Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-12 / 46. szám
A 44. HÉT ESEMÉNYEIBŐL • Szófiába utazott a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának küldöttsége, Jaroslav Hajénak, a bizottság elnökének a vezetésével. Látogatásakor a delegáció megismerkedett a bulgáriai ellenőrző és revíziós pártszervek tevékenységével. • Ünnepi ülést tartottak Uhrovecben, tudovít Stúr szülőhelyén születésének 170. és halálának 130. évfordulója alkalmából. • Kim Kwang Szop, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a prágai Cemín-palotában Bohuslav Chnoupek külügyminiszternek átadta a koreai Barátság Érdemrend első fokozatát, a csehszlovák—koreai kapcsolatok fejlesztésében és megszilárdításában szerzett érdemeinek elismeréséül. • Bratislavában ülést tartott a Szlovák Béketanács az ENSZ megalapításának 40. és a Békevilágtanács létrejöttének 35. évfordulója alkalmából. • Napilapjaink szerdán közölték a Szovjetunió Kommunista Pártja új szerkesztésű programjának tervezetét. Az SZKP harmadik programja mostani szerkesztésében — az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítása alapján előirányozza a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítését, a szovjet társadalom haladását a kommunizmus felé. A békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem programja. • Csehszlovákia és a Szovjetunió tervező szervei tárgyalásokat folytattak a két ország következő ötéves népgazdasági tervének egyeztetéséről. Az erről szóló jegyzőkönyvet Moszkvában Svatopluk Potáő, a szövetségi kormány alelnöke. az Állami Tervbizottság elnöke és Nyikolaj Talizin, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a szovjet kormány első alelnöke, a Szovjetunió Állami tervbizottságának elnöke írta alá. • Az 1985 januári delhi nyilatkozat aláírói — Raul Alfonsin argentin elnök. Radzsiv Gandhi indiai miniszterlenök, Miguel de la Madrid mexikói elnök. Július Nyerere tanzániai elnök, Olof Palme, a svéd kormány elnöke és Andreasz Papandreu, a görög kormány elnöke — közös üzenetet intézett Mihail Gorbacsovhoz, az SZKP KB főtitkárához és Ronald Reaganhoz, az USA elnökéhez. Az üzenet többek között rámutat: A világ a legnagyobb reményeket fűzi az Önök genfi találkozójához. Valamennyi nemzet és kormány reméli, hogy sikerül megállítaniuk az utóbbi évek növekvő feszültségét és az egész emberiség számára megnyitni a béke és biztonság korszakát. • A bejrúti szovjet intézmények egy hónappal ezelőtt elrabolt három munkatársa kiszabadult. A negyedik elrabolt szovjet állampolgárt, a nagykövetség konzuláris osztályának titkárát az elrablók meggyilkolták. • November másodikén ünnepélyes keretek között adták át a prágai metró harmadik vonalát, a B1 jelzésűt. Az új 5 km-es szakasz — amelyen 7 állomás van — üzembe helyezésével lezárul a főváros hosszútávú tervében előirányzott közlekedésfejlesztési munkák első szakasza. • A NATO atomereje további korszerűsítéséről szóló közlemény kiadásával és a közelgő szovjet-amerikai genfi csúcstalákozón az USA álláspontjának támogatásával Brüsszelben befejeződött a NATO nukleáris tervezőcsoportjának kétnapos ülése. Ez a csoport a szövetség tagállamai (Franciaország és Izland kivételével) 14 hadügyminiszterét tömöríti. .X'.X' Őszinte szavak — Látogatóban a ma már nyugdíjas Vanyek Annánál — A borókafenyős kajali (Kajal) ház hangulatos szobájában, barátságos családi fészekben, meleg színű kockákkal