Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-02-12 / 7. szám
KALENDÁRIUM Száz éve, J885. február 14-én halt meg Jules Vallés francia újságíró, a Párizsi Kommün résztvevője. 1840. február 14-én született Claude Monet francia festő. 1895. február 15-én született Gwerk Ödön festőművész. 1920. február 15-én jelent meg először a Kassai Munkás, a csehszlovákiai magyar munkásság haladó lapja. 1600. február 17-én égették meg Giordano Bruno olasz reneszánsz gondolkodót. 1825. február 18-án született Jókai Mór magyar író. 1885. február 18-án született Henri Laurens francia szobrász és illusztrátor. 1785. február 19-én született Szemere Pál magyar író. Névnapjukon e héten Ella és Linda, Bálint, Kolos és Georgina, Julianna és Lilla, Donát, Bernadett és Zsuzsanna nevű olvasóinkat köszöntjük. Az Ella név több név egybeesésével keletkezett, a német Erla alakváltozata, ez az Eri- kezdetű női nevek önállósult becézője. ugyanakkor az Elisabeth, Eleonore és Helene német nevek becézője, és önállósult becézöje a magyar -ella végű neveknek is (pl. Gabriella). Becézhetjük Ella nevű hozzátartozóinkat Ellácskának Elükének, Ellucinak Elluskának és tekintettel sokféle eredetű nevükre, ajándékozhatunk nekik vegyes virágcsokrot, pl. színben egymáshoz illő jácintból, tulipánból és nárciszból. A Bálintokat köszöntsük erősfűvel, hiszen nevük jelentése: erős, egészséges. A latin Valentinus családnév többszöri rövidülésével került át a magyarba, a valens szó származékaként. Becézhetjük őket Bajinak, Bálának, Balcsinak, Balinak, Bálinkénak, Bójinak Bálintkának. A Kolos név a Skolasztika régi Kolostika változatának rövidülése. 1708-ban, Pápai Páriz latin-magyar szótárában már kettős értéke van, a Claudius férfinévnek és a Skolasztika (Scholastica) női névnek egyaránt megfelelője. Ez a kettősség később megszűnt, ma csak férfinévként használatos. Becézett alakja: Kolcsi. A kertészkedő-virágkedvelő Kolosoknak ajándékozzunk virághagymákat, a bölcselkedőknek pedig egy cserép kaktuszt. A Georgina a Georg (György) férfinév latinos nőiesítése (a György jelentése: földművelő, gazdálkodó). A Gúláknak, Ginácskáknak, Györgyikéknek, Zsinetteknek ajándékozzunk dália (györgyike) gumókat. illetve magvakat, mert nevük ugyan nem e virágnévből ered, ám a közvetett kapcsolatuk velük nem tagadható, hiszen a virágot J. G. Georgi természettudós családneve alapján „keresztelték meg”. A Juliánusz latin formájának női páija. a Juliana az Anna és Zsuzsanna hatására Julianna lett a magyar nyelvben. Jelentése: a Julius nemzetséghez tartozó. A Julius ragyogót jelent, de lehet a Jovilius származéka is, ez esetben Jupiternek szenteltet jelent. A ragyogó Juliankáknak, Juliknak. Jutáknak, Duliknak, Jucáknak, Juciknak, Juciliknek, Judáknak, Judókáknak, Judusoknak, Julá^skáknak, Julcsáknak, Jutóknak, Liáknak, Lillácskáknak, Liláknak, Liliknek, Lulácskáknak ajándékozzunk ragyogó gyöngysort és egy csokor hófehér jácintot. A Lillákat, Lilókat, Lillácskákat feltétlenül nárciszcsokorral köszöntsük, hiszen a Lídia és Lívia nevek becézett formájából önállósult nevet Csokonai Lilla-dalai tették ismertté, s ha tehetjük, Csokonai-verseket is ajándékozzunk a mai Lilláknak. A Donát név a latin Donatus rövidülése, jelentése: (Istentől) ajándékozott. Becézhető Donának. Donéinak, Doncsinak. Doninak, Donkának, Donkónak, s ajándékai közt ott lehetnek a zöld szobanövények, pl. a fikusz vagy a pálma. A Bernadettek francia eredetű neve azt jelenti: erős. mint a medve. A Berákat, Berácskákat. Bernákat, Bemuskákat köszöntsük hát egy cserép erősfűvel, s ajándékozzunk francia paríúmöt is nekik. A héber eredetű Zsuzsanna jelentése: