Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-26 / 48. szám
I „Andráskám kérlek... (András-napi szokások a Középső-lpoly mentén) November 30-át, András apostol napját régebben a Középsőlpoly mentén is megünnepelték, mivel a hozzá legközelebb eső vasárnap az egyházi év, az advent kezdetét jelentette. Legtöbb helyen ilyenkor „köllött a muzsikát bezárnyi, mer utanna mán az úrjövet vöt". A november végi jeles naphoz valamikor számtalan babonás cselekedet és jósló tevékenység kapcsolódott. A szokások az Ipoly völgyében általában egységesek voltak. A babonás cselekedetek egy része arra irányult, hogy a fiatalok, elsősorban a lányok megtudják, ki lesz a házastársuk. Az András napjához fűződő mágikus cselekedetek és szerelmi jóslások ma is jól gyűjthetők. Adatközlőink valamennyi helyen jól emlékeztek még az „esztrirázásra" is. Ez abból állt, hogy az eladósorban lévő lányok fonó után guzsalyukkal megveregették a zsúptetőt, s a kötényükbe hullott magvakból jövendőbelijük foglalkozására jósoltak. Ezzel kapcsolatban Ipolynyéken (Vinica) az alábbiakat jegyeztük le: „Ha a' esztribő' búzaszem esett a kötinybe, akkor a lyány gazdag leginyhö', ha rozs akkor zsellérhö' ment férhö'. Ha döglött légy pottyant a kötinybe, akkor kőműves lett a lyány ura." A palástiak (Plásíovce) így jósolgattak: „Ha a kötinybe búza esett, akkor jobbágyleginy, ha rozs, akkor zsellér, ha meg féreg, akkor zsidó lett a lyány ura." Pereszlényben (Preselany) a köténybe hullott árpaszemböl arra következtettek, hogy a lány özvegyemberhez megy férjhez. Ipolykeszin (Kosihy nad Iplom), ha szúnyog vagy légy esett a köténybe, az azt jelentette, hogy a lánynak „nagyon szeginy lesz az ura". A palástiak szerint „ahol nem vót esztri, ott a kapukot köllött meccsapdosnyi, oszt ahonnan a kutyák ugattak, arra vitték a lyányt férhö'." Hasonló cselekedetekről ad hírt Palócföld c. könyvében Manga János is. Az Ipoly másik felén, Herencsény községben a lányok kapurázás közben még ilyen szöveget is mondogattak: „Kapu, kapu, rázlak téged, Ó szent András, kérlek szépen, Add meg nékem megálmodnom, Ki lesz az én kedves párom?" Lejegyeztünk néhány András-napi mondókát az Ipoly innenső oldalán mi is. Ezeket viszont egy másfajta cselekvésvégzéskor mondogatták. Erről az alábbiakban szólunk majd. Az „esztrirázáson” kívül tudunk egy másféle mágikus cselekedetről is. A palásti lányok szintén ezen a napon dugták a zsúpba azt az almát, melyet karácsony böjtjén vettek elő, s az éjféli misére menet fogyasztottak el. Ebben az esetben — a jóslás szerint — annak a rokonságából lett a férj, akivel a kíváncsiskodók evés közben találkoztak. A lányok András-napi szokásai közé tartozott a „nadráglopás" is. A pereszlényi lányok már az András napja előtti éjszakán ellopták apjuk nadrágját. Ezt aztán úgy kellett a saját párnájuk alá tenni, hogy senki ne vegye észre. Mindezt szintén azért cselekedtél hogy megtudják kedvesük nevét. A jóslás értelmében ugyanis amilyen nevű férfival álmodtak András éjjelén a lányok, olyan nevű lett a jegyesük. A nadráglopás egyébként több faluban is szokásban volt. Ipolykeszin a következőket hallottuk ezzel kapcsolatban: „Andráskor mindig elloptuk édesapánknak a nadrágját. A fejünk alá tettük, oszt szoktuk mondanyi hogy: Ágyikám téplek, Add megámonnyi. Kivel fogok alunnyi!" Hasonló mondókára emlékezett az egyik ipolybalogi adatközlőnk is. Ez így szólt: „Andráskám kérlek, Nadrágocskám téplek, Mondd meg nekem. Ki lessz a jegyesem!" A férfinadrágot egyébként Ipolybalogon (Balog nad Ipíom) és Inámban (Dolinka) is azért tették a lányok a fejük alá, hogy megálmodják vőlegényük nevét. Az inámi lányok azokat a gabonaszemeket tették apjuk nadrágjába, melyek zsúpveréskor a kötényükbe hullottak. András napján a kelenyei (Klenany) lányok gyertyát öntöttek. Mágikus cselekedetükkel jövendőbelijük egészségi állapotára jósoltak. A babonás szokást így mondták el: „A gyertyát fölóvasztottuk, oszt vízbe öntöttük. Valahugy mindig kigyütt, hogy milyen lessz a leginy. Ha a' öntés rendes alakóra sikeröt, akkor egíssíges lett a leginy. Ha meg cafrangos vót, akkor beteg lett." IMagycsalomiján (Vel'ká Calomija) nemcsak a lányok, hanem az asszonyok is jósolgattak. Hallottuk, hogy András napján a kíváncsiabbak elmentek a disznóólhoz, ott megzörgették annak ajtaját, s ahányat röffentett a disznó, a jóslás szerint az asszonyoknak annyi gyerekük lett. A szakirodalomból tudjuk, hogy a lányok sok helyen karácsony böjtjéig kivirágoztatott ággal jósolták meg, ki lesz a leendő férjük. A lányok néhol András napján szilva-, körte- vagy cseresznyefa ágát tették a vízbe egy legényre gondolva. Az Ipoly mente egyes községeiben valamikor András előtt kilenc nappal kilenc fajta „termőágat" tettek egy pohár vízbe. Annak a lánynak, akinek az ágai kivirágoztak, „fejére ráillett a mirtusz". Az általunk kutatott területen a kivirágoztatott ággal kapcsolatos hiedelmek elsősorban Katalin és Borbála napjához kötődtek. Kelenyén Katalinkor tettek a lányok egy-egy szilvafaágat a vízbe. Ez karácsonyig maradt a szobában, s ha az ág akkorra kivirágzott, a lány — a jóslás szerint — a kővetkező évben férjhez ment. Paláston Borbálakor került a gyümölcsfaág a vízbe. Ha az karácsonyra kivirágzott, a lány gyors férjhezmenetelre számíthatott. CSÁKY KÁROLY NAGY LÁSZLÓ felvétele (nő 17)