telehintett párnák közé támaszkodva, de éber készenlétben is — egyrészt azért, hogy ha kell, kiszaladhasson a konyhába, ahol fö a leves és a mákos tészta, másrészt pedig miattam, hisz kíváncsiságát nem titkolva, feszült figyelemmel várja, mit kérdezek majd, mi az, ami engem, a fiatalt a mába nyúló múltból érdekel —, így jelenik meg belső monitoromon az az asszony, akin töprengve mindig egy fogalom, egy szó tolakszik erőszakosan az agyamba, s ezt most tisztelettel írom le: ŐSZINTE. Igen, tisztelettel. Mert míg fiatal korában az ember kérkedve, büszkén birtokolja a mindenkitől elvárt őszinteséget, az idő múlásával egyre kevesebb, aki vállalva elveit, harcok, bántódások árán is hű marad ifjúkori őszinte önmagához. És Vanyek Anna ilyen maradt egész eddigi élete során. Pedig nem „papucsban" töltött évek állnak mögötte. — Életének egyik kulcsfogalma: a munka. Pontosabban a nőmozgalomban végzett munka. Hiszen már 1945-ben, az ifjúsági szervezet tagjaként tojást gyűjtött szórakozóesteket vagy ahogyan akkor nevezték, kávéesteket szervezett a äVENA képviseletében. 1954-ben járási képviselő lett Galántán (Galanta) a nemzeti bizottságok mellett működő nőbizottságok „színeiben". 1967 és 69 között az SZNSZ járási elnöke. 69-től nyugdíjbavonulásáig pedig járási titkára. Ha elmesélné, mit csinált mi volt a legfontosabb feladat a társadalom fejlődésének egyes szakaszaiban, melyekkel élete szervesen összefonódik, tulajdonképpen 40 év tükrét tartaná elénk ... — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kezdet volt nehéz, mert sosem volt könnyű. Csak a feladatok változtak. A háború után nem volt gépesített mezőgazdaság, az ipari termelés is akadozott. Nem volt elég férfi, hiányzott a munkaerő, ugyanakkor a család jövedelmét is emelni kellett valahogyan, hogy emelkedhessen az életszínvonal. Legfontosabb feladatunk tehát ebben az időben az volt, hogy meggyőzzük az asszonyokat, álljanak munkába. Persze rengeteg probléma adódott. Pl. hogy mi legyen a gyerekekkel. Kilincselni kellett, hogy adják be az anyák a gyerekeket az óvodába, meg kellett magyarázni, hogy nem az utcán nevelkednek majd, nem csajkából esznek és jobban ellesznek a közösségben. Persze akadtak olyan óvónők is, akiknek nem a nevelés volt a fö gondjuk, de nem ez volt a jellemző. Később, amikor megalakultak a nőbizottságok, főként a nők és családjuk kulturális igényeinek felkeltése volt a fő feladatunk. Színdarabokat játszottunk, tanfolyamokat szerveztünk. Én elejétől kezdve nagyon sok tisztséget vállaltam, s azóta már többször eszembe jutott, ha fiatal lennék, nem csinálnám még egyszer. De ugyanakkor tudatosítom, hogy nem így lenne. Hiszen szívügyem volt a munka, ma sem bírom abbahagyni, tanácstag vagyok a hnb-n. Pedig nagyon kifáradtunk idegileg. Sokan összetörtek, sokan belerokkantak a feladatokba azok közül, akikkel kezdtem ... — Már abból is nyilvánvaló, amit idáig elmondott, hogy életének másik kulcsfogalma: a közösség. Amit évek hosszú során át végzett, talán így foglalható össze: közösségben végzett munka a közösségért. A faluért — Kajáiért, a Galántai járásért, a társadalomért Ugyanakkor családját is képes volt összetartani, két lányt nevelt fel, nyolc éve édesanyját is gondozza. S nem utolsósorban: már a kezdeti időkben sikerült másokat — egyre több asszonyt — bevonnia a közösségi munkába. De hogyan? Hisz nem lehetett könnyű, elég csak a család, a férj ellenállására gondolni... Én valóban közösségi lény voltam világéletemben. Szerettem és tudtam is beszélgetni az emberekkel. De szerencsém is volt. Amig picik voltak a gyerekek, édesanyám vigyázott Fotó: Nagy László rájuk, amikor el kellett mennem. S a férjem sem ellenezte a munkámat. 