Nő, 1985 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-29 / 44. szám
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy szegényszerű molnár, aki csak úgy dögönyözte a világot. Annak, hogy ő olyan szegény, világdögönyöző volt, hetvenhét oka-foka volt, első az, hogy nagyon szerette az italt. Hogy ilyen bornemszereti volt, csak nagy ínnal-kínnal tudott annyira menni, hogy a Tiszán egy vízimalmot vehetett. De ő mindezzel nem gondolt semmit, hanem ha egy-két krajember talpa. A sok szép fiatal egy része pedig a halom tetején úgy aprózza, úgy járja a táncot, hogy egynémelyik kis menyecskének még a kontya is repül bele. A másik rész pedig szerteszét hever, eszik-iszik a szép, bokáig érő fűben. A molnár csak lesi, csak várja, hogy mikor lesz már vége a nótának, egyszer aztán, mikor belefáradt a várakozásba, azt mondja a táncosoknak: Az éjféli tánc Magyar népmese — Adjatok nekem is egy táncost, hadd bokázzam én is! Mindjárt elővezettek a Tisza felől egy gyönyörű szép barna lányt. A molnárnak elállott nemcsak a szeme-szája, hanem még tán az esze is bámulásában, mert ö olyan gyönyörű angyali teremtést még soha nem látott. Amint aztán jóllakott a nézésével, derékon kapta a szép barna lányt, úgy megtáncoltatta, úgy megforgatta, hogy a szép selyemrokolya csak úgy repült belé. Kinek volt nagyobb öröme, mint a mi molnárunknak, ugrott, táncolt egyre, mint a fiókszarvas. Mikor hajnalodni kezdett, az egész csoport muzsikásostul, mindenestül felemelkedett, és repült, repült messze a Tisza mentén. A molnár egyszer csak azt veszi észre, hogy maga marad táncosával. Utánuk kiáltott hát a tündéreknek, akik már akkor jó messzire jártak, mert hát majd el is felejtem mondani, hogy azok egytől egyig mind tündérek voltak: — Hát ezt az egyet nem viszitek el? Azok nagy ihogva-vihogva visszakiáltották: — Lökd el magadtól! A molnár ellöki, hát csak kettéesik, mert — a csónakjával táncolt! Eddig volt, mese volt, talán igaz se volt. Dénes György Katáng Árokparti kék katáng, halványfényü szalmaláng. Kék ölű szép derű, mint a hű szív, egyszerű. Langstein Erzsébet rajza Fényhídon kék szirom, égi szem, vagy szürke gyom? Tengerkék buborék, kék szoknyájú kis cseléd. cárja került, annak mindjárt a nyakára hágott; így ritkán látta a napot józanon. Egyszer, amint egy szép holdvilágos éjszakán kint feküdt a Tisza-parton, úgy éjféltájban nagy muzsikahang ütötte meg a fülét. Feláll, körülnéz, hát látja, hogy az oda alig egy parittyahajításnyira eső domb tetején ugyancsak táncolnak ám. Kik azok, mik azok? Ő bizony, akármit ád a jóisten, de megnézi. Odamegy hát közel — a feje még most is kótyagos volt attól, amit tegnap megivott —, hát látja, hogy a nagy vén fűzfák ágain fenn ülnek a muzsikások mintegy huszonnégyen, s úgy húzzák azokat a szebbnél szebb nótákat, hogy szinte viszket belé az 12 Kedves Barátaim! Legutóbbi, 35-ös számunkban közölt keresztrejtvényünk megfejtése a vitorlázás szó volt. A helyes megfejtők közül ezúttal Balázs Erikának Szepsibe (Moldava nad Bodvou), Kazár Péternek Berencsre (Branc) és Nagy Karcsinak Újbástra (Nová Basta) küldök jutalomkönyvet. Mostani rejtvényünkben egy közmondást találtok, amelynek a jelentésével ti magatok is bizonyára nagyon egyetértetek, különösen a kemény iskolai munkák után. Hogy megtudjátok, melyik közmondás rejtőzködik a sorokban, a következőképpen kell kitöltenetek a kockákat: Vízszintes: 1. Közmondás a munkáról; első rész. 6. Korszak. 7. Névutó. 8. Becézett Dániel. 10. A mangán jele. 11. Török fiúnév. 14. Azonos betűk. 16. Nagyon. 18. Menyasszony. 20. £ L. A. Függőleges : 1. Méter. 2. Férje. 3. Zola regénye. 4. Azonos betűk. 5. Város az NSZK-ban. 6. A közmondás befejező része. 9. Becézett Hona. 12. Helyeslés. 13. Tanonc. 15... .-Lanka. 17. Névutó. 19. Indulatszó. Beküldendő a vízszintes 1., valamint a függőleges 6. számú sorok megfejtése. Jó fejtörést kívánok!
