Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-31 / 5. szám
„Poros, szennyezett helyen dolgozom, gyakran fáj a szemem, már orvosnál is voltam, szemvizet adott, s azt ajánlotta, hogy ha szúrást érzek, azzal öblítsem le a szememet Most azonban egyre többször és hosszabb ideig fáj a szemem. Lehet hogy gyulladásban van ? Z A." Amikor szemünkbe idegen anyag jut, heves, szúró fájdalom támad, a szemhéj görcsösen összehúzódik, és a szem erősen könnyezik. Ilyenkor először arról kell meggyőződni, hogy milyen anyag van a szemben és ott hol található. Ha az idegen test — leggyakrabban korom-, vagy porszemecske, szempilla, apró legyecske stb. — a szemhéj mozgatásával, pislogással elmozdul a helyéről, akkor nagy baj nincs, mert sérülést rendszerint nem okozott, s általában könynyen el tudjuk távolítani a szemből. A legjobb az, ha addig pislogunk, amíg a testecske a külső vagy a belső szemzugba, vagy az alsó szemhéj alá vándorol, s onnan megnedvesített tiszta zsebkendővel vagy vattával kisodorjuk. Ha a szemhéj alatt elmozduló anyagot nem látjuk, eltávolításával ne kísérletezzünk. Amikor pislogással a szembe csapódott idegen test nem mozdul el a helyéről, ez rendszerint azt jelenti, hogy a szem szöveteibe beágyazódott. Ilyenkor a szemet semmiképpen se dörzsöljük, mert vele a testet mind mélyebbre nyomhatjuk a szemgolyóba. Az ilyen idegen test eltávolítását megkísérelni nem szabad. A szemre borítsunk tiszta zsebkendőt vagy egy gézlapot, és a sérültet vigyük szemorvoshoz. Ugyanígy kell eljárni akkor is, ha a szem vérzik, ütés, züzódás vagy szúrás érte. Előfordul, hogy valamilyen maró hatású anyag — lúg, sav, mész, mosószer stb. — fröccsen a szembe. Az első, amit tenni kell: a szemet bő vízzel ki kell öblíteni. Erre ne a vízcsap sugarát használjuk, hanem egy pohárból csurgassunk vizet a mutató- és a hüvelykujjunkkal szétfeszített szemhéjú szembe. Három-négy pohár vízzel való öblítés után a sérültet haladéktalanul szállítsuk szakorvoshoz. Sok kellemetlenséget okoznak a különféle szemgyulladások is. Közöttük a szemhéjak belső felszínét és a szemfehérjét borító nyálkahártyának — a kötöhártyának — baktériumos gyulladása a leggyakoribb. Jellemző rá, hogy a szem gyulladtan vörös, váladékozik, erősen könnyezik, a fényre, nagyon érzékeny, és reggel a kinyitása fájdalmas, mert a szemhéjak összetapadnak. Ezeket az elváltozásokat langyos, kamillateás borogatással kezelhetjük. A kamillateába mártott vattát helyezzük a becsukott szemre, és háromnégy percenként a vattát ismét nedvesítsük meg. A borogatást naponta több alkalommal meg kell ismételni, ám ha hatására nem enyhülnek a fenti tünetek, ajánlatos szemünket az orvosnak megmutatni. Dr. L L A nemi szerveket mindkét nemnél külső és belső nemi szervekre osztjuk fel. Az élővilágban talán csak az ember esetében alkalmazhatunk ilyen egyértelmű megkülönböztetést. Az állatok túlnyomó többségénél ui. az külső nemi szervek nyugalmi állapotban rejtve vannak. Sok esetben csak hosszas megfigyelés után lehet eldönteni, hogy az állat melyik nemhez tartozik. A férfi nemi szervei A hímvessző (pénisz) a közösülés szerve. Henger alakú test, belsejében a húgycsővel, melynek kettős feladata van. Közösüléskor az ondó továbbítására szolgál. A hímvessző szerkezetileg három, egymástól körülhatárolt részből áll: két barlangos testből és egy szivacsos testből. Nemi izgalom hatására a hímvessző hátán végigfutó