Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1984-01-31 / 5. szám
Világ körüli beszélgetések a családról Vidámságot csempészni a gyerekek életébe ..Mióta Tündérország állt, mindig a csodafa jelölte ki, ki legyen az uralkodó, s az volt a királyválasztás legizgalmasabb pillanata, amikor a király vagy a királynő a esodafúgefálroz járult, hogy leszakítsa a csodafügét, amely neki termett, felvágta holdfénybicskájával, s megnézte, mit kapott a fügefától ajándékul. írisz a csodatügében Lalát találta. Mindenki tapsolt, ujjongott, mert ilyen csodálatos koronázási ajándéka még sose volt királynőnek, Írisz meg úgy érezte, ha egyszerre lett volna a fügéjében a csodamuzsika, a varázsfái meg a szemír, nem volna olyan boldog, mint így, hogy hazaviheti és felnevelheti a csepp tündérbabát, mint az igazi édesanyák .. ” így varázsolta életre Szabó Magda írói képzelete Tündér Lalát. Az ő kalandjairól és embergyerekké válásáról szóló tévéfilmnek, amelyet két éve karácsonykor sugárzott a Magyar Televízió, Békés József volt a dramaturgja. Békés József maga is ír gyerekeknek szóló történeteket, és mintegy száz filmnek a dramaturgja. Érdemes közülük legalább néhányat megemlíteni: Három szabólegények, Ebéd (az 1979-es Duna-díj fesztivál egyik díjazottja), Keménykalap és Krumpliorr (negyvenhét ország vásárolta meg, Hollywoodban elnyerte az év legjobb sorozatáért járó díjat, s ezenkívül mindenhol nyert, ahol bemutatták), a legutóbb a Gion Nándor forgatókönyvéből készült, a Kárókatonák még nem jöttek vissza s a nemsokára képernyőre kerülő Torta az égen. S e rövid bemutatás után kezdődjön a beszélgetés. — A mi a családot illeti, Magyarországra is jellemzőek a fejlett ipari országokban kialakult jelenségek, tehát: terjed a nukleáris családforma vagyis a kétgenerációs család — szülök és gyerekek. egyes funkciókat, amelyeket azelőtt a család töltött be, átvesz az állam és a társadalmi intézmények; növekszik a kereső, munkái vállaló asszonyok aránya; csökken a férj tekintélye a családban; fokozódik a családtagok függetlensége; terjednek a családon kivüli szexuális kapcsolatok; emelkedik a válások száma, s mindez által a csatád, a szocializáció egyik alapvető „színtere” konfliktushelyzetbe került. S bár látszólag ezzel ki is merítettük a „család Magyarországon” témát, mégis megkérem Békés Józsefet, az apát és a gyermkfihnest, mondjon valamit a családról, a televízióról és a kettő kapcsolatáról! — Talán azzal kezdem, hogy nekem nagyon jó viszonyom van a fiammal, pedig késői gyerek. Nyugodtan mondhatom, hogy barátok vagyunk. Bizalommal fordul hozzám, sokat beszélgetünk, s ha csak tehetem mesélek neki, játszom vele. Ha az életben valamitől félek, akkor attól, hogy ez a viszony esetleg egyszer majd megváltozik. Éppen ezért már magam is sokat gondolkodtam azon. hogy milyen a jó szülő, de csak oda lyukadtam ki, hogy az a jó szülő, aki maximálisan megenged mindent, ami megengedhető, s ami pedig nem az. azt következetesen tiltja. Egyáltalán: a jó szülő következetes kell hogy legyen. Amit egyszer megengedett, azt máskor ne tiltsa. S ugyancsak fontosnak tartom, hogy amit az anya megenged, azt az apa ne tiltsa meg. és fordítva. Tapasztalatom szerint, sajnos, ezt sok családban figyelmen kívül hagyják a szülők, s a végén csodálkoznak, hogy