Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-12 / 46. szám

Mi a pedagógiai bábjátszás?

Beszélgetés Jarábikné Truchly Gabriella óvónővel

Pedagógusoknak, óvónőknek nem kell különösebben magyarázni a bábozás jelentőségét a kisgyermek nevelésében, jellemének formálásában. Az oklevelét kiállító középiskolában mindegyikük találkozhatott a bábkészités és -játék alapjaival, céljaival és lehetőségeivel az óvodai foglalkozásokon. És talán nem akad már egyetlen óvoda sem az országban, ahol ne volna kisebb-nagyobb állandó bábkészlet.

A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban azonban még külön, intézményes formával is kísérleteznek e csodálatos eszköz népszerűsítésével, szerepének minél szélesebb körű kiteijesztésével az értő nevelő kezében. Nyolcadik éve, hogy a Duna Menti Tavasz gyermekfesztiválon az úgynevezett pedagógiai bábjátszással — ötleteikkel, tudásukkal. munkájuk addigi eredményeivel — rendszeresen bemutatkoznak a járás óvónői is.

— Mit jelent a pedagógiai bábjátszás? — kezdjük a beszélgetést Jarábikné Truchly Gabriellával, a fesztivál e műsorának fő szellemi irányítójával, aki maga is óvónő és tanítványaival hosszú évek óta sikeres bábozó.

— A pedagógiai bábjátszás eszköz a nevelő kezében, olyan forrás, amelyből a pedagógus mindig meríthet. Amelyik óvónő tud bánni a bábbal, nagyon megkönnyítheti a saját munkáját. S amellett, hogy a didaktikai eszköz, a gyermek számára a bábjátszás nagyon nagy élményt jelent.

Ha bábot adok a gyerek kezébe — akármilyen egyszerűt, csak egy szövetből kivágott s átlyukasztott, ujjra húzható figurát is — és megtanítom a módjára, ahogy mozgathatja, beszéltetheti már egy hallatlanul sokoldalú nevelési eszközhöz jutottam. A bábbal a gyerek „kibeszéli” magát. a bábnak elmondja mi bántja, mire vágyik, s így én, a pedagógus. tudva a gondjairól, könynyebben hozzáférhetek, s a bábon keresztül magam is könynyebben hatok rá. S azután a báb a legkiválóbb segédeszköz a szemléltetésen a legkülönbözőbb foglalkozásokon, az értelmi nevelésben, az esztétikai nevelésben. Tehát azt a sokféleséget, amiként egy pedagógus nevelői munkája során felhasználhatja a

bábot, a bábozást, azt nevezzük pedagógiai bábozásnak.

— Miként került a pedagógiai bábjátszás a Duna Menti Tavasz műsorába?

— Mi, a szerdahelyi járás óvónői bábozásügyben, azt hiszem, kivételesen jó helyzetben vagyunk. A Járási Népművelési Központ minden évben indít bábtanfolyamot, ahova nagyon sok óvónő is jár. Nagy segítőnk a járási iskolaügyi szakosztály is. S az elv helyeslésének, sőt támogatásának lassan meg is érik a gyümölcse. Például, nem lehet véletlen, hogy ebben a járásban már működik egy felnőtt csoport. amelyiknek csupa fiatal óvónő a tagja, s amelyik nemzetiségi viszonylatban az egyik legjobb, legsikeresebb csoportunk. A bábtanfolyamot különben Szőke István vezeti, aki nagyon, keményen veszi ezt a munkát, nagy gondot fordít arra, hogy jól elsajátítsák a bábozás technikáját az érdeklődők. A bábozás iránti érdeklődésből, a nevelésben való hasznosításának felismeréséből született az ötlet, hogy állandó fórumot teremtsünk az érdeklődőknek, a tanulni vágyóknak, a mások munkájából, tapasztalataiból okulni akaróknak. Hogy legyen egy hely, ahol a sok óvónő találkozhat, nevelési gondjait megoszthatja, véleményt cserélhet. Először persze országos fórumra gondoltunk, nem csak járásira, hiszen a fesztivál is országos. Eddig azonban csak a Komáromi járásból jöttek rendszeresen. Ők is csak nézőnek, eddig még nem jelezték, hogy csoportokat is hoznának és bemutatnák a munkájukat. Pedig nagy szükség volna erre.

— Talán csupán szervezési fogyatékosságokon múlott az egész. A fesztivál házigazdái, a dunaszerdahelyi művelődési otthon illetékesei éppen az idei seregszemle után nyilatkozták, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a pedagógiai bábjátszás jövőre a fesztivál egyenrangú része legyen.

— Meglehet, hogy csupán ez a baj. S ha mint az országos fesztivál egyik rendezvényére meghívót kapnának az óvónők és csoportjaik. akkor többen eljönnének. Most ugyanis az óvodaigazgató jóindulatán múlik, hogy elengedi-e az óvónőt — akár saját szabadsága terhére —, vagy

sem. Megvallom, az elején titokban abban reménykedtünk, ha a Duna Menti Tavasz mellett szerepelünk, mi is országos hatást érünk el majd. Hát lehet, hogy rosszul gondoltuk. Az utóbbi években aztán már eltöprenghettünk azon, vajon megéri-e így hogy magunknak játszunk. Anynyit persze elértünk — ez semmiképp nem tagadható —, hogy a járás minden óvodájában van báb, hogy sokrétűbbé és színesebbé tegye a foglalkozásokat. S azok a gyerekek, akik báboztak, iskolás korukra magabiztosabbak és fegyelmezettebbek. Ez az eredmény sem tagadható már.

— A járás valamennyi óvodája bekapcsolódik a fesztivál műsorába is?

— Csaknem valamennyi. Hetvennyolc óvoda van a járásban, abból ötven biztosan. Mert a fesztivál ideje alatt vásári bábo, zás is van a művelődési házban. Azt vagy húsz óvoda rendezi, szervezi, csinálja. És több éve van bábkiállítás is. Az tíz óvoda tanítónőinek a munkája. Végül számítsuk azokat az óvodákat, amelyek csoportot küldenek, hogy közönség előtt is bemutassák, ők mint dolgoznak.

A csoportok bemutatkozásukkal minden évben a bábozásnak más-más területét vonultatják fel. Egyszer azt illusztrálják, hogy az óvodai foglalkozásoknak hol. melyik területén dolgozhatunk eredményesen bábokkal, máskor a technikai fogásokra mutatnak rá, arra, hogy milyen formában vezethető rá a gyerek a bábozás alapjainak a megtanulására és így tovább.

— Valóban széles körű és sokféle ez a munka. Csak sajnálni lehet, hogy a többi járás óvónői még passzív formában is alig részesülhetnek belőle.

— Ha észbe vesszük, hogy az alapjait az óvodában kell és lehet lerakni, e tény még sajnálatosabb. Hiszen a jövő sikeres bábcsoportjainak a tagjai. így a Duna Menti Tavasz jövendő résztvevői is az ügyes, szakértelemmel bíró és lelkes óvónők keze alatt formálódnak.

— Köszönöm a beszélgetést.

KOCSIS ARANKA

Táncol a menyecskeimmár párban