liliom. Liliomfélét válasszunk hát. ha Sziszit. Zuzit. Zsizsit, Zsut, Zsukát, Zsuzsát, Zsuzsikát, Zsuzskát, Zsuzskót, Zsuzsut, Zsuzsót köszöntünk. Ilyenkor februárban neve eredetére emlékezteti az ünnepeltet az amarilüsz is. Máktündérek, csutkanépek Nem tudom másként minősíteni: csodálatos világot feltáró s kiállításában is szép könyv tűnt fel nemrégiben könyvesboltjainkban. Már címével is furcsa, mesés világot ígér, a kimeríthetetlen emberi fantázia játékára utal. A könyvből pedig sosem-volt, ám valahol bennünk mégis létező kedves kis figurák — naptündérek, kórószarvasok, búzatündérek, pipacsiányok, gyékénykecskék, mácsonyabölények, tobozmadarak, odútündérek, aszaltszilva-ördögök, ciroklányok, csuhéiányok, krumpligyerkőcök, csutkalovasok, boszorkamákok és krumplicskánék — köszönnek az olvasóra. Ráköszönnek, bólogatnak, hunyorognak, táncra perdülnek — életre kelnek, mesét mondanak, s játékra, együttmesélésre csábítanak mindenkit: gyerekeket, felnőtteket, öregeket egyaránt. És egyúttal arra is figyelmeztetnek: hányszor — s napjainkban bizony egyre többször — megyünk el érzéketlenül, figyelmetlenül környezetünk tárgyai, dolgai,- jelenségei mellett, miközben észre sem vesszük, hogy milyen csodálatosan gazdag színekben, formákban, alakzatokban, a képzeletet izgalmas kalandokra csábító összefüggésekben, kapcsolódásokban, mesékben a minket körülvevő és oly gyakran sivárnak hitt világ. Az anyagi világ kényelme elkényelmesiti a gondolkodásunkat, ellustítja, elszürkíti a képzeletünket is; bizonyos értelemben elszegényít, aminek gazdagítania kellene — napjaink egyik legfigyelmeztetőbb jelensége, legégetőbb problémája fogalmazható meg imigyen. És erre figyelmeztet — ha áttételesen is — Berhidai Magdolna, Fényi Tibor és Kiss Anna szóban forgó könyve is, s épp azáltal, hogy egy, a legtöbb helyen már eltűnt, másutt pedig eltűnőiéiben levő világot — a klasszikus faluközösségek, a népi, a paraszti kultúrának a mienkénél érzelmeiben, emberi kapcsolataiban talán gazdagabb világát — eleveníti föl, jeleníti meg előttünk. Méghozzá annak játékain s áttételesen gyermeki (de nemcsak gyermeki) mesevilágán keresztül. A természet, a minket körülvevő természet ezer- és ezerféle játékra csábít, ezer- és ezerféle kalandot kínál számunkra, s gyermekeink számára, de valahogy érzéketlenekké váltunk ezekkel szemben. Valamiképpen egyre kevesebbszer látjuk meg, micsoda pompás figurákat, bájos alakokat, szeretnivaló csudalényeket varázsolhatnánk életre egy kis ügyességgel krumpliból, kukoricacsutkából, kukoricacsuhéból, búzaszemekből, retekből, paprikából, hagymából, káposztából, ágacskákból, fűszálakból, aszalt szilvából, tobozokból, mácsonyából és még ki tudja, mi mindenből — gyakorlatilag mindenből —, ami, úgymond, lábunk előtt hever, s amiért csak le kellene hajolnunk, amihez csak ki kellene nyitnunk a szemünket, amihez csak szabadjára kellene engednünk a fantáziánkat és felszabadítani magunkban a gyermekit, a játékos erőt. Ehelyett azonban — s elfogadható magyarázat aligha van rá — mi inkább bemegyünk az első boltba, és sokszor Berhidai Mat. ! ibor Máktündérek, jjjf csutkanepek madAch nem kevés pénzen olykor még a legízléstelenebb, legfantáziátlanabb és legformátlanabb torzszüleményeket, giccseket is hajlamosak vagyunk megvásárolni játék gyanánt. A kényelmünket vásárolnánk meg ezzel? Meglehet. De ideje tudatosítanunk, hogy a szabadságunk és képzeletünk szabadsága árán. Családok együttlétének, a közös játék, a közös foglalatosság örömének meghitt óráit kínálják a Berhidai Magdolna és Fényi Tibor által bemutatott figurák, amelyekhez Kiss Anna írt ihletet és önmagukban is teljes