a gyereknek nincsenek állandósult viselkedési normái, hol ezt teszi, hol azt. attól függően, hogy kivel van. De visszatérve a kérdéshez, Magyarországon ma a statisztikai adatok szerint — pontosan idézem — I —1.3 gyerek van a családban. Az eredeti elképzelés, mely szerint három gyermek lenne az ideális, nem valósult meg, most ott tartunk, hogy kettő is elég lenne, de sokan ennyit sem vállalnak. A nők munkavállalása mindenhol problémákat okoz. Agyon van terhelve a család. Amikor a gyerek este öt és hat óra között hazamegy az iskolából, az anyuka nem ér rá vele foglalkozni. Pedig a gyereknek erre szüksége van. Véleményem szerint legalább hároméves koráig az anyja kellene, hogy törődjön vele. Jó a bölcsődehálózat, de a családot szerintem semmi sem tudja pótolni. Az iskola sem. mert inkább tanít, mint nevel. Egyre inkább agyonterheli a szegény gyereket. S ami szintén nagyon kedvezőtlen jelenség: elnőiesedett a pedagóguspálya. Az iskolában nincs senki — vagy csak nagyon ritkán akad valaki, akit a fiúk példaképül választhatnának. S a televízió? A gazdaság a társadalom alapja, így sem a tévé. sem a művészei nem képes csodákra. Sőt, a valamikor beszélgetésre szánt időt is elrabolta a televízió a családoktól. Megszűntek az esti „beszámolók” arról, hogy ki mit csinált egész nap. megszűntek a családi programok. De úgy gondolom, ma már csökkenőben van a „lévééhség”, hiszen a legtöbb családban már megtalálható a készülék, s itt az ideje, hogy megtanuljunk a tévével élni. Ami a gyerekeket illeti, elsősorban az adagolás a fontos. Nem szabad őket elzárni a valóságtól, de vigyázni kell, hogy a sok információ agyon ne nyomja őket. S az sem okvetlenül fontos, hogy rablógyilkosságokkal álmodjanak. Ha megtanulunk a televízióval élni, akkor sok esetben segítséget nyújtó eszközzé alakulhat majd át. Már most vannak műsoraink, amelyek kifejezetten a család problémáival foglalkoznak. például a Szülök, nevelők magazinja. Minden harmadik-negyedik film középpontjában a család áll, s a többi is, ha nem is közvetlenül, de a családot érinti. Megfontoltan és céltudatosan törekszünk az egész családnak szóló filmek készítésére, olyanokéra, amelyek képesek közös élményt nyújtani. Mert ha a világot nem is tudja megváltani a televízió, emberségre azért taníthat. Toleranciára, hogy könnyebb legyen az életünk. S ez irányban nemcsak a gyerekekre akar és tud hatni, hanem elsősorban a felnőttekre. — Említette, hogy rengeteg levelet kapnak, amelyekben a nézők kérik, hogy ismételjék meg az egyes műsorokat. Milyen jellegű műsorokra — a Gyerek- és Ifjúsági Osztály műsoraira gondolok — vonatkoznak ezek a kérések? S az is érdekelne, hogy ezeket a leveleket, valamint a televízió Tömegkommunikációs Központja kutatásainak eredményeit mennyiben veszik figyelembe és mennyiben tudják hasznosítani a konkrét műsorok készítésénél? — A Tömegkommunikációs Központ a gyermek- és ifjúsági műsorok nézettségét is méri. így a nézői szokásokat illetően elég információval szolgál nekünk is. Én azért mégis a közvetlen kontaktus híve vagyok. A római-parti iskolába szoktunk járni. Levetítettük a filmet, utána pedig elbeszélgettünk róla a gyerekekkel. A leveleket is bizonyos fenntartással kezelem. A felnőtt levélíró külön típus, a legtöbbször szid, csak ritkán