visszér elzáródik, a barlangos testek és kisebb mértékben a szivacsos test is vérrel telítődnek, megduzzadnak. Ezt a folyamatot merevedésnek (erekció) nevezzük. A pénisz ilyenkor megnő és megkeményedik. Átlagos hossza ilyenkor 14,5—17,5 cm, átmérője a tövénél eléri a 4 cm-t. A hímvessző a kúp alakú makkban végződik. A makkot a fitymának nevezett, rendes körülmények között hátrahúzható bőrredő fedi. A férfi további külső nemi szervei a páros herék. Normális körülmények között már születéskor a herezacskóban (scrotum) vannak. Elfogadhatatlan az az állítás, mely szerint a herék csak később (a serdülőkorban) szállnak le a herezacskóba! A herék tojásdad alakú, 4,5 X 2,5 cm nagyságú képződmények. Feladatuk a spermiumtermelés. A kifejlett, de még mozgásképtelen spermiumok a herékből a mellékherékbe löködnek ki. Ebben az „edzőtáborban", mely a here külső felszínén fekszik, érik be és válik mozgékonnyá a spermium. A mellékhere farki részéből ered a pamutvastagságú ondóvezeték, mely a lágyékcsatornán keresztül a hasüregbe vezet. Itt egyesül a belső nemi szervek közé tartozó, nyálkás váladékot termelő ondóhólyag kivezető nyílásával. Közös csatornájuk a dülmirigy (prosztata) belsejében a húgycsőbe nyílik. Az ondóhólyagok sárgás váladéka képezi az ondó nagy részét. A prosztata közvetlenül a húgyhólyag alatt elhelyezkedő, gesztenye nagyságú mirigyes szerv. Váladéka (ez adja az ondó tipikus szagát) nagy szerepet játszik a spermiumok mozgékonyságának biztosításában. A nő nemi szervei Kétségtelen tény, hogy a nő szerepe a szaporodásban lényegesen bonyolultabb, mint a férfié. Petesejtet termel, befogadja az ondót, megfelelő környezetet biztosít a fejlődő magzatnak, majd világra hozza az újszülöttet. Érthető tehát, hogy a női nemi szervek elrendezése sokban eltér a férfi gonádjaitól. A férfinál a spermiumokat termelő herék a testen kívül helyezkednek el, női megfelelőik, a petefészkek viszont" tipikus belső nemi szervek. A petefészkek (pváriumok) kifejlett állapotban mandula nagyságú szervek, melyek a kismedencében helyezkednek el kétoldalt. Említettük, hogy a petefészkekben már a születés pillanatában megtalálható az öszszes pete (400 000). A petesejtek száma a serdülés idejére kb. 10 000-re csökken. Évi 13 menstruációval számolva a nő ivarérettségének 35 esztendeje alatt kb. 450 petesejt érik be, és hagyj» el a petefészket. A kiszabadult petesejt a vízszintesen haladó petevezetéken keresztül jut a méhbe. A petevezetékek (Fallop-féle tubák) vékony, izmos falú csatornácskák. Átjárhatóságuk a nő termékenységének elengedhetetlen feltétele. A két petevezeték egy körte alakú, szárával lefelé tekintő izmos szervbe, a méhbe torkollik. A méh (uterus) az a szerv, melyben a megtermékenyített pete egészen a születésig fejlődik. Terhesség alatt a méh óriásira növekedik, falai elvékonyodnak. A tulajdonképpeni szülés folyamata a méh körkörösen futó izmainak erőteljes összerándulására indul meg. A méh elvékonyodó, lefelé néző szára a méhnyak (cervix uteri), mely keskeny csatornán át közlekedik a hüvelybe. A hüvely (vagina) egy 7—10 cm hosszúságot elérő, izmos falú összelapított cső. Közösüléskor ebbe hatol be a férfi hímvesszője, és ezen a csövön keresztül hagyja el az újszülött a méhet, ill. az anya testét. A hüvely alsó része az ún. hüvelybejáratba torkollik, melyet szűz nőknél egy riyálkahártyaredö, a szűzhártya (hymen) zár le. A külső