értékű, népi fogantatásé, ám az általuk megfogalmazott világot, életérzéseket illetően ízig-vérig modern, látomásos verseket. Hármuk könyve nem hiányozhat egyetlen óvónő, pedagógus, népművelő, sőt egyetlen család könyvespolcáról sem. Tóth László Filmklub kéthetenként Kisvárosaink zömében reménytelen vágy egy rendszeresen működő filmklub. A vágy reménytelenségét néhol a mozi minősíthetetlen állapota vagy a mozivezető tehetetlensége, néhol meg a többség érdektelensége állandósítja. A mozilátogatók többségét egyszerűen nem érdeklik azok a művészfilmek, amelyeknek időnkénti újravetítése az ilyen filmklubok elsőrendű feladata. Egyrészt, mert sem a televízió, sem a köznapi mozihálózat nem ösztönözte érdeklődésüket ilyen irányba, másrészt bevételt is inkább az ízlést ferdítő, tudatot andalító „szórakoztató- és katasztrófafilmektől" remél a forgalmazó. És ezzel így vagy úgy, de kiszolgálja-ferdíti a közízlést, mondván, a film nemcsak tudatformálás, üzlet is egyben. E két andalító filmtípus mellett zömével közepes értékű filmeket nézhetünk, ám mi tagadás, olykor-olykor a filmvilág, jelesebb produkciói, s a legifjabb rendezők vitákat kiváltó, úgymond kényes ellentmondásokat feltáró művei is vászonra kerülnek. De nincs különösebben nagy sikerük, mert a forgalmazók, ha kimondatlanul is, rétegfilmnek minősítik őket, amelyek rétegközönséghez szólnak. Holott az igazi művészfilm problémaérzékenységével mindenkit megérint, vagyis megérinthet, akit sikerül becsalogatni a vetítésre. Jó reklám kellene csupán, újságban, rádióban, tévében, hirdetőoszlopokon. A jó reklámozás alapfeltétele pedig az a szelektálás, amelynek végeredményeként megfogalmazódik, melyik film reklámozására szánok többet, melyikre kevesebbet vagy éppenséggel alig valamicskét. Nálunk általában valamenynyi filmnek ugyanolyan nagyságú plakátja van. Ám sorolhatnám azokat a tényeket, amelyek valamiképpen az általánosítás, az értékuniformizálás tünetéről beszélnek, csakhogy nem ez e filmklubot népszerűsítő recenzió feladata. Igaz, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Auróra Filmszínház januártól működő filmklubját nem is kell népszerűsíteni, hiszen a fene tudja milyen metanyelv, szótlanul is beszédes láncreakció folytán néhány hét alatt több mint kétszázan váltották ki harminc koronáért a tagsági igazolványt. Mintha kiszomjaztatott embereket kínáltak volna egy korsó mosolygó habú sörrel. Nem alig habzó sárgásbarna kotyvalékkal, hanem kiváló márkájúval, természetesen. Ahol már maga a márka garancia: Fellini, Jancsó, Pasolini, Bunuel, Troel, Jakubisko, Lester. Olyan filmeket tekinthetnek meg a klubtagok, mint Luis Bunuel 1963-ban készül Egy szobalány naplója, Per Paolo Pasolini 1968-ban forgatott Tantétel, Jancsó Allegro Barbara és Magyar, rapszódia című alkotását, vagy a szlovák filmkultúra kiválóságának Juraj Jakubiskónak kimagasló értékű müvét, a Krisztusi éveket. A mozi fiatal vezetőjének, Tobl Györgynek és a városka művészfilmeket kedvelő közönségének régi vágya teljesült, bár még nem tudni, hogy az idei félév tizennégy filmje között műsorra tűzött néhány „halványabb" alkotás nem csökkenti-e majd az érdeklődést. Ámbár e sorok írója ezen a téren optimista, s ez az optimizmus két dolgot is eszébe juttatott. Elsőként, mi lenne, ha a dunaszerdahelyi példára egyre több mozival már igen, filmklubbal még nem rendelkező kisvárosunkban vállalkoznának ugyanerre, másodikként pedig, mi lenne, ha egy-egy filmtörténetileg jelentősebb mű vetítését követően az érdeklődőket beszélgetésre invitálnák, amelyet az adott filmből, rendezőjének életpályájából egy alaposan felkészült előadó vezetne? Szigeti László
