Nő, 1984 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1984-10-02 / 40. szám

Tudjátok, miért égtek az őrtüzek ?

Az ünnep áhítata már kora délután belopódzott az iskolaudvarra. Akkor még ugyancsak maszatosak, kócosak voltak a gyerekek. Kezük alatt égett a munka, de gondolataikat már az esemény tartotta fogva, amelyre annyi örömmel-szorgalommal készültek. A fiúk hordták a fát, bírókra keltek a fűrésszel. Munkára nevelés, küzdelem, kitartás. Történelmi örökségünk továbbadása. Az élet rendje, értelme. Követve a példaképet, a pedagógust, aki élen jár a munkában.

A hasábokat odakészítették az igazgató bácsi keze alá, aki míg kúpformába rendezte a tüzelőt, tanítványai kérdéseit sem hagyta válasz nélkül. Miért égtek az őrtüzek? Az ellenség nem vette észre őket? Hogyan értek földet az ejtőernyősök? Ki adott élelmet a partizánoknak, kötszert a sebesülteknek? A gyerekek nem fogytak ki a kérdésből. Mire a lányok Éva néni, a kultúros segítségével a muskátlis ládákat is elhelyezték a Főnix-dombon, és a művelődési otthon parádés székei is odasorakoztak az udvarra — éppen beesteledett. Faluhelyen az este az ünneplés ideje. A nappalok minden percét

munkára kell hasznosítani. Különösen az őszi betakarítás idején.

A Fönix-domb tulajdonképpen szabadtéri kisszinpad. A régi iskola romjain építették meg, gyepszönyeggel borítva, téglával kirakva, sok-sok virággal és kovácsolt vas díszítéssel. Egy kőoszlopra pedig az iskola igazgatója a névadó főnixmadarat mintázta meg vasból. A kulisszát a bokrok, fűzfák képezik, a feljárat terméskő-lépcső.

Míg a hangszórókban az ünnepi est kezdetét hirdetik, körülsétálva az iskolaudvaron látom, a sok virág, bokor mellett mennyi saját kezűleg megmunkált — kőből, vasból, a falusi udvarok egykori kellékeiből felújított környezetszépítő. Nem kellett hozzá nagyobb anyagi beruházás, csupán ötlet, kézügyesség, szépérzék és egy nagy adag gyermekszeretet. Őket szolgálja-formálja-neveii itt minden kívül és belül az iskolában. És a felnőtteket. Akik erre jártukkor be-betérnek, szívesen részt vesznek a rendezvényeken.

Most is megjött már az emlékestre vagy a fél falu. Idősebbek, fiatalok. Telnek a széksorok. Akiknek nem jutott ülőhely, a fűre telepedtek az Intemaci-L uj

■ i ■ jh

BraB I

1 j u sffifiy

■R i flu. J

1 B * fl

5 Iái

onálé elhangzása után. Meleg nyári este. Kislányok szavalata követi az ünnepi szónokot, majd az énekesek állnak színpadra. Elől kékinges pionírok, mögöttük a helyi nőszervezet és a többi tömegszervezet tagjai. Munkások, szövetkezetesek, vezető dolgozók. A vegyeskar szólaltat meg népdalt, mozgalmi dalt és partizándalokat. Végül már együtt dúdol mindenki a tűz körül, mig az utolsó nyársra húzott szalonna is ropogós pirosra sül a parázson.

Porszemekből lesz a sivatag. Cseppekböl a tenger. Az ország ügyeit sem csak a nagy dolgok viszik előbbre. Az elkápráztatok, a lélegzetelállítók.

Hálás vagyok a rendezőknek, hogy részese lehettem ennek a családias hangulatú ünnepi estnek, amelyen a mindössze háromszázhatvan lelket számláló kis csallóközi falu emlékezett a Felkelésre. A hősökre és a túlélőkre a népeink életében sorsfordulót jelentő Szlovák Nemzeti Felkelés negyvenedik évfordulóján. Megtisztelve emléküket egyszerűen és tisztán. Bogyaréten (Bodza-Lúky) ezerkilencszáznyolvcannégy szeptember harmadikén.

J. HEGEDŰS MAGDA