nemi szervek összefoglaló neve a szeméremtest (vulva). Legszembetűnőbb része a szőrzettel dúsan fedett két zsírpárnává nagyajkak (labia maiora), melyek a hüvely bemeneti két oldalán helyezkednek el. A nagyajkak mögött találhatók a nyálkahártyával fedett kisajkak (labia minora). Ezek belső felületén találhatók az ún. Bartholin-mirigyek, melyek nemi izgalom hatására váladékot termelnek, és ezzel biztosítják a hüvelybemenet síkosságát. Ha a nagy- és kisajkakat széthúzzuk, a hüvelybemenet fölött egy bőrredővel fedett kiemelkedést láthatunk. Ez a hímvessző női megfelelője, az idegvégzödésekkel rendkívül gazdagon ellátott csikló (klitorisz). A bőrredő a férfi fitymájának felel meg. A csikló alatt található a húgycső kimeneti nyílása. Dr. Huncík Péter NÉGYSZEMKÖZT Kedves ifjú férj! Levelében azt kérdezi, hogy van-e egyáltalán értelme a „családtervezésnek" abban a szerencsés helyzetben, ha a fiatal házasoknak nincsenek gondjaik, vagyis van megfelelő lakásuk, be vannak rendezkedve, jói öltözöttek, van megtakarított pénzük is. „Még a kocsi is megvan — írja —, nem értem, miért ne jöhetne a kicsi. Tudom, hogy a feleségem éppen olyan gyermekszerető, mint én, hisíen, amikor még csak együtt jártunk, erről is sokat beszélgettünk, s most mégis azt állítja, hogy várjunk egy kicsit tervezzük egy kicsit későbbre. Minek a „tervezés" a mi esetünkben, nem mindegy?" Bizony nem mindegy. A családtervezésnek csupán egyik, igaz, nagyon fontos szempontja, az anyagi helyzet mérlegelése. Természetesen jobb elhalasztani a gyermekszülést akkor, ha a fiatalok albérletben vagy a szülőknél húzódnak meg átmenetileg, ha mindketten vagy akár egyikük még tanul. Bizonyos anyagi alapra tehát feltétlenül szükség van, túlzás viszont csak attól tenni függővé a gyermekáldást, hogy megvan-e már ez vagy az a luxuscikk, olyan dolgok, amelyek bár kényelmesebbé teszik az életet, de alapjában véve nélkülözhetők. Mint ahogy nem kedvez a pici fejlődésének a túlzsúfolt lakás, a túl népes család egy fedél alatt, éppen úgy nem kedvez a megfelelő légkör kialakításának az sem, ha a fiatal házasok azon meditálnak és vitatkoznak, hogy mi legyen előbb, a kicsi vagy a kocsi... A családtervezés fogalma azonban ennél tágabb, véleményem szerint az anyagi alap mérlegelésén kívül más fontos szempontokat is figyelembe kell venni. És elsősorban azoknak a fiatal házasoknak, akik olyan szerencsés anyagi helyzetben tudják megalapozni közös életüket, mint levélírónk. Hogy mikor a legalkalmasabb a gyermekszülés, ahhoz nemcsak az anyagi javakat, hanem az erkölcsi, érzelmi értékeket is számba kell venni. Azt például, hogy a házasságkötés után, a mézeshetek után, ha úgy tetszik, az együttélésben mennyire állandósultak az érzelmeik, mennyire ismerték ki egymás eleddig rejtett tulajdonságait, tűrő- és alkalmazkodóképességét, jellemét, hangulatait hibáit sőt szeszélyeit. Egy házasság boldogsága, tartóssága kétségtelenül sokban függ attól, hogy mikor s mennyire tudnak a fiatalok egyenesbe jönni az anyagi természetű problémákkal, de talán még inkább attól, hogy az első hónapokban, egy vagy két évben erősödött-e vagy gyöngült az érzelmi kapcsolat, hogy a szerelem első nagy lángolása, lobogása átváltozott-e összetartó, közösség —, illetve családteremtő erővé. Azt hiszem, feleségének igaza van, ha jövendő gyermekük, gyermekeik életét nemcsak a kedvező anyagi alapra akarja építeni. V TL * 4-5 I I
