Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-02-26 / 9. szám

A 7. HÉT ESEMÉNYEIBŐL A ÖSTK felvételei Lubomír Strougal szövet­ségi miniszterelnök fogadta Isidoro Malmierca Peolit, a Kubai Köztársaság külügy­miniszterét, aki látogatáson tartózkodott hazánkban. Egybehangzóan megállapí­tották, hogy Csehszlovákia és Kuba szoros politikai kap­csolatain kívü) a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködés is sikeresen fejlődik. Ennek az együttmű­ködésnek egyre nagyobb mértékben hozzá kell járul­nia a munkatermelékenység növekedéséhez, valamint Csehszlovákia, Kuba és az egész szocialista közösség gazdaságának céltudatos intenzifikálásához. Mély megrendüléssel fogadtuk a hírt, hogy Karol Martinka, az SZLKP KB tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács képvi­selője. szlovák miniszterelnök-helyettes hosszan tartó, súlyos betegség után február 13-én, 61 éves korában Bratis­­lavában elhunyt. Karol Martinka elvtárs élete során fontos tisztségeket töltött be, volt a Szlovák Tervbizottság elnöke, a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa titká­rának helyettese Moszkvában, dolgo­zott szlovák pénzügyminiszterként, majd a szövetségi kormány minisztere­ként és az Állami Tervbizottság alelnö­­keként. 1972-től 1984-ig szlovák mi­niszterelnök-helyettes és a Szlovák Tervbizottság elnöke volt, 1973 óta az SZLKP Központi Bizottságának, a CSKP KB népgazdasági bizottságának és az SZLKP KB gazdasági bizottságának tagja volt, 1973 és 1976 között a Szövetségi Gyűlés, 1976 óta pedig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. Karol Martinka elvtárs a rábízott tisztségeket nagy felelősséggel töltötte be. A csehszlovák szocialista haza ja­vára kifejtett érdemdús tevékenységé­ért magas állami kitüntetéseket is ka­pott. Prágában került sor a csehszlovák—vietnami gazdasági és tudományos­műszaki együttműködési vegyesbizottság 7. ülésére, ahol leszögezték, hogy Csehszlovákia a jövőben is támogatja Vietnam iparosítását, energia­ipari alapjának és közlekedési rendszerének bővítését. A felek hangsúlyoz­ták, hogy a kölcsönös árucsere-forgalom intenzifikálása érdekében hatéko­nyabban kell felhasználni Vietnam nyersanyagtartalékait és éghajlati adott­ságait az élelmiszer-, a vegy- és a textilipari alapanyagok szállításának növelésére. Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke Andreasz Papandreu görög kormányfővel tárgyalt Moszkvában. Megállapították, hogy sikeresen teljesítik a gazdasá­gi, ipari és tudományos-műszaki hosszú távú együttműködési programot és más szovjet—görög megállapodásokat. A jövőben széles körű és hosszú távú terveket valósítanak meg, felújítják a tárgyalásokat a Szovjetunióból Görögországba vezető gázvezeték építéséről. D DC 2 Z ÜLI o * Az utóbbi csaknem negyed század alatt Latin-Amerika hangos volt a kato­nazenétől, díszszemléktől, a tábornok-el­nökök pattogásától. A katonai diktatúrák kora mára leáldozóban van: pontosan március idusán adják át Brazíliában a katonák a hatalmat a polgári kormány kezébe. Ezután már csak — vagy még mindig — két katonai diktatúra marad a földrészen, a chilei és a paraguayi. A dél-amerikai katonai rendszerek kormányzó garnitúráit nem lehet egyér­telműen elmarasztalni abban, hogy min­denkor és mindenütt az uralkodó osztá­lyok feudális, illetve félfeudális kiváltsá­gos állapotát voltak hivatva megőrizni. Ellenkezőleg: a saját osztályuk, a nem-Tábornokok távozóban zeti nagy- és kispolgárság haladását kívánták siettetni, kivéve a kormánypálcát a tehetetlen­nek tartott civil elnökök kezéből. Létrejöttüket a hatvanas-hetvenes években külső körülmé­nyek is támogatták: Washington latin-ameri­kai politikája szép tisztára sepergette az utat a katonacsizmák előtt, nehogy a forradalmi Kuba példája ellenőrizhetetlen válaszadásokra késztesse a kontinens függetlenségi mozgal­mait. s ez kedvezett a külföldön profitáló amerikai töke érdekeinek is. Brazíliában a katonák 1963. április 1-én vették át a hatalmat, és a fegyveres erők törekvéseinek középpontjába a gazdaságfej­lesztés került A katonák adták ki a jelszót hogy „Brazíliának mindenben a legnagyobb­nak" kell lennie — és szédítő gyorsasággal megszületett az ún. „brazil csoda". Ez a mo­dell kétségkívül nagy vonzerő volt. Öt év múlva Peruban vették át a kormányzást fiatal tisztek akik szintén a társadalmi haladást akarták szolgálni, az ő példájukat követték . rövidesen Bolíviában és Ecuadorban is. A „brazil csoda" csúfos vége, a perui szándékok követhetetlensége azonban szétoszlatta az il­lúziókat. Argentínában és Uruguayban is a „rendcsinálás" végett ragadták magukhoz a hatalmat a katonák, de amott hét, emitt nyolc év után, dolgavégezetlenül távoztak. És dicste­lenül, mert bár megfékezték és felszámolták a kispolgári és szélsőjobboldali, illetve szélsőbal­­oldali csoportok terrorizmusát ezért a lakos­ság tül nagy árat fizetett: meggyilkolt, bebör­tönzött és eltűnt hazafiak tízezreit. A polgári elnökök óriási teherrel indulnak. Ráül Alfonsin elnök Argentínában 43 milliárd dolláros adósságot, 433 százalékos inflációt örökölt. Az uruguayi Julio Sanguinetti, aki szintén márciusban foglalja el hivatalát. 5,3 milliárdos adósságtömeget visz majd magá­val. Brazília külső adósságai már a világgaz­dasági válság kezdetekor 100 milliárd dollárra rúgtak, s a távozó tábornok-elnök, Joao Batis­ta Figueiredo ezt egy centavóval sem köny­­nyebben ■ hagyja polgári utódjára, Tancredo Nevesre — huszonegy évi uralom után... A dél-amerikai, sokszor operettfiguráknak nevezett, ám a valóságban távolról sem ve­szélytelen katona-kormányzatok és tábornok­elnökök — kivéve Pinochetet és Stroessnert — fénytelenül, zenekíséret nélkül levonulnak a színről. De egyelőre csupán a kulisszák mögé, hogy bármikor elő lehessen őket szólítani, ha az alkotmányos polgári kormányzatok netán rosszul játszanék szerepüket. — gé-

Next

/
Thumbnails
Contents