Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-12 / 7. szám
fl EJ. seáead felé Naprendszerünk a mítoszok és a valóság tükrében — X. Az üstökösök Az üstökösök már az ókorban nagy feltűnést keltő égi jelenségek, és számos mitológiai leírás, babonás hit kapcsolódik megjelenésükhöz. A középkorban is nagy rémületet, pánikot keltettek, megjelenésüket az emberiség tragédiák előfutárának tekintette (nagy háborúk, elemi csapások, az uralkodó halála). Az a hiedelem járta, hogy az üstökösök — mivel annak idején légköri jelenségeknek vagy vulkáni kigőzölgéseknek tekintették — mérges gőzöket árasztanak, és így a levegőt megfertőzve betegségek, járványok elterjedésének okozói lehetnek. Minderről így írt Wolfgang Hildebrand 1690-ben: „Minden üstökös, mely feltűnik az égen Szerencsétlenséget, veszélyt jelent régen, Bánatot, szükséget; üstökösi fénnyel Gonosz jelentéssel tűnik ez mindég fel. Nyolcféle titkos vész keletkezik mindég. Ha üstökös fénytől csillan meg a kék ég. Pestist és halált hoz, lázat, betegséget, Vészterhes időket, éhséget, szükséget. Hőséget, aszályt hoz, s terméketlenséget, Háborút, öldöklést, viszályt, irigységet. Rablás, fagy és nagy tét, vihar, víz hiánya, Nagyjaink elhunyta, halál jár nyomába, Földrengés meg orkán támad a világba. Sok változás lészen országkormányzásba." Ez a felfogás azonban nemcsak az ókorban és a középkorban „dívott". Még a mi évszázadunkban is (1910) hatalmas pánikot keltett az a hír, hogy a Föld áthalad majd a Halley-üstökös csóváján. Erre a találkozásra valóban sor került, de katasztrófa nélkül zajlott le. Az üstökösök mérhetetlen távolságokból érkeznek többnyire elnyúlt elliptikus pályákon. A Naprendszerünk belső térségeibe bekerülő üstökösök száma csak elenyésző hányada a Naprendszert körülvevő üstökösfelhönek (üstököszónának), amelyben némely becslések szerint sok százmilliárd üstökös található. Ha valamilyen okból egyiknek-másiknak megváltozik a pályája (a Nap környezetében levő csillagok zavaró hatása következtében), és a Naprendszer belső terébe kerül, körülbelül a Jupiter bolygó távolságába érve a Nap melegének hatására a szilárd jéggel összefogott meteoritikus testekből álló mag jege párologni kezd (ezt a jelenséget szublimációnak nevezzük), az üstökös kómát (üstököt) alakít ki, és láthatóvá válik földi távcsövek számára. A mag átmérője legfeljebb néhányszor 10 km, az ezt övező kóma néhány millió km átmérőjű is lehet. A párolgás folytán kiáramló gáz a magból sok szilárd részecskét (por- és kőzetanyag) is magával ragad. Főleg a napszél (a Nap korpuszkuláris sugárzása), kisebb részben pedig a sugárnyomás (a napsugarak taszítóhatása) következtében ez a por- és gázfelhő lefúvódik a magról — az így kialakult csóva gyakran 100—200 millió km távolságban is túlnyúlik a kómán. Az üstökös csóvája mindig a Nappal ellentétes irányban áll. Az üstökösök mozgása Naprendszerünk belső térségeiben sem mindig zavartalan. Pályájukat — tömegük viszonylag kicsiny volta miatt — könnyen módosíthatják a bolygók, főleg az óriásbolygók: a Jupiter és a Szaturnusz. Hatásukra a korábbi pálya megváltozhat, és az üstökös néhány tíz, száz vagy ezer év alatt többször is megkerülheti a Napot (visszatérő üstökösök). A rövid periódusú üstökösök keringési ideje néhány év, míg a hosszú periódusú üstökösök néhány száz vagy ezer év alatt kerülik meg a Napot. Az emberiség történetének egyik leglátványosabb és legjobban rettegett üstököse kétségkívül a Halleyüstökös (nevét Edmund Halley angol csillagászról kapta, aki felismerte ill. kiszámította 76 évenkénti periodicitását). Az első „biztos" feljegyzés az üstökös visszatéréséről egy i. e. 240-ből származó kínai híradás (egyes források szerint kínai krónikák már i. e. Jelenlegi elképzeléseink szerint egy napközeiben repülő üstökösnek ilyen a szerkezete 1910 májusában készült felvétel a Halley-üstökösről 1404-ben is tesznek említést az üstökös megfigyeléséről). Azóta az írott történelemben a Halley-üstökösnek mintegy harminc visszatérését jegyezték fel, és feltűnését, baljós fényét gyakran hozták összefüggésbe tragikus események bekövetkezésével (66-ban Jeruzsálem és a jeruzsálemi nagytemplom pusztulásával; 1066-ban II. Harold angol király elestével és Angliának Hódító Vilmos által való elfoglalásával; az 1456-os visszatérésében Hunyadi János hadjáratai és a nándorfehérvári csata jelét látták stb.). A legújább számítások szerint a Halley-üstökös 1985 végén és 1986 elején ér újból a Föld ill. a Nap közelébe. A megfigyelési feladatok kidolgozására és az ezzel kapcsolatos kutatási tevékenység szervezésére és koordinálására egy nemzetközi szervezet alakult , az International Halley Watch. Azonkívül a „helyszíni" mérések céljára több űrszonda indítása is tervbe van véve, melyek közül a szovjet Vega 1. és Vega 2. elnevezésű űrszondákat (műszereinek nagy része nemzetközi együttműködés keretében készült) már 1984 decemberében felbocsátották. Az Európai Űrkutatási Szervezet (ESA) Giotto-szondáját 1985 júliusában tervezik indítani, az első japán űrszondát (MS—75) pedig 1985 januárjában lőtték fel. E szondák mindegyike 1986 márciusában fogja megközelíteni a Halley-üstököst (a Giotto-szonda mintegy 500 km-re a magtól). A Halley-üstökös „helyszíni" megfigyeléseit mintegy fél évvel megelőzi az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) „átprogramozott" ISEE-3 elnevezésű űrszondájának találkozása a Giacobini-Zinner-üstökössel (1985 szeptemberében), melyet még 1978-ban bocsátottak fel. 1985 októberében ezt az űrszondát is a Halley-üstökös felé irányítják (pontosabban elé). Ma már vannak ugyan elképzeléseink, modelljeink, de vajon az űrszondás mérések alátámasztják mindenben ezeket, vagy valami merőben „új" típusú objektumot fognak feltárni ? Mindenesetre a nemzetközi összefogással történő vizsgálatok jelentős előrelépést jelentenek majd az üstökösökről és a Naprendszerről alkotott ismereteinkben, és ha egyik-másik adat majd nem felel is meg a várakozásnak, akkor sem az üstökösökben kell csalódnunk, hanem hiányos ismereteinkben. KISS GYÖRGY