0 különben nagy focista volt és szintén sokat tartózkodott „házon kívül". Megértette, hogy számomra is fontos, amit csinálok. És szerintem ma is ez mindennek az alapja. Ahol nincs kölcsönös megértés, ott nem lehet többletmunkát, társadalmi munkát vállalni, akár nőről, akár férfiról legyen szó. S hogy a többi nőt hogy győztük meg, kövessék a példánkat? Az ő szemükben társaimmal együtt a „kísérleti nyúl" szerepét játszottuk. Én pl. elsőnek kezdtem el iskolába járni, az elsők között vittem polgári névadóra a gyermekeimet. Saját példánkkal próbáltuk meggyőzni a többi aszszonyt. De családlátogatásokra is jártunk, elbeszélgettünk a férjekkel is, elmagyaráztuk, miért lenne jó, ha a feleségük is eljönne falut szépíteni. S bár sokan kinevettek, mondván „azután mire jó neked a nőszövetség..elhitték, amit mondtam. Annál is inkább, mivel párton kívüli voltam, s így nem érvelhettek azzal, hogy „bezzeg, mert te párttag vagy"... Különben én egész életemben vallottam, hogy minden embernek van jó oldala. És mindig ezt próbáltam megtalálni. S ha eljöttek a nők a rendezvényeinkre és elgondolkodtak azon, amit ott láttak és hallottak, már azt is megköszöntem nekik, már annak is örültem. Emberi kapcsolataimba is ezt az elvet próbáltam belevinni. Közismert volt például a testvérjárással, a Szerdahelyivel (Dun. Streda) való jó kapcsolatunk. A nöszövetség központi vezetősége is úgy tartotta, hogy nincs még két olyan járás, ahol ennyire megegyeznének. Ha például autó kellett, Haizok Mancika Szerdahelyröl már mondta is a telefonba: „Mütyürkém, adom az autót" ... — Idáig a múltról beszélgettünk. De mi a helyzet ma? Emlékszem ugyanis, hogy két évvel ezelőtt, amikor magam is több nőszervezeti évzáró gyűlésen vettem részt az egyik legvitatottabb kérdés épp az volt hogy nincs utánpótlás. Mert hogy a mai fiatalok szemében már nincs becsülete a közösségi munkának... — Hát ez részben igaz, részben nem. Az biztos, hogy kihunyt a régi lelkesedés. Számunkra feledhetetlen élmény volt, amikor két-három faluban is előadhattuk a betanult színdarabot. És a közönség sem maradt el soha. Nagyon tetszett az embereknek, amit csináltunk. Ma viszont nemcsak a játékkedv hiányzik, közönség sincs! S nemcsak az amatőrök, már a profi vendégművészek sem vonzzák a közönséget! A szülők sem értik meg, milyen szép az, ha a gyerek fellép a színpadon. Inkább a tévé! Az a fő szórakozás, az egyetlen kikapcsolódási forma. A közösségi munka sem érdekes, mert a közösség sokak szemében semmit sem jelent. Azokéban, akiknek csak a saját érdek, a harácsolás a fontos. De azt nem mondhatom, hogy ez csakis a fiatalokra jellemző. Sokakra már azok közül sem lehet számítani, akik azelőtt — hosszú éveken át — megbízható tagjai voltak a nőszervezetnek. S még egy konkrét példával szeretném szemléltetni, hogy azért nem minden fiatal — s nem mindig a fiatalok — húzza ki magát a közössségi munkából. Nyár végén szőlőt kapáltunk a szövetkezetben, s felfigyeltem két iskolásra, akik mindig jóval előttünk haladtak a sorban, pedig 33 fokos hőség volt. Megkérdeztem tőlük, miért sietnek annyira a munkával. S ők így válaszoltak: „nem akarjuk.
