradt a tévéadásból. Ha nem sietünk el Stráznicéböl, tízperces intervíziós műsorban szerepelhettünk volna. De akkor azt mondtuk, hogy egy ekeli táncosnak Gombaszögön a helye. KOCSIS ARANKA Kicsik és nagyok A randevú Képzeljük el. hogy rajzórán a gyerekek tájképet festenek, de csak hideg színeket használhatnak. Szürkét fehéret kéket Hát ilyen volt az uszoda környéke vasárnap délelőtt tíz órakor. Körülbelül fél tizenegykor egy égővörös és egy zuzmózöld folt jelent meg az uszodához vezető úton: a Nagylány és a Kislány. Ráérősen lépegettek az üvegajtó felé. kezükben lóbátták a sportszatyrot. és társalogtak. — És szeret téged a Péter? — kérdezte a Kislány. — Mondtam már, hogy nem tudom. Hát az, hogy találkozunk, még igazán nem jelent semmit — felelte a Nagylány. — De mondta, hogy nem szeret? — Nem mondta, de azt sem, hogy igen... Különben nekem teljesen mindegy, engem úgy sem érdekel — bizonygatta saját magának a Nagylány, de azután észebekapott. hogy mit is tárgyal ilyen dolgokról ezzel a takonypóccal! — Hogy te milyen kíváncsi vagy/ Hát majd meglátod! A Kislány ugrabugrálva ért az ajtóhoz. Próbálgatta kinyitni, de a masszív üveg ellenállt vékony kis karjának. A Nagylány egyetlen gyenge lökésére azután kitárult az ajtó. s ekkor a Kislány óriási tisztelettel és csodálattal nézett rá. Ahogyan a nyolcéves néz a tizennyolc évesre, akiről azt hiszi, hogy már mindent tud. . . Leültek a négerbarna bőrpadra, és vártak egy darabig. — Mire várunk ? — kérdezte a Kislány, s hogy ne unatkozzon, rendezgetni kezdte paprikajancsis bikinijét — Ha szeret miért nincs itt? — Mit ugrálsz! Még korán van. Csak tizenegyre beszéltük meg — felelte a Nagylány anyáskodó. de ugyanakkor az utolsó szalmaszálba kapaszkodó hangon. Dühös volt, hogy amin ő annyit gondolkodik, azt ez a kis prücsök ilyen egyszerűen és világosan fogalmazva mondja ki. — Tudod is te. hogy mi a szerelem! — Hát perszehogy tudom! A Józsika szeret engem. Karnevál előtt is megegyeztünk, hogy ha valamelyikünk megnyeri a nagy mackót, azt ültetjük majd a tévé tetejére, ha összeházasodunk! — dicsekedett a nyolcéves csak úgy mellékesen, miközben továbbra is a bikinit babrálta. A Nagylány bosszankodva hallgatta, azután körülnézett. Már csak öt perc. És sehol senki. Csupa idétlen alak mászkál az utcán, és bámulják az embert, mintha még sosem láttak volna zöld szalagos lányt. Már elkeseredett amikor hirtelen feltűnt egy fekete plüssbundás alak. — Ott jön! Ott jön! — visongott a Kislány. — Jól van. látom. Gyere játsszunk „Húzz, húzz enge met" — szólalt meg édes hangon a Nagylány. — Úgy csinálunk, mintha nem vennénk észre ? Jaj. de jó! „Húzz, húzz engemet, én is húztak tégedet, amelyikünk elesik..." De akkor már odaért Ö. A Nagylány közömbösen mosolygott rá. A srác vissza. Azután művészien leplezve nagy boldogságukat, borzasztó közömbösen megcsókolták egymást, és elindultak az öltözők felé. A Kislány pedig arra gondolt, hogy milyen nehéz szegény felnőtteknek. Nem kiabálhatnak, nem ujjonghatnak, ha nagy az örömük. Hogy miért nem ? Arra nem sikerült rájönnie. LAMPL ZSUZSANNA K J (nős)