Jelenet a Tündér Lala c. filmből (Nagy Gábor és Mészáros Marci) Fotó: P. Bagi és archív Békés József dicsér. A gyerekek sokkal őszintébbek. Akkor írnak, ha tetszett nekik a műsor, és ilyenkor kérik, hogy ismételjük meg. S hogy mit szeretnek a leginkább? A sorozatokat — például az öreg bánya titkának ismétlését sokan kérik. A mese iránti igényük is örök. és nem igaz, hogy ma már nem szerelik a „királykisasszonyos” meséket. Egy bizonyos korban nagyon is igénylik ezt a fajta romantikát, persze később változnak az igények. És nagyon érdekli őket a kaland és a vidámság. Sokuknak épp ezért a Keménykalap és Krumpliorr a legkedvesebb filmje. Ezen nem is csodálkozom. Mint gyermekfilmes azt tartom feladatomnak, hogy egyszerre tudjak élményt, eszményt — általános emberi értékekre gondolok, semmi speciálisra —, vidámságot nyújtani. A vidámság és a humor a közvetlen találkozási pont, amelyben a szerzők és a gyereknézők találkoznak. Az egészséges gyerek nagyra értékeli a vidámságot, s mi is nagyon fontosnak tartjuk megnevettetni a gyerekeket. Hiszen olyan komoly az életük. Már az óvodában fegyelmezik őket. Az olvasmányaikban is kevés a humor. Pedig nincs szebb, mint az önfeledten nevető gyerek! — Kevés a humor. Nem függ ez össze részben azzal is, hogy a gyermekirodaimat és a gyermekfilmekét felnőttek írják? Vannak elméletek, melyek szerint a gyerekeknek kellene megalkotniuk a saját irodalmukat. — Hát, amit felvetett, valóban veszélyes csapdája a gyermekeknek író felnőtteknek. Sokszor bele is esnek ebbe a csapdába. Az író legtöbbször a saját gyerekkori élményeit plántálja át a mostani valóságba, s nem veszi észre, hogy közben változott a miliő, s a viselkedésbeli megnyilvánulások is mások. A gyerekfilm és a gyerekirodalom gyakran alacsonyabb szintre szállított felnöttfilm és felnőttirodalom. Például a krimidivat idején a gyerekműsorokat is elöntötték a bűnügyi történetek. Egy másik probléma, hogy sok szerző szinte a szájába rágja a gyereknek a ..példát", amitől így annak el is megy a kedve. Köztudomású, hogy milyen nehéz pozitív hőst csinálni. Ennek azonkívül, hogy a negatív hős mindig sokkal izgalmasabb —^s ezért szimpatikusabb is a kalandokat kedvelő gyerekek számára, s természetesen hozzá akarnak hasonulni —. éppen ez a szájbarágós az oka. — A gyerekek tehát az izgalmas, nem mindennapi figurát tekintik példaképüknek — nem minden esetben érdekli őket. hogy ez a Jót vagy a Rosszat képviseli-e —, de ugyanakkor az olyan főhőst szeretik, akinek tulajdonságaiban saját tulajdonságaikat is felfedezik vagy felfedezni vélik. Játszik-e itt szerepel, s ha igen. milyet a főhős és a többiek beszédstílusa ? — Hát igen, ez az ifjúsági zsargon kérdése! Ez tipikus probléma. Egy-egy figuránál elképzelhető a zsargon, esetleg szükséges is lehet a jellemzéséhez. De én irtom. Megmondom miért. Sok szerző azt hiszi, ha zsargonban beszélteti a hőseit, biztos sikert ér el a fiataloknál. Csakhogy itt egy paradox helyzet alakul ki. Ugyanis a zsargon — főleg Pesten —, annyira gyorsan változik, hogy mire a film a néző elé kerül, addigra már ..archaikussá" válik a nyelvezete. A gyerekek jobbik esetben kinevetik a rosszabbikban meg sem értik. Hát ezért maradok én inkább a szép magyar beszédnél. Köszönöm a beszélgetést. Lantpl Zsuzsanna (nős)
