Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-29 / 5. szám
CSALÁDI KOR Fotó: Nagy László Kisiskolás gyermekeink többsége napja nagy részét az iskolában tölti; délelőtt a tanítási órákon, délután a napköziben. Kevés olyan iskola van — az 1 —4. osztályos kisiskolákat is beleértve —, ahol ne lenne még napközi. Napköziotthon-rendszerünk — miután kiterjedt, és mondhatni, alapiskola-hálózatunk egészét érinti — ezekben az esztendőkben lényeges minőségi változásokon megy át. Lassan elveszíti gyermekmegőrző jellegét, és a tanítási órák szerves kiegészítőjévé válik. Ezekről a változásokról beszélgetünk Morvay Katalinnal, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Komensky utcai alapiskola napközijének vezetőjével. Kezdjük a beszélgetésünket talán egy napközis délután bemutatásával. Milyen előírások és módszertani útmutatások szerint tervez meg a nevelő egy teljes délutáni foglalkozást? Egyelőre még csak az iskolaügyi minisztérium „Javaslata" szerint dolgozunk. A központilag kidolgozott módszertan — amely részletességével és pontosságával a tanítási órák megtervezéséhez kötelezően használt módszertanokhoz fog hasonlítani — még csak most készül. Az említett javaslat szerint egy napközis nap nálunk a következőkből tevődik össze: ebéd után egy óra hosszat kint vagyunk a szabad levegőn. Ez kötelező, és a mi gyerekeink, akiknek többsége lakótelepi, és mozgásigényét otthon nem elégíti ki teljesen, szeretik és kívánják is ezt. No nem a sétát, mert az kötött, hanem a szabad játékokat. Ezután, fél kettőtől fél háromig van a tanulásra kijelölt idő. Ekkor írhatják le a gyerekek a házi feladatokat. Kötelessége a nevelőnek, hogy a napköziben minden gyerekkel elkészíttesse a házi feladatot? Több édesanyától hallottam, egyáltalán nem lyosokkal a napköziben mi is csak az olvasást gyakoroltatjuk és a számtant. Az írásbeli feladatokat otthonra hagyjuk, mert ahhoz az ilyen kis gyerekeknél még nagyon kell a szülő felügyelete. A második osztályosok és a többiek már itt készítik el az írásbeli leckéjüket is. Leckeírás után uzsonnáznak a gyerekek, majd háromtól négyig szabad foglalkozás van, amelyet persze előre pontosan megtervez a nevelő, havi s azon belül heti tervet készít, egy napra egy tantárgy éppen időszerű témakörét dolgozza fel. Például az esztétikai nevelés, a honismeret vagy a természettudományok valamelyikének tárgykörészült el. Nagyrészt a szülők segítségével, teszem hozzá. Naponta 30—40 szülő betonozott az iskolaudvaron akkoriban, de még most is jönnek radiátort festeni, függönyt mosni, óriási segítség ez a szülők részéről. Azelőtt két saját termünk volt 180—200 gyerekre. Még az ebédlőben is „laktunk". Már nem is tudom elképzelni, hogyan győztük türelemmel. De volt akkor három nagyon ügyes nevelőnőnk, s ez nagyon sokat számított. Ha nincs a sok ötlet, leleményesség, megfulladunk annyian egy rakáson. És hány napközi működik még most is hasonlóan áldatlan körülmények között! De mindezt Szerdán pihenőnap örül annak, hogy gyermeke a napköziben írja a leckét. Mert ott figyelmetlenül, kapkodva és csúnyán dolgozik, nem úgy, mint otthon, az édesanya felügyelete mellett. Ez a „helyi körülményektől" függ, így mondja a Javaslat is. Attól, hogy miként egyezik meg a nevelő a szülőkkel, mit igényelnek a szülök. Az első osztóból, vagy éppen honvédelmi foglalkozást tart. A napközis nevelőnek ezért nagyon szorosan együtt kell működnie a pedagógussal, aki a tanítási órákon foglalkozik a