Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-12 / 46. szám
Kérdések I. Válaszok IL III 1. c b a 2. c a b 3. a b c 4. a c b 5. b a c 6. b c a 7. b a c 8. c a b 9. a b c 10. b c a 11. c b a 12. b a c 13. c b a 14. b a c 15. b a c 16. b a c 17. b a c 18. c a b 19. a c b 20. b a c Összesen: Kiértékelés: Jelölje meg a táblázatban, hogy az egyes kérdésekre a, b. vagy c választ adott-e. Számolja össze, hogy melyik oszlopban van a legtöbb válasza. Ha válaszainak többsége az I. oszlopban van: Ön kiváló, demokratikus nevelő. Ismeri azokat a határokat, ameddig szabadságot engedhet a gyermekének, s ha korlátozza is őt, azt mindig megfontoltan, életkori sajátosságainak ismeretében teszi. Határozottan, mégis szeretettel és gyengédséggel közeledik hozzá, s ezzel a magatartásával bizonyára már el is nyerte gyermeke bizalmát. Ha válaszainak a többsége a II. oszlopban van: ön kissé gyönge kezű nevelő; valószínűleg túlságosan félti a gyermekét. Pedig neki még szüksége van a következetességre és a határozott fellépésre, hiszen ez ad számára biztonságérzetet. Csak pillanatnyilag tűnhet jó megoldásnak, ha ön túl nagy önállóságot biztosít a számára. Hosszú távon ez a nevelői magatartás félénkké, bizonytalanná. vagy éppen ellenkezőleg, elkényeztetetté és követelődzővé formálhatja. Bármennyire is szereti gyermekét, nem tekintheti őt magával egyenrangú társnak! A felnőttek gondolkodásmódját a gyermek még nem mindig képes követni, s az ilyesmi csak feleslegesen megterheli őt. Ha válaszainak a többsége a III. oszlopban van: ön hajlik a szigorúságra. Bizonyára nagyon szeretné, ha gyermeke minden tekintetben kifogástalan lenne, de számolnia kell azzal, hogy a túlságos korlátok közé szorított gyermek indulatai hamarabb kirobbannak. Az ön jelenlétében gyermeke valószínűleg óvakodik kinyilvánítani akaratát, de annál erőszakosabb másokkal szemben, főleg ha nála gyengébbekkel akad össze. Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a szigorúság következtében gyermeke visszahúzódó, gátlásos lesz, mukkanni sem mer mások előtt. Több megfontolt engedékenységet és megértést. A gyermek nem kis felnőtt, hanem — gyermek. A kanyaró Igen fertőző vírusbetegség, hurutos bevezető szakasszal, foltos kiütéssel, nagy hajlamossággal a szövődményekre. Kórokozója a morbillivírus. Kizárólag cseppfertőzéssel terjed, a sűrűn lakott településeken nagy járványokat okozva, leggyakrabban a tavaszi időszakban. A legfertözöbb a beteg a hurutos szakban. A kiütések megjelenése után a fertözöképesség csökken, majd néhány napon belül elmúlik. A betegség egész életre szóló védettséget hagy maga után. A kanyarón átesett anya csecsemője 3—5 hónapig védett a kanyaró ellen. A lappangási idő 10—11 nap (átlagosan 6—21 napig), de elhúzódhat, ha a beteg a lappangási időn belül ellenálló injekciót kap (gammaglobulin). A kiütés rendszerint a 14. napon jelentkezik. A bevezető hurutos szakasz első tünete a láz, amely hirtelen kezdődik, és elérheti a 39—40 °C-t. A láz típusa állandó vagy ingadozó. Csakhamar jelentkeznek a hurutos tünetek: kötőhártya-gyulladás (bőséges váladékkal, erős fénykerüléssel), nátha, hörghurut. Az utóbbi szakasz izgatott, erős, sokszor ugatós köhögéssel jár. A fertőzéstől számított 13. napon (tehát még a kiütések fellépése előtt) jelennek meg a kanyaró első jellegzetes tünetei. Ezek fehér, le nem törölhető, daraszerű, vörösesbarna udvarú felrakodások a szájüreg fellazult nyálkahártyáján. Legtöbbször elsőként a zápfogakkal szemközt jelennek meg, majd szétterjednek az egész nyálkahártya felszínére, és ugyanilyen sorrendben tűnnek el. A kiütéses szak ezen fehér foltok megjelenése után 1—2 nappal kezdődik, a fertőzéstől számítva pontosan a 14. napon. A láz még tovább erősödik, a kiütések először az arcon, a hajas fejbőrön, a fül mögött jelennek meg, és csak ezután terjednek át a törzsre és végtagokra. A kiütések kezdetben ritka, rózsaszínű, kölesnyi foltok. Gyorsan növekszenek és szaporodnak, szabálytalan szélű, a bőr felszínéből kiemelkedő foltokká alakulnak. Színük sőtétebb, kissé barnás árnyalatú lesz. A kiütések néhol egybe is folynak, de akkor sem látni egynemű pírt. Éppen ez a foltozottság jellemző a kanyaróra. A kiütések 2—3 nap alatt ellepik az egész bőrt, majd jelentkezésük sorrendjében halványodni kezdenek. Nemegyszer bevérzés is észlelhető. A betegségben fordulópont a kiütések teljes kivirágzásakor, vagyis a kiütéses szak 3—4. napján következik be. A láz gyorsan, olykor kritikusan, máskor napok alatt, lassan szűnik meg. Hosszabban tartó vagy visszatérő láz már a szövődmény jele. A kiütés elhalványodás