gyerekekkel. Csak akkor végezheti jól a munkáját, ha a tantervi előírásokkal maga is tisztában van, és tudja azt is, hogy az anyag átvételében éppen hol tartanak a gyerekek. így egészítheti ki munkájával a tanítási órákon fáradozó pedagógus munkáját, éppen ott és éppen akkor, ahol és amikor a gyerekek érdeke kívánja. A napközis nevelő munkája eszerint egyre kevésbé tér el az órákon tanító pedagógusétól. Való igaz, de azt is elmondhatom talán, hogy egyelőre még csak mi, napközis nevelők tudjuk, látjuk ezt. A mi munkánkat egyelőre még kevesebbre becsülik; akármennyit dolgozunk és akármint, mi csak „napközis tanító nénik" maradunk. Hogy e megkülönböztetés mennyire élő — különböző szinteken is —, csak egy példát mondok. Az új évben emelik a pedagógusok fizetését. Ebből az általános fizetésemelésből kimarad a 2 B kategória, vagyis az összes nevelő és a pedagógiai középiskolát végzettek. Ez is egyféle minősítése a munkánknak. De nem panaszként mondom én ezt, hanem elsősorban a fiatal pedagógusok miatt, akik sorra menekülnek el a napközikből. Mert amellett, hogy a napköziben dolgozónak ugyanúgy tisztában kell lennie a tananyaggal, a módszertani előírásokkal és követelményekkel, mint az órán tanító kollégának, a napköziben mégis elsősorban nem pedagógusnak, hanem szülőnek és jó barátnak kell lenni, és ez a ráadás végképp nincs elismerve és nincs megbecsülve. Délután a már fáradt gyerekekkel csak akkor lehet eredményes bármilyen foglalkozás, ha a hangulat oldottabb, mint a tanítási órákon, és közvetlen a kapcsolat a pedagógus és a gyerek között. Ehhez pedig nem elég a rátermettség, hanem nagyon sok ötlet és leleményesség kell. A mi napközi otthonunk két éve kécsak a példa kedvéért említettem. Várhatók-e lényeges változások az új módszertantól? Már most szeptember elsejétől két lényeges változás történt nálunk. Minisztériumi rendelet írja elő és az 1984/85-ös tanév elejétől kötelező mindenütt, hogy a szerda ún. pihenőnap a napközikben. Ez azt jelenti, hogy szerdán a pedagógus nem adhat fel írásbeli házi feladatot a gyereknek, mert szerdán nincs tanulás a napköziben, egész nap játszunk, kirándulunk. Néhány helyen már pár éve bevezették ezt a heti egy szabad délutánt a napközikben. Először féltek a pedagógusok tőle, hogy egy nap kihagyásával kiesnek a gyerekek, különösen a kisebbek az olvasásból például. De be kell látni, hogy a gyerek egészséges testi fejlődése szempontjából nagyon szükséges a minél több mozgás, sportolás, kirándulás. Ezt hivatottak elősegíteni ezek a szerdai napközis délutánok is. A másik újítás pedig, ami természetesen csak a magyar tannyelvű iskolák napközijeire vonatkozik, a napi egy óra kötelező szlovák nyelvű foglalkozás. A mi napközinkben már tavaly is gyakoroltuk ezt. Azután tavaly nálunk volt a járásban Hrobonovon a mintatanitás is a kerület érintett a napközis nevelői számára, s azóta is hozzánk fordulnak ez ügyben a komáromi (Komárno), az újvári (Nővé Zámky), a galántai járásból tanácsért, módszertani útmutatásért. Ezt az egy órányi szlovák foglalkozást mi szétosztottuk a nap egészére. Tehát nem egyfolytában tartunk naponta egy szlovák nyelvű foglalkozást, hanem hol az ebéd alatt beszélgetünk szlovákul a gyerekekkel, hol valamelyik kötött foglalkozás egy részében, máskor szlovák játékot, éneket tanulunk kint az udvaron játszás közben. S ezt így nagyon élvezik a gyerekek, nem terheli meg őket, és nem is válik unalmassá. Köszönöm a beszélgetést. KOCSIS ARANKA (nőid)