után még kb. 10 napig barnás foltok maradnak vissza. A kanyarónál gyakoriak a szövődmények, mivel a betegség csökkenti a szervezet általános ellenállóképességét. Ezek közé tartozik a középfültőgyulladás, a tüdőgyulladás, az agyszövetgyulladás. A kanyaró kezelése tüneti. A gyermeket sok folyadékkal kínáljuk, magas láz esetén lázcsillapítást alkalmazunk. A kötőhártyagyulladást szemcseppekkel, az erős köhögést köhögést enyhítő cseppekkel próbáljuk csillapítani. Kórházi kezelésre csak a komoly, nehéz lefolyású kanyaró esetében kerül sor. A fertőzéstől különösen óvjuk a csecsemőket és kisgyermekeket 4 éves korig, valamint azokat, akik szervezetét valamilyen más betegség legyöngítette. Ennek érdekében végezzük a csecsemők kötelező kanyaró elleni védőoltását, először 13 hónapos korban, majd ismételjük 19 hónapos korban. A védőoltásoknak tulajdonítható az a tény, hogy ezek bevezetése óta kanyarójárvánnyal aránylag ritkán találkozunk. Dr. MATUS KATALIN • • • „Fiam 17 éves. A nyáron egyhetes kiránduláson volt a barátaival. Amikor hazajött, nagyon furcsának találtam, de nem leltem magyarázatot a változásra. Igaz, többször is említette, hogy ő „egy nulla, akinek kár volt megszületnie". A napokban enyhén alkoholos állapotban azután keserűen azt mondta, hogy az a baj, hogy nem lehet gyermeke. Hogyan segíthetnék gyermekemen?” -— írja „Egy aggódó édesanya" jeligéjű olvasónk. Sajnos, leveléből nem derül ki fia elkeseredésének oka. Az esetleges nemzésképtelenségnek — amire a fiú gyanakszik — többféle oka is lehet. Elsősorban a nemi szervek fejlődési zavarai, de az ilyen jellegű elváltozásokra a korábbi orvosi vizsgálatok során már minden bizonnyal fény derült volna. Nem valószínű az ivarsejtek hiánya sem, hiszen ennek felderítése csakis a megfelelő célzott vizsgálatok elvégzésével lehetséges. Az elkeseredés oka minden bizonnyal egy, a kirándulás során szerzett rossz tapasztalat, sikertelen közösülési kísértet lehet. Javaslom, hogy a változás okának kiderítésére mielőbb forduljanak a területileg illetékes pszichológiai rendeléshez. Dr. KOVÁCS LÁSZLÓ „Rendezni szeretném " jeligéjű olvasónk azt írja, hogy első férjétől már régen elvált, kiskorú gyermekük az apjánál maradt s olvasónk eddig 5 000 Kés gyermektartásdíjjal tartozik neki. Gyermekük közben már nagykorúvá vált. A házastársi vagyonközösség megosztásáról, amibe egy ház is tartozik, eddig se meg nem egyeztek, se bírósági eljárást nem indítottak. Azt kérdezi, hogy megegyezhet-e volt férjével úgy, hogy olvasónk nem igényel a közös vagyon megosztásából semmit volt férje pedig lemond a gyermektartási díj hátralékáról. A házastársi vagyonközösség felosztását a Polgári Törvénykönyvnek 1983. április 1-je óta érvényben lévő kiegészítése értelmében a válóperi ítélet jogerősségétől számított három éven belül kell a bíróságon kérni, ha ez alatt az idő alatt a felek bíróságon kívül nem egyeztek meg. Az 1983. április 1 -je előtt jogerősen felbontott házasságok esetében ez a három éves határidő ezzel a nappal kezdődik, tehát 1986. április 1-jén jár le. Ha a volt házasfelek ez idő alatt nem egyeznek meg bíróságon kívül, vagy nem indítják meg a bírósági eljárást a törvény azt a meg nem dönthető jogi védelmet állapítja meg, hogy azok az ingóságok, amelyeket valamelyik volt házasfél a saját szükségleteire, a saját családja és háztartása szükségleteire használ, a kizárólagos tulajdonává válnak. A többi ingóság, valamint a közös ingatlanok mindkét fél közős tulajdonában maradnak, s mindkettőjüket felefele arányban illetik meg. Ez érvényes a közös bankbetétekre, követelésekre és tartozásokra is. A tartásdíjhátralékot illetően különbséget kell tenni a bíróságilag már megítélt, de eddig végrehajtással nem érvényesített és az esetleg már bírósági végrehajtás útján érvényesített összegek között. A jogerős bírósági ítélettel megítélt tartásdíj. illetve ennek az ítélet hozataláig esedékes hátraléka 10 éven belül évül el, ha ez alatt az idő alatt bírósági végrehajtással nem érvényesítik. Az Ítélet hozatala után esedékes egyes havi tartásdíjrészletek azonban, minden egyes részlet esedékességétől számított három éven belül évülnek el, ha ez alatt az idő alatt bírósági végrehajtással nem érvényesítik. Volt férje a már megítélt és esedékes követeléséről kifejezetten is lemondhat. Azt ajánljuk, hogy volt férjével — különösen a házastársi vagyonközösség felosztása kérdésében kössön írásbeli megállapodást vagy a járásbíróság előtt bírósági egyezséget, amelybe a férje követelését is belefoglalnák, hogy a jövőre nézve minden félreértést és kétséget kizárjanak. Dr. BERTHA GÉZA